Álmomban...

... egy esküvőn voltam, de nem a sajátomon.

Egy színházi előadást néztünk, mellettem ült a vőlegény. Előtte lufikat engedtünk fel az égbe üzenetekkel. Vége lett az előadásnak és bemondták a hangosba hogy hamarosan kezdődik az eljegyzés (?). Elkeztdem sírni és a vőlegény megfogta a kezem, nyugtatott és hozzámbújt.

Elmentünk az eljegyzés helyére, minden szülő és felnőtt fotózkodott, de a vőlegény hátulról átölelt és táncoltunk, én meg egyre jobban sírtam. Észrevette, hogy valami bajom van. Azt mondta, hogy ha a mi eljegyzésünk lenne az is ilyen szép lenne. Aztán eltűnt én meg néztem a fotózást, meg a tökéletes mindent, és felébresztettem magam...

Úgy feküdtem az ágyamban mint Sheldon a TBBT-ból, bár ez lényegtelen.

Megviselő álom a személyek tudatában.

Murphy...

... én utállak :D

Akárhányszor, AKÁRHÁNYSZOR hívod fel a szerelmedet úgy, hogy eltervezed, csak annyit mondasz a telefonba: "Szeretlek", és csak ezután köszönsz (mert így tök jó, meg vidámságos), soha, még egyszer mondom SOHA nem jön össze.

Felvázolok pár lehetőséget, megnyomod a "hívás" gombot, kicseng, felveszi, és még mielőtt megszólalnál:


- "Szia Kedvesem, mi újság?" (hadarva) -> hallod, hogy valamit csinál épp, ezért hadar, így hát benyögöd: "Szia, nem zavarlak?" ...

- "Egy pillanat és visszahívlak, szeretlek, szia" -> Elhaló hangon csak ennyit mondasz: "Oké, énis, szia" ...

- "Szia Kincsem, épp megérkeztem a/az..." -> neeeeeeeeeee >.<

- Sokáig kicseng a telefon, először vigyorogsz, mert tudod, hogy hogy szeretnéd kezdeni, aztán elkezdesz gondolkozni miért nem veszi fel, a 20. variációval a fejedben, mikor már épp letennéd, felveszi, és.... huss, elszállt a varázs, csak köszönsz: "Szia Szerelmem"

- És a legrosszabb.... amikor NEM VESZI FEL.... :'D

Edward Murphy, biztosan sokat tettél az emberiségért, de... whyyy?!?!? :D:D:D

Néha...

... ez a rossz mindenben, hogy kiszámíthatatlan, vagyis inkább megtervezhetetlen.

Bennem meg mindig az a rossz, hogy elképzelem hogy fognak alakulni a dolgok és sosem jön össze. Nem nagy dolgokra gondolok mint suli, továbbtanulás, vagy bármi más a Zélet dolgai közül, hanem sima, egyszerű kis dolgokra. De persze beleélem magam, és a végén jól hoppon maradok, ez a baj.

Nem élek álomvilágban, azt hiszem két lábon állok a földön és nem várok semmiféle csodát, semmi filmből vett álmom sincs, mint például hogy egyszer majd fehér lovon jön valaki, vagy csakúgy nyerek a lottón, vagy felvesznek az ország legjobb egyetemére, vagy sikeres felnőtt leszek. Nem is akarok ilyesmi gondolkozni. Nálam ott kezdődik az álmodozás, hogy végre találok majd magamnak egy normális fülbevalót, vagy akármi. :D Ennek ellenére saját magam ellen dolgozok, ha abban reménykedek, valami összejön, de nem. És már évek óta figyelem ezt meg magamon, de semmi változás, hiába...

Már megint félek lépni egy millimétert is afelé amerre szeretnék. Legyen ez akár egy kérdés, vagy egy mondat, mármár gondolni se merek rá. Ma megint ez volt, egy félve feltett kérdés, és az a válasz, amit nem szerettem volna. És lehet, jobban meg tudnám érteni, ha nem vágynék annyira a másik válaszra. De ebből tulajdonképpen nincs semmi konfliktus, hiszen szuperül tudom leplezni, hogy nem erre a válaszra számítottam, csak nekem rossz, magam miatt.

...

Egyébként tökresok hó esett ma, közel 40 centi. 1 óra alatt ellapátoltam az utcán és az udvaron, majd mikor végigértem, jóformán kezdhettem volna előröl mert közben leesett még 2 centi. Már nincs hely hova tornyozni, az udvaron és az utcán is majdnem 1 méteres kupacokat halmoztunk fel.

Egyáltalán nem vagyok álmos. Ma 8-kor ébredtem, de 9-tól fél 12-ig aludtam tovább. Már tegnap este betüszősödött a mandulám, de úgy érzem ma délelőtt ki is aludtam nagyjából. Ehelyett, tesóm és anya is kidőlt, mindketten fáztak késő délutánra, most alszanak már, szerintem. Apa meg elment dolgozni még 1-kor, nem tudom haza tud-e jönni. Általában 22:15-kor ér haza, de a hó miatt ez vagy csúszik sokat, vagy nem jön majd csak holnap. A munkahelyén már rendeztek be egy helyet ahol ágyak vannak, és meleg ételt is fognak kapni, ha bent kell maradni az idő, vagy a műszakváltás késése miatt, ez azért jó. Másrészt meg tudom, hogy tűkön fogok ülni még 23:00-kor is, hogy jön-e már haza.

Daily...

... news.

Úgy fest ismét egy "ilyen még nem volt" pillanat az utolsó (REMÉLEM! :D) gimis évem alatt: a szombati szalagavató elmarad, az időjárásnak köszönhetően. Új időpont: február 17.

Pozitív is lehet, még nem tudom, de van hátránya. Mindegy, a fodrászt már lemondtam és egyeztettem új időpontot, szóval részemről elintézve. Egyébként simán be tudtam volna menni 40 centis hóban is akár.