Néha annyira fel tudják baszni az agyamat.... Csalódottság, harag, és idegesség vegyül ilyenkor bennem. Mint pl most. Nem elég, hogy 16 embert próbáltam rávenni arra, hogy végre csináljuk azt, amiért összeültünk, és írjuk össze a kicseszett gyakorlatsorokat a beszámolóra, és ők kurvára nem akartak figyelni, mert fontosabb a pizzarendelés, meg a sörözés, mikor bazdmeg TANULNI ültünk össze, nem ezért..... Szóval ez még nem elég, de már júliusig minden hetem be van táblázva, ZH-kkal meg vizsgákkal, és ehhez kell igazítanom a hétvégéimet, ami tök jól sikerül, de.... Mi a szart csináljak, ha két hete arról beszélünk, hogy fog kinézni a tavaszi szünetem, mikor leszek otthon és segítek anyának, mikor tanulok, és mikor fogok elmenni Mikihez festeni, meg veteményezni ha arról van szó, meg csak úgy simán együtt lenni, na és ezt persze VELE beszélem meg, nem a szomszéddal... és öcsém?!?!? mintha soha a büdös életben nem beszéltünk volna erről, csak úgy lazán PONT arra az időszakra megbeszélt egy haveri összejövetelt meg iszogatást. Faszom. Kivel beszéltem én erről 2 hétig???? ........ Örülök, hogy Miki régi ismerősökkel beszél, találkozik, meg lazul, iszogat, mert tudom, hogy szüksége is van rá. De mivel éppenséggel 3 hónapja oly mindegy mikor csinálja ezt, miért pont akkorra kell megbeszélni, amikor végre együtt lehetnénk pár napot, na és ezt persze MÁR MEGBESZÉLTÜK!!! És erre a megoldás miért az, hogy majd akkor megoldom? Én, igen, nekem kell megoldani bazdmeg. Majd úgy csinálom a tanulást, meg majd máshogy megyek, mintha nekem nem kerülne 2 éve semmibe az, hogy egész nyáron utazgattam oda vissza, és suli közben is hétvégéken. Mintha nekem semmi erőfeszítésem ne lenne benne. Miért nem az volt az első megoldási opció, hogy mivel jelenleg nemsok kötelessége van, majd megoldja, átteszi, megbeszéli. Megteheti. De nem. Először nekem kéne átvariálni azt, amit két hete próbálok egyeztetni, és tudatosítani, hogy mindkettőnknek jó legyen. KURVÁRA nem számít, hogy én nem járok haza csak 2 hetente, vagy ritkábban, hogy legalább 2x szeretnék egymás után otthon aludni, hogy lehessen egy olyan hétvégém, ami nem arról szól, hogy összeírom, meg egyeztetem a buszokat, vonatokat, különböző lehetőségeket írok fel, ami a legjobb és leggyorsabb, és ÉN, ÉN foglalkozok ezzel az egésszel, mégsem panaszkodok SOHA azért, mert rengeteg pénzem (anya pénze) elmegy a buszra, vonatra, tulajdonképpen minden odautazáskor dupla annyi, mintha hazamennék... DE SOSEM hoztam fel, SOHA. .... És ez van, hiába a megbeszélés, a tervek, az előre lebeszélt időpont (ami már eleve fura, és kényszeres, és satöbbi), de ki nem szarja le, nem igaz? .... Különben is, mit szerencsétlenkedek én ezzel a sok egyeztetéssel, meg írogatással, meg észbentartással...?
2013. március 13., szerda
Ajj...
.... öcsém... Káromkódós poszt jön, nem érdekel...
Néha annyira fel tudják baszni az agyamat.... Csalódottság, harag, és idegesség vegyül ilyenkor bennem. Mint pl most. Nem elég, hogy 16 embert próbáltam rávenni arra, hogy végre csináljuk azt, amiért összeültünk, és írjuk össze a kicseszett gyakorlatsorokat a beszámolóra, és ők kurvára nem akartak figyelni, mert fontosabb a pizzarendelés, meg a sörözés, mikor bazdmeg TANULNI ültünk össze, nem ezért..... Szóval ez még nem elég, de már júliusig minden hetem be van táblázva, ZH-kkal meg vizsgákkal, és ehhez kell igazítanom a hétvégéimet, ami tök jól sikerül, de.... Mi a szart csináljak, ha két hete arról beszélünk, hogy fog kinézni a tavaszi szünetem, mikor leszek otthon és segítek anyának, mikor tanulok, és mikor fogok elmenni Mikihez festeni, meg veteményezni ha arról van szó, meg csak úgy simán együtt lenni, na és ezt persze VELE beszélem meg, nem a szomszéddal... és öcsém?!?!? mintha soha a büdös életben nem beszéltünk volna erről, csak úgy lazán PONT arra az időszakra megbeszélt egy haveri összejövetelt meg iszogatást. Faszom. Kivel beszéltem én erről 2 hétig???? ........ Örülök, hogy Miki régi ismerősökkel beszél, találkozik, meg lazul, iszogat, mert tudom, hogy szüksége is van rá. De mivel éppenséggel 3 hónapja oly mindegy mikor csinálja ezt, miért pont akkorra kell megbeszélni, amikor végre együtt lehetnénk pár napot, na és ezt persze MÁR MEGBESZÉLTÜK!!! És erre a megoldás miért az, hogy majd akkor megoldom? Én, igen, nekem kell megoldani bazdmeg. Majd úgy csinálom a tanulást, meg majd máshogy megyek, mintha nekem nem kerülne 2 éve semmibe az, hogy egész nyáron utazgattam oda vissza, és suli közben is hétvégéken. Mintha nekem semmi erőfeszítésem ne lenne benne. Miért nem az volt az első megoldási opció, hogy mivel jelenleg nemsok kötelessége van, majd megoldja, átteszi, megbeszéli. Megteheti. De nem. Először nekem kéne átvariálni azt, amit két hete próbálok egyeztetni, és tudatosítani, hogy mindkettőnknek jó legyen. KURVÁRA nem számít, hogy én nem járok haza csak 2 hetente, vagy ritkábban, hogy legalább 2x szeretnék egymás után otthon aludni, hogy lehessen egy olyan hétvégém, ami nem arról szól, hogy összeírom, meg egyeztetem a buszokat, vonatokat, különböző lehetőségeket írok fel, ami a legjobb és leggyorsabb, és ÉN, ÉN foglalkozok ezzel az egésszel, mégsem panaszkodok SOHA azért, mert rengeteg pénzem (anya pénze) elmegy a buszra, vonatra, tulajdonképpen minden odautazáskor dupla annyi, mintha hazamennék... DE SOSEM hoztam fel, SOHA. .... És ez van, hiába a megbeszélés, a tervek, az előre lebeszélt időpont (ami már eleve fura, és kényszeres, és satöbbi), de ki nem szarja le, nem igaz? .... Különben is, mit szerencsétlenkedek én ezzel a sok egyeztetéssel, meg írogatással, meg észbentartással...?Miért csak én...?
Néha annyira fel tudják baszni az agyamat.... Csalódottság, harag, és idegesség vegyül ilyenkor bennem. Mint pl most. Nem elég, hogy 16 embert próbáltam rávenni arra, hogy végre csináljuk azt, amiért összeültünk, és írjuk össze a kicseszett gyakorlatsorokat a beszámolóra, és ők kurvára nem akartak figyelni, mert fontosabb a pizzarendelés, meg a sörözés, mikor bazdmeg TANULNI ültünk össze, nem ezért..... Szóval ez még nem elég, de már júliusig minden hetem be van táblázva, ZH-kkal meg vizsgákkal, és ehhez kell igazítanom a hétvégéimet, ami tök jól sikerül, de.... Mi a szart csináljak, ha két hete arról beszélünk, hogy fog kinézni a tavaszi szünetem, mikor leszek otthon és segítek anyának, mikor tanulok, és mikor fogok elmenni Mikihez festeni, meg veteményezni ha arról van szó, meg csak úgy simán együtt lenni, na és ezt persze VELE beszélem meg, nem a szomszéddal... és öcsém?!?!? mintha soha a büdös életben nem beszéltünk volna erről, csak úgy lazán PONT arra az időszakra megbeszélt egy haveri összejövetelt meg iszogatást. Faszom. Kivel beszéltem én erről 2 hétig???? ........ Örülök, hogy Miki régi ismerősökkel beszél, találkozik, meg lazul, iszogat, mert tudom, hogy szüksége is van rá. De mivel éppenséggel 3 hónapja oly mindegy mikor csinálja ezt, miért pont akkorra kell megbeszélni, amikor végre együtt lehetnénk pár napot, na és ezt persze MÁR MEGBESZÉLTÜK!!! És erre a megoldás miért az, hogy majd akkor megoldom? Én, igen, nekem kell megoldani bazdmeg. Majd úgy csinálom a tanulást, meg majd máshogy megyek, mintha nekem nem kerülne 2 éve semmibe az, hogy egész nyáron utazgattam oda vissza, és suli közben is hétvégéken. Mintha nekem semmi erőfeszítésem ne lenne benne. Miért nem az volt az első megoldási opció, hogy mivel jelenleg nemsok kötelessége van, majd megoldja, átteszi, megbeszéli. Megteheti. De nem. Először nekem kéne átvariálni azt, amit két hete próbálok egyeztetni, és tudatosítani, hogy mindkettőnknek jó legyen. KURVÁRA nem számít, hogy én nem járok haza csak 2 hetente, vagy ritkábban, hogy legalább 2x szeretnék egymás után otthon aludni, hogy lehessen egy olyan hétvégém, ami nem arról szól, hogy összeírom, meg egyeztetem a buszokat, vonatokat, különböző lehetőségeket írok fel, ami a legjobb és leggyorsabb, és ÉN, ÉN foglalkozok ezzel az egésszel, mégsem panaszkodok SOHA azért, mert rengeteg pénzem (anya pénze) elmegy a buszra, vonatra, tulajdonképpen minden odautazáskor dupla annyi, mintha hazamennék... DE SOSEM hoztam fel, SOHA. .... És ez van, hiába a megbeszélés, a tervek, az előre lebeszélt időpont (ami már eleve fura, és kényszeres, és satöbbi), de ki nem szarja le, nem igaz? .... Különben is, mit szerencsétlenkedek én ezzel a sok egyeztetéssel, meg írogatással, meg észbentartással...?
2013. március 5., kedd
Az...
... érzés, amikor lazán megdörzsölöd a szemed, elfelejtve, hogy tegnap
reggel összeestél a fürdőben és a szemöldököd alatti csonttal (margo supraorbitalis) "kapaszkodtál meg" a kilincsben.... FELBECSÜLHETETLEN.
2013. március 3., vasárnap
Bárcsak...
... egyszer én mondhatnám azt, hogy nem.Bárcsak nekem kellene időt kérnem.
Bár ne kellene várni, s közben érezni, hogy elvesznek dolgok.
Bárcsak visszatekerhetném az időt, hogy tudjam hol rontottam el.
Bár ne érezném így....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)