2011. május 31., kedd

-...

... mert nem tudok kitalálni semmi értelmes címet, már vagy 4 perce...

A mai napom enyhén szólva is katasztrofálisan indult. Körülbelül 10 perccel hajnali 5 után indult, amikor majdmeghalva kimásztam az ágyból a bejárati ajtóig, ahol kikiabáltam anyának (aki kint kávézott az udvaron), hogy "...anyaaa, hol a cataflam..?"... Olyan fél hétig szenvedtem, aztán indulni kellett suliba, vagyis először felöltözni meg hasonlók. Anya ma itthon maradt, mert egyrészt sütött a holnapi névnapjára, másrészt apával új PVC-t raktak le az előszobába, szép lett :) Ennek az az egy hátránya volt, hogy rögtön összeszólalkoztunk, sajnálom, én nem szoktam reggel beszélgetni, pláne nem ilyenkor. Egyébként annyi volt az egész, hogy a konyhában már volt vagy 30°mert anya kisütötte az első adag sajtos kiflit (igen, már reggel 6kor kész volt o.O), és szó szerint ezt mondtam: "Nem biztos hogy jót tesz az epernek, hogy itt van ebben a melegben" - mert ott volt egy tál eper a sütő mellett. Isten a tanúm, hogy semmi flegma hanglejtés nem volt a mondatban, de rögtön ki lettem tessékelve, azzal a mondattal, hogy 5 perce sincs ott az eper. Én meg 5 perce még mosakodtam, na.

Iskolába menet elszáguldott mellettem egy szirénázó mentő - ez a 3. rossz momentum a reggelben, a hajnali kelés és az epres dolog után. Ráadásul még láttam is hogy bekanyarodott a piactérre ahol körben állt a tömeg. Utálom az ilyet, tisztára ideges lettem mire beértem a suliba. :/

Innentől egy jó széria jött. Első órában hatod magammal megírtam az angol javító dolgozatot, ami 4-es lett, azaz év végén meglesz a 4-es angolból :) Ezután egy órát ácsorogtam sokad magammal az igazgatási iroda előtt, hogy megnézhessem a föci írásbelimet. A topográfia 19 pont lett a 25-ből, a másik rész 77 a 100-ból, így összesen 96 pont, azaz 76,8%. Ami négyes, merthogy 80%-tól lenne 5-ös. De ezt simán fel lehet javítani a szóbelivel, szóval hajrá én, megintcsak :)

Matekból viszont pénteken írok javítót. Ötösnek kell lennie, de annyira érzem hogy nem fog menni. Kellett nekem rontani... Nem érdekel ha kinevetnek, de akkor sem adom fel és megírom a javítót, ha meg nem sikerül majd rosszulesik, NEKEM, de akkor is megpróbáltam MAGAMÉRT, mert nekem ez FONTOS.

Ezután jött megint egy elég rossz rész, de ezt megtartottam és meg is tartom magamnak. Újabb csalódás, és ez csak gyűlik és gyűlik. Talán ma éreztem először azt, hogy jó lesz elmenni majd ebből a suliból. Persze visszasírom egyrészt, már most, de mégis mennék innen, mindenkitől messze. :/ Holnap már jobb lesz *nyugtatjamagát*.

Kicsit meg lett bélyegezve a napom maradék része, még itthon is, de ahogy látom (MSN), mindjárt fel fogok dobódni, és picit felejteni.

Szomjas vagyok.

Sziasztok....

Szerk.: Jujj, azt még kihagytam, hogy a suliban vettem észre a 2. óra közepén, hogy elfelejtettem bepakolni aznapra, azaz a hétfői cuccom volt a táskában. Ilyet szerintem most csináltam másodjára. :D

2011. május 30., hétfő

Lemaradva...

... a blogolással, de azonnal pótlom ^^

Nem is tudom hol kezdjem. Mivel fogalmam sincs mit csináltam csütörtöktől szombatig így nem is nagyon tudom kifejteni. Pedig emlékszem hogy volt valami amit meg akartam említeni.... Na majd ha eszembe jut ^^

Szombaton egy ismét nemalvós éjszaka után felkeltem, és kimentem anyához az udvarra. Eközben észrevettem, hogy a pici rózsák kinyíltak a sziklakertben, így beszaladtam, átöltöztem és fényképezővel a kezemben tértem vissza. Itt következett vagy 1,5 órányi fotózás, sétáltam az udvaron és amit megláttam és megtetszett fényképeztem. Egyébként aki még nem tudta volna, van deviantartom, ahol meg lehet nézni a képeket, bár facebook-on is fent van a nagy része. Szóval miután kellően összekoszoltam magam a fűben kúszás után megebédeltem és tanulgattam egy keveset :) Később pedig tettem egy újabb kiruccanást a gyopárosi tóhoz meg erdőhöz. Olyan szép ^^

Még pénteken vettem citromfű teát kiscsillag ajánlására, iszogatom is azóta, minden lefekvés előtt, és azt hiszem a 3. alkalom után használt is egy keveset, alakulok :) Persze ez még nem a szombatról vasárnapra történő éjszaka volt... Szörnyen kialvatlanul ébredtem, és az első (na jó, a második...) utam az udvarra vezetett anyához, megint :) Kivettem a szivacsot a hintaágyból, elhúztam magam után az udvar közepéig a fűre, aztán úgy ahogy voltam ráhuppantam és szundiztam, legalábbis próbáltam. :D Ezt a keserves pillanatot az szakította félbe, hogy kész lett az ebéd ^^ Bementem, és délben már újra kint feküdtem, ezúttal fürdőruciban és föcikönyvvel :)

Egészen délután 3-ig tartott mindez, ami életem egyik legidiótább döntése volt. Én papolok arról anyának, hogy miért kell mindig napozni meg szolizni stb stb, erre kifekszek déltől 3-ig... Hát had ne mondjam mennyire fáj most ülni, meg hátradőlni, meg egyáltalán ruhában lenni... Még a térdhajlatom is leégett :'D Az egészben annyi a pozitív, hogy legalább a föcivel haladtam. Ezen már csak nevetni tudok... Még szerencse, hogy egész jó bőröm van az ilyesmihez, 2-3 nap és bebarnulok teljesen :)

Még napközben letöltöttem a The Big Bang Theory első két évadát, és megnéztem már 10 részt. Ez valami nagyon beteg sorozat, de azért nézem :D :D

Éééés kéremszépen, hétfőn reggel az órát direkt előre állítottam, mert gyalog akartam suliba menni, és frissen ébredtem!! :) Bezony, jó ez a tea, vagy ha nem is az, de a pszichológiai hatása is tetszik, nekem mindegy :D Szóval kipattantam az ágyból és el is készültem, majdnem 30 perccel hamarabb ígyis :) Végül persze nem is gyalog mentem, mert rájöttem, hogy eléggé fáj a hátam az iskolatáskához, így bicóra pattantam :) A suliban egész fura kérdéseket és jelzőket kaptam ma. Pl hogy majorette bemutatóm lesz-e vagy hogy teniszezni fogok-e menni délután.... merthogy sportos szoknyába meg sportcipőbe mentem. Hát nem, nem mentem sehova, csak íg volt jó ma, köszöntem. :P Egyébként azt is mondták hogy megint animés lánynak nézek ki, tök furi, mert én sok animét láttam már, de sosem éreztem hogy hasonlítanék bármiféle szempontból is egy rajzolt karakterre ^^ Viszont amin meghökkentem, az az volt, amikor törióra közepén Zoli azt mondta, hogy olyan a combom, mint egy virsli xD Hát kössz, vágom én hogy picit leégett de virsli?!?! :D:D

Tesin sikerült megugranom a 355 cm-et távolban, így megvan az év végi 5-ösöm. :) Viszont a töritanár kicsit akadékoskodik az év végi 4esem felett, holott valakinek ugyan ennyi az átlaga, és az utolsó tz-je is rosszabbul sikerült mint az enyém, ráadásul én egész 2. félévben jobban álltam mint az elsőben.... szóval neki meg megadja simán. Na EZ az, amikor pofára adják a jegyet..... :S Nemszeretem. És ilyenkor azt se szeretem aki megkapja a 4-est, nekem meg szenvednem kell(ene).

No mindegy, majd lesz valahogy, hajrá én, meg minden....

Ja, és holnap nézhetem meg a föci érettségim, kíváncsi vagyok.

2011. május 25., szerda

Aúú...

... mert mindig történik valami :S

Az éjszakám most tűrhető volt, csak pár órát forgolódtam hajnalban ^^ Viszont meg is sínylettem, ugyanis speciel már gyalogolni is fáj, úgy elaludtam a nyakam és a vállam.... nemigazmár :((

Az első órai spanyol ma nagyon zsibbasztó volt, végig egy nyelvtani táblázat felett csücsültünk.... itt kezdtem el érezni a vállam. Ezután volt egy fél irodalomóra, majd indultunk át a bíróságra. Útközben már egész sötét lett az ég, így bementünk a váróba. Várni kellet pár percet, mert még zajlott egy tárgyalás. Közben egész érdekes embereket nézhettem végig. Viszont a leglesokkolóbb az volt amikor egy körülbelül 150 kilós fegyőr láncon vitte ki a tárgyalóból az elítéltet. Elég fura nézése volt, az a tipikus pszichopata fej, vagy nem is tudom. Ezután bementünk az 5-ös tárgyalóba, és csendben figyeltük tovább az eseményeket.

A vád egy betörés volt, lopás gyanúja merült fel és bizonyosodott be, valamint testi sértés is történt. Kihallgattak 3 tanút, akik a házban voltak, valamint végig ott volt a betörő fiatal is szintén egy fegyőrhöz láncolva, akit immár nyolcadjára ítéltek el. Eleve elég sok, pláne úgy, ha az ember fiaborja még csak huszonéves. :/ Egyébként nem volt olyan vészes, az elején olyan volt mintha egy filmet néznék, és végül is a vége is, Andzseval meg is jegyeztük a nap végén, hogy elég kiszámítható volt, szinte mármár unalmaska.

Ezután visszamentünk a suliba, és volt egy lyukasóránk. Tegnap megbeszéltünk Andzse-val, hogy ebben az órában elmegyünk kajcsizni valamit a városban, csakhogy épp egy petákot se vittem magammal, de sebaj, akkor is menjünk. Na, azt tudni kell, hogy nálunk elektromos ajtó van amit A Portásnéni kezel. Kimenni nem lehet, csak kilépővel, vagy ügyesen kisurranva. Andzse, Bence és én elindultunk, Bence rögtön ment az ajtóhoz, nyitotta (kinyílt!! o.O) és kisétáltunk abszolút feltűnés mentesen. Csakhogy közben Andzse lemaradt és csak kilépőt kérve jöhetett ki utánunk. A Portásnéni pedig megjegyezte, hogy majd megkapjuk mi lógósok a magunkét. De visszafelé szerencsére nem nagyon nézett meg minket ^^

Ekkorra már elmúlt a vihar, merthogy amíg a bíróságon voltunk hatalmasakat dörgött az ég, és a nagy épület még visszhangzott is kicsit, furi volt. Szóval ekkorra már sütött a nap. Andzse vett egy hotdogot, aztán elmentünk fagyizni is, meg lettem hívva ^^ Majd vissza a suliba. Volt egy etika óránk és utána még egy tesink is. Tesin felmérték a felülést, a törzsemelést és a fekvőtámaszt is (3x5). Ahhoz, hogy tesiből meglegyen az ötösöm, vagy futok 2170 métert 12 perc alatt, vagy ugrok távolugrásban 355 centit. Hát, mindkettő elég esélytelen, de próba cseresznye, KELL az 5-ös. Szóval először ugribugri, és ha nem sikerül 100-adjára se, megyek futni, persze addigra már hulla leszek, de ha nem is sikerül, hátha meghatom a tanárt a próbálkozással :D (esélytelen.)

Hazaérve tusoltam egyet odakünn, aztán észrevettem, hogy apa ma sütött palacsintát. Szeretem apa palacsintáját :) Most pedig itt szenvedek, merthogy gépelni is kényelmetlen és fáj. "Velem mindig történik valami!"

2011. május 24., kedd

Jupíí...

.... iiilyen jó napom volt a jegyek terén ma ^^ (WARNING: egózás (is) lesz)

Először is... Már már azt hittem, hogy a tegnapi volt az idei legrosszabb éjszakám, de a mai felülmúlta. Direkt nem feküdtem le korán, hogy nehogy ne tudjak nem elaludni. Hát nem nagyon jött be. Amint végre kényelmesebb pózt találtam, elkezdtem érezni a térdemet, oké, kimentem jégzseléért, rákötöttem a lábamra és alvás. Reggel már 5-kor kipattant  szemem, és este is sokat forgolódtam megint. A koránébredés csak annyival jött jól, hogy még átnéztem reggel a fizikát amiből feleltem is ma, és a nyelvtant is amiből tz-t írtam. A fizikám 5-ös lett, így 5-ös leszek év végén (jeeeee :)) A nyelvtanom is 5-ös lett, így szerintem abból is 5-ös leszek év végén (jeeeee :)).

Ja, és egyébként gyalog mentem suliba, mert tegnap a biciklimet bent hagytam a tárolóban.

Angolból egy hét múlva dolgozatot írok, és muszáj vagy 4-esnek vagy 5-ösnek lennie ahhoz, hogy ne legyen 3-as az évvégimben, aminek nagyonnagyon nem örülnék.

A biosz dolgozatom 5-ös lett, így 5-ös leszek év végén, mégpedig dicséretes. :))

Év végi átlag...: Rossz eset: 4,45... Reális eset: 4,54... Mázlis eset: 4,63... Jó eset: 4,81...

A mai napot egy dupla matekóra koronázta meg, mégpedig egybe tartva, azaz 90 perc tömény feladatmegoldás, szünet nélkül!!!!!!!! Hát, kiábrándító és agyzsibbasztó volt, az tény :D

Holnap első órában lesz egy spanyolom, aztán 9-től ki tudja meddig a bíróságon leszek. Az osztály beül egy tárgyalásra. Eredetileg nem erre ültünk volna be, de mint kiderült, a másik elég húzós lett volna (tényleg) és a bíróságon nem vállalták értünk a felelősséget o.O Mivel aláírtam egy etikai kódexet, (hogy senkiről és semmiről semmit, és nem nevetek, nem nyilvánítok ki véleményt, levegőt is halkan veszek stb stb...) igazából ennél többet nem is mondhatok róla, talán még annyit, hogy körülbelül miről lesz szó, de azt majd holnap, hogyha kiderítettem azt megoszthatom-e, és ha már túl vagyok rajta és lesz bennem valamiféle megfogalmazható élmény.

Ja, és ma megtudtam, hogy az írásbeli föci érettségim 4-es lett, viszont azt még nem tudom, hogy hány százalék. Egyedül annyi infóm van még, hogy a tanár azt üzente, simán feljavíthatom 5-ösre a szóbelivel. Szóval nem az alsó határán vagyok a 4-esnek, szerintem olyan középtájon ^^

Moziban...

... voltam tegnap :)

Este már 10kor lefeküdtem. Annyira örültem, hogy végre kialhatom magam, hiszen másnap csak 9.15-re kellett menni. Haha, idáig volt jó -.-

Ugyanis körülbelül egy órát forgolódtam mire sikerült beleerőszakolnom magam az alvásba. Szerintem itt rontottam el az egészet. De lehet, hogy már a korai lefekvésnél, mindegy. Az éjszaka első negatívuma az volt, amikor azt álmodtam, hogy az énektanár nem adja meg év végén az 5-öst énekből, mert a csupa ötösök mellé beszereztem egy 1-est is (ez így igaz a valóságban is), álmomban teljesen kiborultam. Ezek után felébredtem arra, hogy sírok. Nem csak könnyezek, hanem úgy rendesen sírok, az ének évvégim miatt. Jó, fordultam egyet és visszaaludtam. (ezt se kellett volna.) Az éjszakám egészen fél ötig tartott, amikor nem bírtam tovább a forgolódást, és a folyamatosan lecsúszó zoknimat, így hát felkeltem. Meglátogattam a fürdőt, aztán zoknit cseréltem és visszabújtam az ágyba. Sikerült elaludni, még anya ébresztőjére se keltem fel, viszont már 7kor fent voltam. Pedig 9:15, ez egy csodás nap lehetett volna.

3 táskával indultam el a suliba, először gyalog akartam, de végül meggondoltam magam. Az első óra fizika volt, ahol kiderült hogy az év végi 5-öshöz kellene még 0,6 század... Szuper. Sebaj, felelünk, mert kell :D
7. órában coopert futottunk, valami fenomenális élmény volt a teljesen műanyag és gumi összetételű pályán, legalább 30 fokban futni.... Mindegy, túléltük. Letusoltam és mentem a suliból egyenesen a vonatállomásra, onnan Hódmezővásárhelyre, onnan kocsival Szegedre a plázába, ahol megnéztük M-mel a Karib tenger kalózai 4-et. Igaz, az első 3 részt még sosem láttam, de így is jó volt azért: Olyan fél 9 fele értem haza, letusoltam aztán beültem a gép elé. Tanulni nem volt se kedvem se időm... folyt köv :)

2011. május 22., vasárnap

Mindjárt...

... elalszom :)

Nagyon finit ebédeltünk Dalmáéknál, de én olyan 2 óra fele már hazajöttem, mert tanulnom kellett. El is olvastam egyszer az összes anyagot bioszból, aztán elaludtam ^^ Arra ébredtem fel, hogy álmomban mondom fel az anyagot magamnak. Nem tudom mi ez a szokásom, de rendszeresen ezt csinálom, és mindig felébredek ha valahol elakadtam...

Miután felébredtem kimentem az udvarra, hogy felfrissüljek és folytassam a tanulást, de közben elkezdett dörögni az ég, minek következtében Bugyuka az ölembe ugrott a hintaágyon, és lett pár lábnyom a lapjaimon és rajtam is... még jó hogy fehér felsőben voltam... :D Szegény nagyon félős. :/

Aztán átmentem vissza, mert anya hívott, hogy nézzek még át, jól megtömtek salátával, és megint hazajöttem, mert nagyon dörgött az ég, és ugye Bugyuka... Ja, és persze tanulni :] Nem sokára anya is hazaért, ezután hirtelen felindulásból eldöntöttem, hogy ma kint fürdök :) Van az udvaron egy tusolónk, apa csinálta és nagyon nagyon jó, nyáron és jó időben persze. Mikor egész nap melegíti a vizet a Nap, és még este 9-10-kor is szinte süt a víz, imádom :) Bár most nem volt túl meleg, de épp így volt jó. Miután felöltöztem, rám tört a fáradtság, de nagyon. Kicsit úgy érzem magam, mintha egész nap a strandon lettem volna, kiszívott volna a nap meg hasonlók... Nemrég melegítettem egy müzlistálnyi paradicsomlevest, (imádok müzlis tálból enni mindent :D), és csak bebújtam volna egy takaró alá a levessel, közben filmet néztem volna. ^^

Ehelyett most még kicsit bioszozok, mint kiderült van amit meg se kellett volna tanulnom, sebaj :) Szóval még kis biosz, aztán szerintem be az ágyba. Magam sem tudom mikor feküdtem le éjfél előtt mostanában. Általában még nézem esténként a dunatv-n a Dzsungel könyvét, vagy valami esti mesét 6-os karikával :D... Ezek mind fél egykor kezdődnek. Bár tegnap csak a Himnuszt vártam meg és gyors elaludtam :)

Természetesen ma este semmi jó nem lesz a tv-ben :/

Jóéjszakát :)

Gyors...

... helyzetjelentés, amíg szárad a körömlakkom. :D

Tegnap anyával felmentünk a városba, elsődlegesen Dalmának ajándékot venni, akinek ma lesz a ballagási ebédje itten a szomszédban :D

Ezen kívül minden boltba bementünk, és én belevetettem magam a ruhapróbálásba. Istenem, most először éreztem bármiféle hátrányt abba, hogy csak 159 centi vagyok. :( Annyi ruhát felvettem, olyan ruha ruhát, de mindegyik túl hosszú és nagyon idétlen. Pedig olyan szép fehér meg kék volt, meg mmmmm.... sír a szemem :(

Eredetileg cipőt vettünk volna, vagyis valami nyári beleugrokésszuper surranót, de nem találtunk. Kaptam viszont egy szoknyát, amihez van ilyen kantár is, szóval nagyon élem. Mindig is vágytam egy ilyesmire :) Már csak merjem felvenni bárhova is.

Egyébként az Amadeusban reggeliztem, amíg anya szolizott egyet, ami szerintem nagyon káros, dehát ilyen hűdeszuper EUszabványos szolárium és biztos jó... mindegy, én már ezer kampánybeszédet tartottam. Szóval addig beültem az Amadeusba, és mivel a melegszendvics elkészítése beletelt volna egy időbe, így vettem két sajtrolót (ami nagy csalódás volt, mert én azt hittem végig reszelt sajt van benne, de nem, mer ilyen krémsajt volt, és eleve nem szeretem a sajtot, így jobban jártam volna a melegszendviccsel), és egy mangós limonádét, mert nagyon szomjas voltam. Egyébként nagyonnagyon jó hely, tényleg, a kiszolgálás is öt csillagos. Szeretem, hogy egy limonádét is úgy szolgálnak fel, hogy úgy érzem magam, mintha.... nem tudom, de jó feelingje van az egész kávézónak. :)

Délután rendeltünk ebédet, mert hát évente egyszer megtehetjük, és mivel nincsenek pasik, így olcsóbb :D Addig addig nézegettük az étlapot, míg végül beleuntunk a válogatásba, és rendeltünk hamburgert meg tortillát, mellé sült krumplit és paradicsomlevest. Hát éljen az egészséges életmód. Vacsira csináltunk egy lavórnyi salátát, ami egyben a mai reggeli és vacsi is, csak hogy kiengeszteljük a szervezetünket ^^

Tegnap még megnéztem a Ponyo on the cliff by the sea című mesét. Istenem, én úúúúgy imádtam *.* Az ilyen gyerekmeséken lehet a legjobban kikapcsolódni, mellesleg sokkal tanulságosabb 18 éves fejjel megnézni szerintem. Élményre kölrübelül olyan volt, mint a My neighbour Totoro. Nem csoda hisz a rendező ugyan az volt. (Igen, az összes meséjét felírtam a listámra :))

Ma pedig 9kor először személye,s majd telefonos ébresztést kaptam. Utána kiszedtem a szemöldököm, kifestettem a körmöm, ja ezt már írtam, hogy most szárad, és ettem salit. Körülbelül itt tartok most :) Nemsokára indulunk a szomszédba :)

Ja, és csak hogy legyen egy kis panaszkodás is, mostanában megint fáj a térdem, amit már műtöttek kétszer is. Remélem, hogy csak azért, mert már jó ideje aerobicon se voltam, és elszokott a mozgástól. Már alig várom a nyári szünetet. Amint letudom a föci szóbelit, rendszeresen fogok menni úszni, most már az se baj ha nem jön senki velem (na jó, azért jó lenne, csak mindenki lusta -.-), mert ezzel magamnak teszek jót. ^^

2011. május 20., péntek

Jaj...

... hát kihagytam az előző bejegyzésből.... Ma telefonáltak, hogy 5 perc múlva megérkeznek a könyvekkel amiket rendeltem, csak épp nem tudják merre van az utca ahol lakom.

Én okos, már majdnem elkezdtem magyarázni merre menjenek, de még idejében rájöttem hogy nem vagyok otthon. :D Szóval anyához vitettem. :)

És kééépzeljétek eeel, kaptam egy 3. könyvet is a két rendelt mellé. Igazából én azt hittem az csak olyan reklámfogás, hogy megkérdezte egy automatikus kérdésecske, hogy kérek-e ajándék könyvet... Kipipáltam, mert miért ne? És tényleg küldtek.... Hát most azt se tudom hova mit.... Jólesett :))

Mellesleg Ágai Ágnes könyve valami eszméletlen jó. Már el is olvastam, de még újra és újra el kell, meg rajzokat elemezni, és megint elolvasni, és megtanulni mindent, az egészet. Imádom. <3

Laza...

...egy napom volt ma.

Az első órám 8.20-kor kezdődött, de 5.51-től ébresztett a telóm, mert tegnap este nem volt kedvem/időm elolvasni a törit és ezért korábban keltem. Vagyis keltem volna de a szundi gomb elhatalmasodott a mutatóujjam felett, így csak 7.20-kor kecmeregtem ki az ágyból. De el tudtam olvasni a törit még így is, mind a két anyagot.

Olyan szép volt az idő, idén talán először nem vettem kabátot a suliig :) Szóval máris jól indult a nap. Az első két órám spanyol volt. Mint kiderül, a tanárbá' Spanyolországban van, így Timothy jött be helyettesíteni. Mivel N.R.-in kívül Ő beszél csak spanyolul a suliban jelenleg. Felmentünk a kisebbik könyvtárba és elkezdtünk nézni egy filmet, szerintem már mindenki látta, talán többször is. Robin Williams a főszereplő, a címét meg mindjárt megkeresem....  Meg is van: Mrs. Doubtfire. Az első órán angol hanggal és spanyol felirattal néztük, a másodikon spanyol hanggal és angol felirattal. Megjegyzem az első sokkal jobb volt, a spanyol szinkron nagyon vacak volt ennél a filmnél. Egyébként az a könyvtár nagyon kényelmes, legalábbis a székek. Úgy kezdődött hogy cipő le, és fel a párnázott székre. Aztán még egy szék a fejemnek és a felső részemnek (ez így már 3 szék), és konkrétan lefeküdtem, úgy néztem a projektor kivetítőjét. Tök jó volt *.* :D

Ezután kimentünk a suli elé mert osztályképet készítettek rólunk. Természetesen az ofő először elfelejtette. Majd késett is, így ott álltunk felállva a fotós előtt ofő nélkül. -.-"" Aztán befutott, mosoly, és kész. ^^
A matekóra is hamar elment, és utána töri volt, amin szerencsére nem feleltem, juhééééé :D

Szóval 12.00-kor végeztem is, hazajöttem, bénáztam kicsit a biosz anyaggal amit a tanár e-mailben küldött el, .pdf-ben.... Félig meddig sikerült valami nevesincs progival kiszednem a hátteret meg pár dolgot, elugrottam az s-copy-ba, ahol ismételten elrontották a nyomtatást, így kaptam -20% kedvezményt :D Jó sok oldal lett megint, és mindet hétfőre meg is kell tanulni. 630Ft volt összesen, de az eladó még azt a 30Ft-ot is elengedte. Nem tudom ebben a boltban mindenkivel ilyen kedvesek, vagy csak az én dolgaimat rontják el folyton és ezért kapok kedvezményt mindig? :D

Ja, és megkérdeztem a föcitanárt, hogy kijavította-e az érettségiket. Azt mondta hogy jól sikerültek, és vagy 4-es vagy 5-ös, szinte mindenkié, de nem mond biztosat, hogy ne éljük bele magunkat abba hogy 5-ös lett, közben meg 4-es.... Ez a veszély nem fenyeget tulajdonképpen. Azt hiszem meglett az írásbeli 4-es, már csak a százalék a kérdés...

Csajos hétvégém lesz, apa horgászni ment, tesóm pedig most nem jön haza a koliból. Holnap anyával a városban fogunk ebédelni, meg nézelődünk-vásárolgatunk, ilyesmi :) Vasárnap pedig ilyen utólagos ballagási ebéden leszek :)

2011. május 18., szerda

Újabb...

... két könyvvel fogok gazdagodni nemsokára.

Nyertem egy -25%-os kupont az Antikvarium.hu-n, még olyan 1 hónapja. Nos, hát ezt így el is felejtettem. Ma jött egy e-mail, ezzel a tárggyal "Elveszett a nyereményed!!!". Ó, mondom szuper. :(  De megírták benne, hogy mivel nem értesítettek a határidő lejárta előtt, így meghosszabbítják. Hát le is csaptam rá, rögtön rendeltem volna két könyvet is, de kiírta, hogy nem jó a promóciós kód. Mivel már nagyon beleéltem magam a rendelésbe, írtam egy mail-t, hogy köszönöm az értesítést, de valami mégsem jó. 20 perc múlva megoldották a problémát. Tetszik ez a bolt :)

A két könyv használt, de jó állapotban van, és olcsón hozzájuk is jutok. Mikor vesz az ember 2 könyvet 2000Ft-ért szállítási költséggel együtt? :) (~soha.) Az új szerzemények pedig: a Pillangó Henri Charriére-től, és Ágai Ágnestől A titkokat az ujjaimnak mondom el című könyv :) Az első azért, mert már régóta fent van a képzeletbeli könyvespolcomon, az utóbbihoz pedig szép emlékek fűznek :)

Most már csak reménykedjünk, hogy itthon lesz valaki amikor kiszállítják :/ ^^

Fura...

... egy napom volt.

Igazából az a fura, hogy tök jó volt. Ez most kicsit félreérthetően hangzik. Inkább úgy írom, hogy az a fura, hogy így volt jó napom. ... és most már az egész zavaros :D

Nem tudom... az normális hogy ilyen tök jól elvagyok Sozóval? (költői, és innentől minden költői kérdés) Szinte minden órát végigdumálunk, meg poénkodunk, mint régebben, csak épp már nem vagyunk együtt. Jó, végül is normális, mivel egymás mellett ülünk még mindig, és eleve, 5 év az 5 év... És nem azért mert még van valami, felőle evidens hogy semmi, és már én se vagyok se szerelmes, se majdnemszerelmes. Nem érzek semmi furát, hogy egymás mellett kell ülnünk, nem bőgöm el magam ha belép az ajtón, vagy ha eszembe jut valamiről, és akkor se omlok össze ha valaki megkérdez egy üzlet előtt a városban, hogy "Szia! Sozót várod?" ... hanem válaszolok mosolyogva: "Nem, anyával találkozok" ... Igen, mivel valaki még mindig nem tudja, vagy épp elfelejti hogy már nem vagyunk együtt. És szó mi szó, azért sokan ámultak bámultak hogy "Húúúú, ilyen rég óta" :) Az meg más kérdés, hogy hányan nem akarták elhinni, hogy vége, és hogy mennyi pletyka terjengett a suliban a történtek okáról. Áldom az eget, hogy el vagyunk dugva a földszinten és csak 1-2-t hallottam meg.

Szóval mostanában az van, hogy beszélgetünk, kérdezget mindenféléről (mit csináltam, megyek-e bulizni, hogy sikerült ez és az stb stb), és nevetünk egy csomót. Már nem maradunk le (kicsit sem feltűnően) egymástól suli után, hogy nehogy egymás közelében kelljen elmenni a biciklitárolóig, és ha valaki hiányzik nem menekülünk el egymás mellől az üres helyre lecsapva. Szóval kezd elviselhető lenni a suliba járás, és nem is telt el sok idő. Bár azért rendesen megküzdöttem.

Ez az egész onnan jutott eszembe, hogy ma tesin megkért, hogy tegyem le az üvegét a padra, elvittem, de mondtam, hogy akkor várjon meg, mert nem futok egyedül a többiek után :D 5 kört kellett futni, mi meg végig beszéltünk közben. Kérdezett a nyárról meg mindenféléről igazából, még Speciálisról is, persze megkérdezte, hogy nem zavar-e, de mégis érdekli. Mondom jól van, nem zavar, bár én azért nem fogok kérdezősködni róla. (hehh, azért ott még nem tartok :D) A vége elég vicces volt, merthogy az osztály már rég megállt a távolugró gödörnél mi meg már lefutottunk 6 kört. Észre se vettem, végig járt a szánk :D Óra után is odajött és kérdezte, hogy "hol is tartottunk?". Aztán együtt mentünk a tárolóig, ott leváltam Ő meg ment a motorjához.

Ma még felhoztam a sátrat is, merthogy azt közösen vettük és most nálam van. Mondtam, hogyha kell neki akkor szóljon és adom is, de mivel tudom, hogy náluk nincs hely a sátornak ezért addig marad nálam. Amíg egyikőnk se használja addig mindegy kinél van :) A hétvégén pedig elugrik pár füzetemért. Mondta hogy annyi lenne, hogy nem akarja hogy elcipeljem a suliba. Na ez még érdekes lesz egyébként.... nem tudom, most csak jön és kiviszem vagy behívjam? És ha igen minek? Úgyis csak odaadom a füzeteket és már megy is. Oké, akkor kint megvár és kiviszem, ezt most így eldöntöttem. ^^

Így válaszolva a legelső költői kérdésemre, azt hiszem normális. És talán már tényleg nem az volt a vége felé mint aminek én hittem ezt az egészet. Persze a körítés lehetett volna szebb is, de minek szépíteni? Túléltük, és most jó, mondhatni. Egyszerűbb a jó dolgokra gondolni mint a rosszakra. Azokra akkor gondolok ha amúgy sincs jó kedvem, és akkor egy lapon elintézem az egészet, így szép lassan elfogy a rossz. Jó taktika? Talán, ez csak később derül ki.

Összegezve, örülök, hogy nem utáljuk egymást, és talán mondhatni majdnembarátságnak azt, ami megmaradt. :)

2011. május 17., kedd

Szerencsére...

... elment a kedvem az ide írásról. Megkímélem a néhány olvasómat egy iszonyúan hosszú, magányos-mindenbőlelegemvan-jólennebékénhagyniabajaitokkal monológtól.

Tegnap kicsit betelt a 2000. tartalék poharam. Az a vicces, hogy ha egy kicsit változtatnék a hozzáállásomon, és nem hagynám, hogy mindenki rajtam lógjon minden apróság miatt, mert nem képes senki.... nem, nem megyek bele. A lényeg, hogy mélypont volt, de már jobb.

És most megfogadom ezredjére is, hogy nem hagyom magam kihasználni. (úgysesikerül :'( ). Pont.

2011. május 13., péntek

Most...

...kicsit így ráébredtem arra, hogy tényleg blogfüggő vagyok. Ha nem is a szó legszorosabb értelmében, de akkor is.

Gyorsan átszámolva 38 blogot követek. Ezek között van olyan amit nem nézek minden nap, hanem havonta vagy 3-4 havonta egyszer egyszer.

Viszont... most így a legnagyobb megdöbbenést azzal okoztam magamban, hogy egészen pontosan eddig 5 pici baba születésének lettem olvasótanúja. Személy szerint Milán, Zsombor, egy ikerpár: Noémi és Botond, valamint  még egy picurka :) Milán már majdnem másfél éves, Zsombor már elmúlt 2,5 éves, az ikrek 2 évesek múltak, a picurka pedig nemrégiben született :) Egyébként nehogy azt feltételezze valaki hogy babablogokon élem ki magam, mert nem. Mindegyik blogot már régebb óta követem, mikor még nem voltak meg a csöppségek. Kivéve Milut, mert Őt a szülinapja után 2 hónappal kezdtem követni, és már élőben is "találkoztunk". :)

Sok ismerősöm blogolását követem, osztálytárs, volt osztálytárs, ismerős stb. De még mindig van sok olyan ember, akik nem tudnak rólam, és szerte az országból, valamint külföldről írnak. Van közöttük nálam fiatalabb, egykorú, és felnőtt is. Sőt, családanya és családapa is, egy pár közös blogja, vagyis kettő, de a miénk már nem él ugye Sozóval (még most se szeretem így nevezni, de hogy írjam? - költői kérdés!). Van pár kreatív blog, vagy épp a volt iskolám blogja. 1-2 iskolai tanárom írása, és egy képregény blog is. :) Szóval vegyes saláta :)

... az elején még linkeltem minden névhez a blogot is, de meggondoltam magam. Így is elég lesz azt hiszem. :)

Most azt hiszem lecsillapodott a "meg kell osztanom" vágy ezen a téren. Köszöntem :)

Szuper...

...tegnap amúgy írtam ám ide, csak épp törölte a blog vagy nem tudom. Mindegy a lényeg, hogy túl vagyok a föci írásbelin. Hurrá. :)

2011. május 11., szerda

Adatok...

...a mobiltelefonomról, csak úgy :)

Először is itt egy kép róla. Nem nőies és kicsit túl nagy, de ez van.

Számomra fontos adatok:
- születési idő: 2008. október 30. 18:00
- első fénykép készült: 2008. október 30-án 18 óra 13 perc 42 másodperckor
- eddig a pillanatig 2719 fénykép készült általa :)
- elküldött sms-ek száma: 1003 (valószínű hogy már nullázódott egyszer)
- elküldött mms-ek száma: 10
- havi sms rekord: 151 (azt hiszem 2011 áprilisa, most jött a számla :/)
- kimenő hívások: 159 óra 54 perc 52 másodperc
- összes hívásidő: ez sajnos nullázódott, nem bírta szegény... :( a mostani állás 45 óra 10 perc 19 másodperc
- utolsó hívás: 8 perc 2 másodperc
- küldött adatmennyiség: 4214059 byte
- fogadott adatmennyiség: 9267870 byte 15 óra 4 perc 20 másodperc
- telefon memória: 68 MB szabad hely
- memory stick: 181 MB szabad hely (2 GB-ból)
- akkumulátor: 54%

Ennyi, enjoy :D

Micimackó...

...mert ezt is megnéztem valamelyik nap, és rájöttem hogy Micimackó kell nekem...

Harmadik...

... napja nem vagyok suliban. Ma eleve nem kéne bemennem mert holnap érettségi, és érettségi előtt egy napot a suli leigazol. Hétfőn és kedden pedig a tanulás miatt maradtam itthon, amit majd anya leigazol.

Persze eközben tüszős mandula gyulladásom lett (megint), és nem mentem ugyan orvos (megint), de úgy fest már elmúlt, hogy aztán 1 hét múlva előjöjjön (megint) és elmenjek orvoshoz (végre).

Igazából semmi érdekesről nem tudok beszámolni, nem a napom nagy részében tényleg tanultam, és bár tényleg sokat, nem nagyon érzem az eredményét. A hármasra fogok menni írásbelin, aztán szóbelin majd feljavítom, legalábbis nagyon remélem. Én azt hittem többet fogok tudni, de a próbaérettségik nem azt mutatják... Nem is a tényanyagot rontom el mindig, ez a bosszantó.

Magam is alig hiszem el, de tanulás mellett a pihenőt most az jelentette, hogy filmet nézzek. Szerintem majdnem fél éve nem ültem le filmezni, erre itt, napokkal (már csak 20 óra) érettségi előtt ezzel foglalatoskodom... Hétfőn délután megnéztem a Diploma után című filmet, Alexis Bledel főszereplésében (Így igaz, Rory a GG-ből *.* :D ... kicsit se vagyok fan.). Tegnap este pedig a The Good Guy-t néztem, szintén szerepel benne Alexis Bledel, igazából így bukkantam a filmre. Ez viszont nekem nagyon fura volt. A leírások amik vannak róla abszolút eltérnek a filmtől, nem is értem miért nem szólt még senki az embereknek hogy "hé, figyu már, ez ugyan az a film?"... Feliratosan néztem, a kanapéra kucorodva a monitor előtt. Maga az élmény jó volt, csak még nem tudom hova tenni ezt a filmet. Olyan, mintha nem lenne befejezve a fő szál, amin elindult, de közben befejeződött csak hát... Na, szóval ezen még rágódok, aztán megnézem még egyszer :D ...Ja, meg azt se értem, hogy miért mondják azt, hogy ez tanulságos egy nő számára.... mert szerintem pont hogy egy férfi számára lenne az.

...

Ma jutottam el oda, hogy 2 óránként rám telefonálnak, hogy "igyál!", és addig le se teszik a telefont amíg meg nem iszok egy pohár vizet. Lelki zsarolás. Szörnyű, és ha most bármit írné erről az is az lenne, szóval nem teszem.

...

És még blogolás közben is lelkisegélyszolgálatoskodok, és mindent csinálok csak épphogy magamra nem jut idő sosem. Ja de, tanultam ma 6 órát...

Kicsit depis lett a vége, de ez van, még egy bejegyzést is 3 órába telik megírni mert a saját blogomra sincs időm, te jó ég....! :/

Kicsit...

...megkésve,  de megint itt vagyok :)

Először is beszámolok - persze nem részletesen - egy kis kiruccanásomról. 6-án pénteken mint minden pénteken délben végezte a suliban. Hazajöttem, közben beszéltem Speciálisommal, és meginvitált egy nyílt napra, ami épp aznap volt és már javában zajlott. Tudtam előre hogy aznap lesz és terveztem is hogy meglepem, de végül úgy döntöttem mégse, mert tanulás meg stb stb...

EZ volt a terv... miután beszéltünk és mondtam hogy még nem tudom, de inkább ne számítson rám, letettem a telefont és elkezdtem volna tanulni. Persze egyfolytában azon kattogott az agyam hogy menni kéne menni  kéne. Hát jó, megnéztem mikor megy vonat: 14:30, ránéztem az órára: 14:05. Oké, siessünk. Térképet nyomtattam, meg menetrendet, közben hívtam anyát, hogy elugrok csend zenészével Szegedre (első számú hazugság). Átöltöztem és 14:15-kor kirobbantam a kapun. Rohantam (biciklivel) a buszmegállóba. Persze sorompót is kaptam, és a fékem is elszakadt, vagyis elhagytam egy lényeges darabkát a kerékpárom szerkezetéből, dehát akkor már nem mindegy volt? gondoltam magamban :D Lezártam a bicóm és onnan futottam, nem, nem is futottam, inkább rohantam az állomásra. Biztos sokan megnéztem. Mikor beértem álltak előttem a jegyvásárlásnál 3-an, alig tudtam kivárni, de legalább már nem lihegtem annyira amikor kértem egy retúr jegyet. :D

Hódmezővásárhelyen térképpel közlekedtem. Az első két kanyarnál szinte hangosan felnevettem hogy "de jó vagyok minden utca stimmel", nadeaztán jött az első nem egyező utca a térkép és a valóság szerint. Oké, csak egy utcát néztem el, de vajon hogy? Nemérdekes. Belefutottam egy CBA-ba és vettem vizet (mert aznap semmit se ittam :S kövi poszt után lehet szidni.), meg rágót, és két csomag pattogó cukrot, csak úgy :) Mikor közeledtem a nyílt nap helyszínére írtam egy sms-t a Spécinek ( :) ), hogy "Hűdesok *** zászló" (a csillagozás csak azért hogy azért maradjon egy kis titok a posztban :P)... Természetesen rögtön felhívott, és kérdezgetett hogy "mi? hogy? most tényleg? én? egyedül? gyalog? komolyan?" Bezony, ott voltam és úúúúgy örült :) És én is :)

Körbe lettem vezetve, meg be lettem mutatva a fél cégnek, mentem hatalmas John Deere trakival amit gép irányított, nagyon komoly! :) Aztán miután lejárt a munkaidő és egy órával korábban is eljöhettünk, elmentünk fagyizni, majd egy közeli erdőbe sétálni. Találtunk "titkos" ösvényt, meg fényképeztünk sokat :) Utána fél pillanat Tesco-zás jött a részemről, majd újra kocsiba ültünk és mentünk mindenfelé. Sokszor zsákutcába futottunk és alig tudtunk visszatolatni, de végül megálltunk még kicsit beszélgetni... :) 19.00-kor indult vissza a vonatom, szerencsére késett is pár percet, mert épphogy beestünk az állomásra ^^

Jó nap volt :)

P.s.: A falazómnak majd kicsit részletesebben is mesélek... Köszi csend zenésze! :)

2011. május 1., vasárnap

Miért...



Nézz rám, 
ez a lány nem lesz jó feleség, 
s engedelmes gyermek.
De talán 
nem is arra szánt az ég!
Tudom ám, 
ha otthon feltárnám lelkemet,
megszakadna minden szív.

Mért van, hogy lelkemben
más él, mint testemben,
tükrömből nem az néz rám, ki bennem él!
Jöjj lelkem, tárulj fel, 
kit rejtesz, áruld el!
Bár mindenki láthatná, szívemben ki él!
Bár mindenki láthatná, szívemben ki él!

Néha...

...vannak mélypontjaim. Ez is épp az.

Sajnos mostanában minden összejött, de menet közben nem foglalkozok vele, viszont amikor van egy kis időm és eszembe jut valami, kész.

Ma anyák napja van. Felköszöntöttük anyát még reggel, nagyon örült az ajándéknak, könnybe lábadt a szeme :') ... lehet hogy az anyák napja is ezentúl olyan érzést fog kiváltani belőlem mint a karácsony. Nem mondom, hogy szomorú vagyok, de valami hasonló. Sok mindenkit elment mostanában, és elég csak az elmúlt 6 hónapra gondolni... Örülök, és két kézzel kapaszkodom azokért akik körülvesznek, talán épp ezért nehéz elviselni a legkisebb bajt is ami éri valamelyiküket. :/

És folyton a tehetetlenség, mert abszolút lehetetlen helyzetek elé állít ... az élet? nem tudom, valami biztos. Minden áldott nap ugyan azok a kérdések keringenek a fejemben, és nem, nem lehet őket megválaszolni... Megbeszélni se nagyon megy senkivel, mert nem értenék meg, ha nem voltak hasonló helyzetben. Nem, semmi szerelmi, semmi suli, semmi én... ez más, ez nehezebb, sokkal. :( Mert bárcsak velem történne meg, bárcsak tehetnék valamit... Bárcsak látná valaki a gondolataimat...