2011. május 17., kedd

Szerencsére...

... elment a kedvem az ide írásról. Megkímélem a néhány olvasómat egy iszonyúan hosszú, magányos-mindenbőlelegemvan-jólennebékénhagyniabajaitokkal monológtól.

Tegnap kicsit betelt a 2000. tartalék poharam. Az a vicces, hogy ha egy kicsit változtatnék a hozzáállásomon, és nem hagynám, hogy mindenki rajtam lógjon minden apróság miatt, mert nem képes senki.... nem, nem megyek bele. A lényeg, hogy mélypont volt, de már jobb.

És most megfogadom ezredjére is, hogy nem hagyom magam kihasználni. (úgysesikerül :'( ). Pont.

4 megjegyzés:

  1. hjajj te...
    de én drukkolok. menni fog az a nem-hagyom-magam-dolog.

    VálaszTörlés
  2. Köszi ^^
    Nem tudom, mióta is hajtogatom ezt...?

    VálaszTörlés
  3. Gondolom nem vigasztal, hogy mindenkinek vannak ilyen napjai.
    Szívd fel magad... és előre. Nekem ez szokott segíteni. :)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm :) Így teszek, és reménykedem :) Már most is sokkal jobb ^^

    VálaszTörlés