...vannak mélypontjaim. Ez is épp az.
Sajnos mostanában minden összejött, de menet közben nem foglalkozok vele, viszont amikor van egy kis időm és eszembe jut valami, kész.
Ma anyák napja van. Felköszöntöttük anyát még reggel, nagyon örült az ajándéknak, könnybe lábadt a szeme :') ... lehet hogy az anyák napja is ezentúl olyan érzést fog kiváltani belőlem mint a karácsony. Nem mondom, hogy szomorú vagyok, de valami hasonló. Sok mindenkit elment mostanában, és elég csak az elmúlt 6 hónapra gondolni... Örülök, és két kézzel kapaszkodom azokért akik körülvesznek, talán épp ezért nehéz elviselni a legkisebb bajt is ami éri valamelyiküket. :/
És folyton a tehetetlenség, mert abszolút lehetetlen helyzetek elé állít ... az élet? nem tudom, valami biztos. Minden áldott nap ugyan azok a kérdések keringenek a fejemben, és nem, nem lehet őket megválaszolni... Megbeszélni se nagyon megy senkivel, mert nem értenék meg, ha nem voltak hasonló helyzetben. Nem, semmi szerelmi, semmi suli, semmi én... ez más, ez nehezebb, sokkal. :( Mert bárcsak velem történne meg, bárcsak tehetnék valamit... Bárcsak látná valaki a gondolataimat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése