Beszámoló...

... az elmúlt pár napról. Visszaemlékezni nem tudok régebbre, mert összefolynak a napok, de sok jó pillanatunk volt Mikivel.

*előveszi a naptárat, ami nélkül azt se tudná hány éves* Igen, meg is van...

December 20-án, sajnos le kellett mondanom az önkéntességemet a Mikulásgyárban, mert végül csúsztattam egy vizsgát, ami pont 20-ára esett. Szóval 20-án biokémia vizsgám volt, óje. Utána hatalmas csomagokkal végre hazaindultam, decemberben másodjára. Nem voltam sokat otthon most sem, hiszen 21-én már indultam is Mikihez.

A nap mézeskalács és bejgli sütéssel telt, előbbit főként én, utóbbit Miki készítette. Mindkettő jól sikerült eléggé, a bejgli nem repedt szét, szinte tökéletes lett, a mézeskalács is fini lett szerintem, csak 2 adag megpirult, mert a sütő játszadozott az idegeimmel. :D

Két oldalon a bejglik, középen a mézeskalácsház darabjai. :)

Hát, ez mármár szakmai ártalom. (de pszt, Miki sokkal jobban élvezte :D)

A Szent család, és a ház... izé.. viskó... :D

Sütögetés után karácsonyfadíszeket készítettünk Mikivel, hogy idén is fel tudjuk díszíteni a ház előtti fenyőfákat. Alapanyagok: teszkós wc-papír (24 db), csomagolópapír. Ezekből lettek a szaloncukrok. Voltak még gyertyák, amik újságpapír, wc-papír guriga, karácsonyfadísz, alufólia, cellux és ragasztó segítségével lettek készen. Plusz csináltunk még láncfüzért, nyomtatópapírból. Idén nem csak ezek kerültek fel a fára, hanem egy nagy csillag is, mint csúcsdísz. Miki ügyeskedett vele, meglepetésnek szánta nekem. Drótokból megcsinálta a vázat, majd újságpapír és csiríz segítségével papírmasét készített, végül az egész le lett fújva arany színű festékkel. :) Nagyon szép lett. :) A díszítés 22-én történt meg, jó hideg volt. ^^ Létráról tettük fel a díszek egy részét, mert amint látszik, elég magas a fa. Itt egy kép, így néznek ki a fák.

A karácsonyfáink. :)

A díszek elkészítése után, átmentünk és befejeztük a mézeskalács díszítést, és megvacsiztunk.
Vacsi után hazamentünk, csomagoltunk pár ajándékot, megfürödtünk, és már ágyba bújva adtuk át egymásnak a karácsonyi ajándékot. Kaptam Mikitől egy könyvet, Vujity Tvrtko - A királynő beszéde, s ezzel már 5-re nőtt a Tvrtko-s könyveimnek a száma. :) Valamint egy zsiráfot, amit nemrég mutattam is, hogy láttuk a teszkóban. Miki visszament később, és megvette. :)) Tőlem egy pihepuha köntöst kapott :)

Még be is lett csomagolva, nehogy megfázzon *.* :)

22-én délelőtt feldíszítettük ugye a fenyőfákat, utána kiolvadtunk, és indultunk Miki húgáékhoz Szentesre, ott volt egy nagyobb családi ebéd. Jóóóól belaktunk mindannyian. :) Ezek után én hazajöttem, mostmár tényleg.

23-án aludtam jó sokáig, egész nap nem is tudom mit csináltam, de gyanítom, semmi említésre méltót. Este még összeraktam a kekszes sütit, amit csak a hűtőbe kell tenni.

24-én ismét aludtam jó sokáig, majd megvolt az ünnepi ebéd itthon. :) A délután ajándékcsomagolással és fadíszítéssel telt, valamint sikerült anyát is rávennem (nagy nehezen), hogy ne ajándéktáskában adja az ajándékokat, hanem igenis csomagolja be, mire durcásan jól körbetekert mindent cellux-szal :D Délután, olyan 6 körül vacsoráztunk. Az elmaradhatatlan karácsonyi vacsora, a karácsonyi szendviccsel. :) Mindenki megmosolyogja, de nálunk nincs karácsony vajas-párizsis/kolbászos-főttojásos-csemegeuborkás-reszeltsajtos szendvics nélkül, amit gyertyafénynél eszünk meg. :D Vacsi közben persze szellőztetni kell a szobát, ezért anya bemegy, és kinyitja az ablakot. Utána bemegyek én, és becsukom az ablakot. Miután megvacsiztunk, és bementünk a szobába, már ott is teremtek az ajándékok a fa alatt. :) Anyáéktól egy köntöst kaptam, nagyon szép, és puha, igazi csajos köntös, plusz egy hozzá passzoló meleg mamuszt. :) Miki szüleitől kaptam egy Erdélyi Konyha kalendáriumot, lesz mit tanulni :P Miki testvéreitől pedig nassolnivalót, és egy naptárat, amiben minden hónapnál Mikivel közös, illetve esküvői képek vannak. :) Este még nekiálltam sütni, anya nagy örömére, és 9-re kész is lett a diós-vaníliás karika, Myreille receptje alapján. Miki elmondása szerint ez az új kedvenc sütije, ennek nagyon örülök. :))

A karácsonyfánk :)

Szintén a karácsonyfánk, itt próbálgattam a fényképezőt. Szerintem király lett :D

Az...

... előző két bejegyzésem elég negatívra sikeredett, így alakult sajnos. De most jövök egy pozitívabb bejegyzéssel, mert nem panaszbarlang ez a blog. És amúgy is, az elmúlt napok után, eléggé nagyon jóra sikeredett a hétvége, Mikivel. :)

Péntek délután érkezett meg Miki az albérletembe. Ezen a hétvégén nem mentem haza, mert tanulnom kell. Szóval megérkezett Miki,  már nagyon vártuk a találkozót. Jó sok cuccot hozott, kb mintha költözne, mert szombatra Ő főzte az ebédet. És mivel volt ideje délután, így előre meg is csinálta, így nem kellett itt főzőcskéznie. Az egyik kedvenc levesünket csinálta meg, ráadásul azt a borsót, répát és petrezselymet használta fel, amit közösen vetettünk. :) A második rakottkrumpli volt, szigorúan csak tojás és krumpli rétegzésével, jó sok tejföllel, és prézlivel a tetején, ahogy szeretjük. :) Most egyébként böjtölünk, már egy hete lassan. :)

El és kipakoltunk mindent, én még kiteregettem, utána felsétáltunk a sétáló utcára. Tegnap kapcsolták fel a díszkivilágításokat. Végigmentünk a karácsonyi vásáron is, nézelődtünk, és csorgattuk a nyálunkat minden hely előtt, ahol húst lehetett kapni, bármilyen formában. :D Végül vettünk rétest, forralt bort, utána elsétáltunk a Dóm térre, ahol természetesen végigmentünk a gyerekeknek épített szalmabála labirintuson. :D Annak ellenére, hogy kiláttunk felette, jó volt. (bár én annyira nem láttam ki :D). :) Végignéztük a Dóm téren is az árusokat, vettünk kenyérlángost (csak sajt és hagyma), valamint krampampulit , ami forralt bor volt szintén, szilvapálinkával, rummal, és soksok aszalt gyümölccsel. Nyamí. :) Feltankolva a sok finomsággal, beültünk egy nagy jurtaszerűségbe. (felül fehér vászon, oldalt szalmabálák) Bent a vászon alatt voltak asztalok, székek, valamint minden asztalon égett egy nagy gyertya, és közben zene is szólt. Hangulatos volt nagyon, és romantikus. Csak picit fáztam a végére. :) Miután jóllaktunk, elindultunk haza. Úgy volt, hogy villamossal megyünk, de végül gyalogoltunk hazáig, jól esett mindkettőnknek. :)

Másnap reggel, amíg életet leheltem magamba, és picit rendet pakoltam a konyhában, Miki lement a boltba friss pékárut venni. :) Bőségesen megreggeliztünk, utána Miki elkezdte csinálgatni a laptopját (mert tönkrement pár napja sajnos), és pedig elkezdtem tanulni. :) Egész nap úgy voltunk, mint a borsó, meg a héja. :) Ez után következett az ebéd, de előtte még Miki csinált forralt bort is. Az ebéd és a bor is finom lett nagyon. :) Ebéd után lepihentünk kicsit, és olyan jól sikerült, hogy közel másfél órát aludtunk. Miki hamarabb felkelt, én mint mindig, most is lassan ébredtem fel, szeretek lustizni. De muszáj volt kelni, mert kezdett későre járni, és Mikinek mennie kellett. Még elmentünk a teszkóba venni pár dolgot,utána Miki visszahozott az albérletbe, és ment haza.

Nagyon jól éreztük magunkat, és szerintem mindketten feltöltődtünk picit, ami ránk is fért már. :) Most egyedül vagyok, kicsit furcsa. Nagyon könnyen hozzászokom, hogy együtt vagyunk, és utána nagyon nehéz megszokni, hogy nem adhatok akármikor egy puszit az arcára, vagy nem ölelhetem meg, csak úgy. De így is hálás lehetek, hogy mindig eljön és meglátogat, hol itt hol otthon. :) Boldogságos napok, remélem így is marad örökre! :)

Hozok...

... egy képet, vagy kettőt, még nem tudom. Egyébként nincs mit írnom, vagyis lenne (pl. egyetem, vizsgák, rengeteget kell tanulnom stb.), de nem írom le, nincs kedvem. Meg lenne még, de azt meg nem tudom leírni, és nem is akarom. Csalódtam, fájt, fáj, fájni fog. Életemben eddig a legjobban. Ráadásul attól, akit a legjobban... De jöjjenek a képek.

Minden reggel, az ablakomból

Együtt

... és kifújt. Még a fényképezés se megy mostanában, pedig ez volt az egyik biztos pont, menedék.

Teszkózás...

... a la Miki és Csilla. :D

Vasárnap délelőtt sétát terveztünk Mikivel. Később anya megemlítette, hogy kéne egy-két dolog a teszkóból, így úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kocsival, utána kimegyünk a gyopárosi tóhoz, vagy fel a városba, és sétálunk.

Hát, az történt, hogy beszabadultunk a teszkóba, és kb. 1 órát csak a játékosztályon és környékén töltöttünk. Mindent megnéztünk, de tényleg. Karácsony közeledtével pedig egy csomó jó játék van. Például, a NERF fegyverek. Remélem egy teszkó munkatárs se olvas, de majdnem sikerült szétnyitni egy fegyvert, és egy másik pakkból kivenni egy töltényt, hogy kipróbáljuk, de végül nem mertük/nem ment. :D Aztán ott volt a világ legédesebb zsiráfja, de tényleg, rá is kerestem, mindjárt belinkelem. De élőben sokkal cukibb, csillog a szeme meg minden :D

A zsiráf mellett pedig, ott volt, a hörcsög. Na itt végünk volt. Nem tudom ki emlékszik, régen voltak olyan plüss medvék, amiknek ha megnyomtunk egy gombot a kezén, mondtunk valamit, a maci visszamondta a saját, mély, brummogós hangján. ... Na most ott volt ez a höri, pontosabban kettő, egymás mellett. Megnyomtam az egyik kezét, hogy mit csinál. (nem olvastam el a cimkét :D) De csak pirosan világított, és járt a hörcsög szája. Miki már rájött, mit lehet játszani velük, így megnyomta a másikat, és mondott valamit, mire a hörcsög visszamondta, egész vékony hangon. :D Nagyon vicces volt. :D Természetesen elkezdtünk nevetni, viszonylag hangosan. Ezt onnan tudom, hogy kb 5 mp múlva, mindkét hörcsög lejátszotta a nevetésünket, amire egyáltalán nem számítottunk, és mégjobban nevettünk, mire ők mégjobban, mi mégjobban, ők mégjobban és mégjobban :D Talán már saját maguk nevetését vették fel :D ... arrébb kellett mennünk, mert elég sokan voltak körülöttünk. :D :D
Ja igen, a höriről is van egy kép, bár szerintem nem teljesen ez az, a foga legalábbis tuti nem volt ekkora.

Ezek után még azért körbejártuk a teszkót, próbálkoztunk a plüss automatánál de az a hülye kar eredménytelenül.

Végül felmentünk a városba, körbejártuk az épülő új főteret, és mentünk haza. Hazafelé menet még egyszer félre kellett állnunk, mert Miki röhögőgörcsöt kapott, de nagyon, ki kellett szállnia a kocsiból. :D

Délután pedig jöttem vissza Szegedre. Két és fél hónapja utazgatom oda vissza, de az előző alkalommal is, most meg még jobban éreztem, hogy nincs kedvem, maradnék otthon, vagy Mikinél. :/

*Ez a 198. blogbejegyzésem. Legyen valami extra a 200-ban? Aki akar mondhat ötletet, kérdezhet stb. :)

Kicsit...

... elveszettnek érzem magam, és nem azért, mert megint régen nem írtam.

Csapongós, összevisszagondolatos, és kicsit negatív lesz ez a post szerintem.

Kezdtek épp +-osra váltani a gondolataim, és mindenféle komplexusom elhalványult már. A mostani hétvégén viszont megint csalódás ért. Nem tudom... gondolkoztam rajta, hogy saját magam miatt csalódok ekkorát, vagy nem rajtam múlik minden. Mert hiába győzködnek, hogy nem, lassan tényleg így érzem most már, bárki bármit mond. Mert hiába így vagy úgy, de nem 1-2 éve történik mindez, hanem közel 6 éve. És visszagondolva is, hiába nem "én voltam a baj", most mégis úgy érzem, hogy akkor is, most is...

Annyira szeretném megérteni. Hiába tudnék felsorolni pro és kontra érveket, hiába az ésszerű magyarázat, akkor is baromira szarul esik, és nagyon lehangol. Csökken az önbecsülésem, de már nagyon nincs hova. Kezdek elbizonytalanodni magamban, és arra az egy-két dologra, ami velem kapcsolatos, se tudok már büszkén nézni. Hülyeség, ha azt írnám  nem tudom ki vagy mi vagyok, mert azért nincs így, de amiben hittem, lassan szertefoszlik, pedig annyira nem szeretném, hogy le se tudom írni. :(

Egyfolytában kétségek gyötörnek, és hiába erősítenek meg, hogy rosszul gondolom/érzem... Akkor elhiszem, és bizakodom, de gyakorlatban nem igazán így történik ez az egész.

Nem tudom mit csináljak. Ha próbálkozom, csalódok, ha nem, akkor az az én hibám. Néha, egy apró pillanatig elfog az érzés, hogy már én sem akarok tenni semmit... de nincs így! Csak nem merek már. Nehéz ilyen hullámzó tengerben segíteni másnak, ha a tengert ő maga bolydítja fel. :( Ördögi kör az egész, mert minél jobban próbálkozom, annál inkább 3 lehetőség ismétli egymást: 1. erőltetésnek tűnik, emiatt egy lépéssel visszább jut a dolog; 2. próbálok nyugton maradni, nem szólni stb, ekkor kéne támogatnom pont; 3. sikerül előrelendíteni a dolgot, de ilyenkorra már megtörtént az első két lehetőség, ami miatt nem érzem magam jól. :(

A legnehezebb elmondani, mi bánt, ha tudom, hogy ezzel csak rontok...

Ha...

... hétvége (jelen esetben szerda este), akkor tojás, minden mennyiségben.

Ugyanis az albérletben valahogy még sosem volt kedvem bármi tojásosat csinálni, és mostanra szinte szokásommá lett, hogy itthon azzal kezdek. Rántotta, tükörtojás, főttojás, mindegy, csak tojás legyen.

Már 2 napja emlegetem anyának is, hogy ne főzzön ma estére, mert tojásosat eszem. Oké. Hazaértem, kipakoltam, felmelegedtem, most már jöhet a vacsi. ... Inkább leírom a párbeszédet:

A: Anya
É: Én

É: Na, ki jön ki velem a konyhába vacsit csinálni?
A: Éééén. :)
É: Nem is tudom, hogy tükörtojást, vagy rántottát egyek...
A: Őőőő, elfelejtettem, hogy apa ma tojást evett, így csak kettő maradt..
É: ?!?!?! ... Jó, akkor a kettőből csinálok rántottát, paradicsommal.
A: Hááát, szerintem paradicsomot is elfelejtettem venni.
É: Nemáááár :( Akkor eszem paprikával.
A: Na! Az épp van... erős... :D
É: Anyaaaaaaa....! :D o.o

*Végül találtam rendes paprikát, és ettem két tojásból rántottát, előtte megpirított paprikával. :D

Ja igen, és az a vicc az egészben, hogy a hűtőnk annyira tele van, hogy a lámpa fénye is alig látszódik benne... :D

Hosszú...

... hétvége volt ugyebár, én pedig (ismét) jövök egy összegző bejegyzéssel. ^^"

*Visszalapoz a naptárban, hogy megnézze mi is történt az előző héten*
...
Anatómia ZH, Funkcionális anatómia ZH, Latin ZH, Infó ZH... Hát, kb ezzel mindent el is mondtam a sulival kapcsolatban. :D

Pénteken ugyan nem mentem be egy órára sem, mert ekkorra kaptam időpontot a kézsebészeten. Hát itt kb annyi volt, hogy bementem az Újklinikára, aztán az előttem lévők kiakadása miatt kezdtem félni a dokitól, de szerintem tök rendes volt. Ráadásul plusz élmény, hogy értettem amit magyaráz az os lunatumról, a carpusokról, a dorsalextensioról és a radialductioról. *.* Lényeg mi lényeg, ahogy igyekeztem magyarázni, hogy ínhüvelygyulladásom és ganglionom volt az elmúlt két évben, a doki egy teljesen új diagnózist hozott fel, a Kienböck betegséget. Néztem, hogy ez most mi?, és elmagyarázta. Röviden annyit jelent, hogy a lunatum (holdcsont, ami az egyik kéztőcsont) elhal, sérülés vagy rossz vérellátás miatt. Persze még nem tudni, hogy nálam ez van, épp ezért el lettem küldve MRI vizsgálatra.
Mentem is a klinikán az MRI időpontkérő ablakocskához, ahol azt mondták, hogy nem tudnak időpontot adni, és majd telefonáljak november 5-én. Megkérdeztem, hogy ha akkor telefonálok, kb mikorra fogok időpontot kapni? Hát leghamarabb február végére. ... ?!?!??!?! Szóóóóóval, most három lehetőség áll fenn.
1. Megvárom a leghamarabb február végét.
2. Szomszédorvosiasszisztenstől protekcióval szerzek időpontot Békéscsabára. (Kövezzen meg aki MRI-re vár Bcs-n és olvas...)
3. Csoporttársapukájánkeresztül protekcióval szerzek időpontot Szegedre vagy Békéscsabára. (Méééégtöbbvirtuális követ várok)
Hát, erről kb ennyit. :D

Hétvégén nem haza mentem, hanem Mikihez. A terv az egész ház kitakarítása volt, részben meg is csináltunk mindent. Hűtő kitakarítva, udvar kigazolva/fűnyírva/rendbetévenagyjából, szoba kitakarítva teljesen. Lementünk a veteményesünkhöz, mert hát vetettünk mi krumplit is.... :D Kb fél vödörnyi apró szeműt kiástunk (vagyis Miki ásott, én szedegettem), és elkönyveltük, hogy megvan a jövő évre az elvetnivaló. :D Valamint felszedtünk közel két ládányi petrezselymet (megint) amit már egyszer felszedtünk elvileg, de most újra jó bokrosra kinőtt. Ki érti ezt. (?) :D

~15 perces kép, ennél picit
rosszabb lett, a mutató
ujjam is feldagadt.

Természetesen, mivel velem mindig történik valami, így most sem úsztam meg. A szombati ebéd után épp jöttünk vissza Mikihez, amikor felkéredzkedtem a karjaiba. (:P) Az ajtóhoz érve megkért, hogy most kapaszkodjak nagyon, mert elengedi a lábamat. Oké tartottam magam, kb 2 mp-ig, mikor valami gyilkos élőlény (=darázs) megcsípte a hüvelykujjamat. -.- Csípte is egy darabig, mert nem tudtam rögtön lerázni, mivel kapaszkodtam. De persze egy nemtudommilyen hang kiadása után gyorsan leugrottam Mikiről, és akkor láttam, hogy valami elrepült. Hát... Én nem emlékszem, mikor csípett meg darázs utoljára, csak arra, hogy még általános alsóban beletenyereltem egy lódarázsba (!), de az se fájt ennyire, mint ez. Mert ez baromiranagyonnagyonnagyon fájt. Fel is dagadt rendesen az ujjam, ma (kedden!) már derékszögben be tudom hajlítani, és nem fáj, csak viszket, de azt nagyon! Egyébként rosszabb állapotában úgy nézett ki, mint egy felnőtt férfi ujja. xD
Ezennel megragadnám az alkalmat, és együttérzést nyilvánítok ki minden darázscsípést elszenvedővel szemben.

Vasárnap délután visszajöttem Szegedre. Kicsit rendbe tettem az albit, felporszívóztam mindenütt, korán reggel mérgemben (mivel nem nyílt ki a mélyhűtő, hogy jegeljem az ujjam) levertem 2 doboznyi jeget a hűtő faláról és megszereltem a csapot (most már nem 30 perc alatt folyik le egy fogmosásnyi víz :D), kimostam sok mindent. Meg persze tanultam, mivel ezért nem mentem haza a hosszú hétvégére. Aztán most ott tartok, hogy 2 órája, amikor az órarendemre néztem vettem észre, hogy holnap lesz egy kisebb ZH-m, így arra koncentráltam leginkább. Amúgy meg a csütörtöki nagy ZH-ra készültem. ^^

Csak...

... hasonlítunk. :)

Felforrt a leves, mehet bele a tészta. Szerencsétlenkedek a csomagolásával, közben anya figyel hátulról. Már legalább 5 papírcafatot letéptem a csomagolásról, de még mindig nem találtam meg a perforációt.

Hátraszólok anyának:
Én: - Mennyi tészta kell bele?
Anya: - Mehet bele mind.
Én: Akkor mit bénázok én? - kérdeztem, és fogtam egy, a reggelimhez használt vajas kést és átvágtam a zacskót a leves felett, majd beleszórtam a tésztát. :D
Anya: ... én is így szoktam. Azért csak hasonlítunk egy kicsit. :D

Ismét...

... jelen. :)

Megint sok mindenről nem tudok írni, mert már régen történt, és nem emlékszem pontosan. De pár dolgok kiemelek az elmúlt időszakból.

Mikivel pár hete mozizást terveztünk egy pénteken. El is jött értem Szegedre, de olyan kis buta, mert hiába mondtam, hogy ha beteg, elhalaszthatjuk, de így is átjött. Moziba nem mentünk, mert lefektettem nálam, vettünk lázmérőt, és kiderült hogy láza is van. Kapott gyogyót, meg főztem teát, addig pihizett az ágyamban. Kis idővel később hazaindult, én pedig félúton átszálltam egy vonatra és jöttem haza. Sajnos a betegsége egyre csak rosszabb lett, így jutottunk el oda, hogy két hét alatt csak azt a pár órát voltunk együtt amíg picit ápolhattam. :/ De mivel valami fertőző nyavaja lett a torokgyulladásából így nem találkozhattunk. Úgyhogy már nagyon vártam a következő hétvégét, amikorra ténylegesen kiderült hogy nem halálosan beteg. :) Ezen a hétvégén eljött hozzánk, és itt volt tesóm is barátnőstül, szóval telt ház volt :) Társasoztunk este, és beszélgettünk sokat, na meg agyonszeretgettük egymást. :D

Előző héten pedig másfél évesek lettünk, amiről Miki nem is tudott, így jól sikerült a meglepim. A vicc az az volt, hogy megkértem, jöjjön el a héten, azon belül is csütörtökön, mire ezt mondta: "Miért, tán nem másfél évesek és 2 naposak leszünk?" De csak ilyen piszkálódós flegmán, nem is tudatosan. :D Szóval megérkezett csütörtökön délután az albiba (és még mindig csak sejtette hogy lesz valami). Segített felfúrni a hatalmas tükröt a falra amit még előtte való héten cipeltünk fel két matrac társaságában, és megcsinálta az ajtómat is, így most már csak a fél szárnyát nem lehet becsukni. :D Ezek után elmentünk sétálni, mert még nem sétáltunk Szegeden. :) Teljesen ránk sötétedett. Beültünk vacsorázni egy nemtudommianeve helyre, és ettünk quesadilla-t, ami nagyon finom volt, de tényleg. :O (Csak kicsit csípős, de finom ^^) Vacsi után hazaindultunk. Már köszöntünk el, amikor mondtam, hogy még váááárjunk. És akkor elmondtam, hogy miért is jött el, és miért volt a séta, stb. :) Ezek után pedig követelte az ajándékát, ami már a táskámban kuporodott mióta. :D :D Hiperszuper memóriámnak köszönhetően jól emlékeztem az egyetemes évei alatt használt parfümének a fajtájára, így sikerült megszereznem, úgyhogy nagyon örültem neki. :) ("Aqua Bvlgari pour Homme. - ismételte el a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse") Már csak azért is mert nekem is tetszik az illata. :))

Na, és a suliról még mindig szinte semmit se írtam. Hát, jónehéz, de ezt akartam. :) Már van pár jegyem, ami mind 5-ös, valamint egy olyan zh-t is írtunk ami %-ra ment, ami 68 lett, és ez teljesen tükrözi a tanulás idejét és a tárgy iránt mutatott érdeklődésemet, valamint a tárgy fontosságát, szerintem. :D De persze ebből a tárgyból (Általános és személyiséglélektan) írtunk még 2 zh-t, amik ötösek lettek, valamint referáltam is már, szintén 5-ösre, szóval no para. :)

Ez a hematokritom (alul vvt, felül pazma)

Az élettan gyakorlati órákat nagyon élvezem. Köpenyes órák, mivel laborban vagyunk. Már mértünk hematokritértéket és vérsüllyedést, valamint ezen a héten megnéztük mi a vércsoportunk. Ehhez persze az kell, hogy megszúrjuk tűvel egymás ujját, mert ugye kell a vér a vizsgálathoz. Szóval igen, használunk tűt, meg küvettát, üvegkapillárist, és mindenféle izgi dolgot. :)
A funkcionális anatómia (funkciamci :D) pedig tényleg olyan mumus tantárgy mint ahogy emlegették. Jövőhéten lesz egy zh, az összes csontból (=minden csontnak van legalább 10 része, latinul), valamint a felső végtag ízületeiből (=*pislog*), részekkel, szalagokkal együtt. Szóval kemény, de nem lehetetlen. Olyan mint egy memóriajáték (profession+++ szinten), meg kell tanulni mi van a képen.

Ő pedig a vércsoportom. A rögösödés jelzi, hogy ARh+ :)

Ez pedig egy előadás nyoma, nememlékszem :D

Ami még eszembe jut, hogy az orvosi latinon szó szerint küzdök magam ellen. Vagyis az ellen, hogy ne aludjak el. Képzeljétek el azt, hogy a tanár előttem van 1,5 méterre, és kínomban már irkálok mindent, idióta dalszövegetek mondogatok magamban, és még így is, írás közben leesik a fejem. És hiába akaraterő, hiába minden, a fejem csak lebukik. Már kifejezetten rossz érzés. De nem tudok mit csinálni neki. :D A tanár is hülyének néz szerintem, mert azt is játszottam (így ráértem), hogy direkt néztem a szemét, hogy ne aludjak el, és közben azt vettem észre, hogy a szemem nyitvatartásának erőltetése közben bekandzsultam, és ki tudja még mit csináltak a szemgolyóim. xD Na, szóval a latin az agyhalál egyenlőre. :D

---

Ja igen, azt még kifelejtettem, hogy az ínhüvelygyulladásom ismét előjött, és úgy néz ki társult hozzá egy ganglion is. Szóval jövőhéten jelenésem van a kézsebészeten, és majd elválik, hogy műtünk, vagy nem műtünk. :|

Eltelt...

... megint 9 nap, és még nem jutottam odáig, hogy írjak egy beszámolót, na majd most. (Bárt nem lesz hosszú, mert tanulni kék')

Ott kezdem, hogy még múlt hét pénteken suli után hazamentem Orosházára. Kipakoltam a táskámból, és már pakoltam is be, másnapra. Miki pénteken olyan éjfél körül érkezett meg hozzánk, gyors tusi után már aludtunk is. 

Miki nagyon profi íjász, 90%-ban a közepébe lőtt. :)

Szombaton fél 7-re jöttek értünk egy kisbusszal, és indultunk Nyíregyháza felé. A társaság jó volt. :) Nyíregyházára érve rögtön mentünk a Gasztrofeszt helyszínére. Jó hideg volt, de pálinka bácsi segített felmelegedni, utána pedig már el voltunk foglalva, és az idő is egyre jobb lett. A Gasztrofesztivál arról szól, hogy odamész, kifizeted a belépőt (amihez jár egy kóstolójegy), valamint ezen felül annyi kóstolójegyet veszel (100Ft/db), amennyit szeretnél. Egy hatalmas területen van maga a fesztivál, és mehetsz amerre látsz. Mindenfelől finom illatok szállingóznak, zene is van, jókedv is van, jóidő is lett, szóval szuper. Szóval ami épp megtetszik, abból ehetsz kóstolójegy fejében. Persze van ahol több jegy egy adag kaja, de így is megérte szerintem. Kis adagokat adnak, de ez így is jó, mert sok féle ételt meg tudsz kóstolni. A kedvencem a mézes töltött káposzta volt, amin igaz a mézet nem éreztem, de nem is számított, nagyon fini volt. Ezen kívül ettünk még - merthogy általában közösen vettük az adagokat Mikivel -, túrófánkot meggylekvárral, lecsót, zsíros kenyeret (erről lesz egy kép, nagyon spécin csepegtetett a bácsi! :D), lepcsánkát. Még vacsira is vittünk töltött káposztát, meg lepcsánkát, meg tepsisburgonyát valami husival. :) 

Így készül a zsíros kenyér fél perc alatt.
Forró vaslapok között a szalonna.

Miután mindent körbejártunk és mindenki jóllakott, elmentünk a szállásra, azt hiszem Rózsakert Vendéglő volt a hely neve. Igazi labirintusos épület volt, de nagyon hangulatos. A lépcsőkorlát, a padló, a bútorok, meg minden fából volt, még az illata is nagyon jó volt. A pincében volt billiárdasztal, meg csocsó, meg ugye ez volt az étkező is egyben. Itt iszogattunk meg römiztünk jó sokat, és már mindenki azt hitte hogy este 10-11 lehet, amikor csak fél 9 volt. Fáradtak voltunk. Ennek ellenére kb 10-ig ment a römi, amit a végén már nagyonnagyon untam, de sebaj, megérte. :) Ja igen, a römi előtt még elmentünk a teszkóba, meg Mikivel a jysk-be is, ugyanis egyikőnk se hozott törcsit. A kártya után fürdés és alvás következett.

Csilla egyszer eltalálta a kört... :P

Vasárnap hajnalban arra ébredtünk, hogy mindketten rosszat álmodtunk, ami részben azért volt, mert s szobánkban akkora franciaágy volt, hogy konkrétan el se értem kinyújtott karral Mikit, ha az ágy szélén feküdtem, az esti elforgolódás miatt. :/ Megosztottuk rosszálmunkat egymással, és összebújva aludtunk vissza, egész sokáig szundizhattunk reggel. Reggeli után indultunk is az Állatparkba. Már az elején leesett az állam, és ez így is volt délután 3-ig. (Ekkor jöttünk ki.) Soksok állatott láttunk, és nagyon szép volt minden. A víz állatok medencéjének fala sok helyen üvegből volt, így láthattuk a pingvineket, a fókákat úszni magunk mellett. :) Végigmentünk a Tarzan ösvényen, ami egy fából készült ösvény kb 2-3 méterrel a föld felett, és magasból nézhettük a zsiráfokat (igeeeeen, végre láttam élőben zsiráfot *.*), gorillákat stb. :) Miki nagyon aranyos volt, amikor közeledtünk a zsiráfokhoz befogta a szemem és így vezetett oda, ahonnan a legjobban látom őket. :))) 

Voltunk még az Állatparkon belül a Zöld Piramisban, ami egy ócenárium, itt sokféle színes és nagy és félelmetes halat láttunk, valamint a fejünk felett úszott el egy cápa. Szép volt nagyon. :) 

Bementünk még as trópusi házba is, ami egy naaagy üvegház tulajdonképpen, mindenütt növények, és magas páratartalom. Itt is volt rengetek különleges állat, volt "félelem barlang" is, meg nagy vízesés, meg függőhidak, meg lezuhant repülő roncs, és nagyonmeleg. A végén menekültünk a friss levegőre. :D
Kerestünk egy büfé/étterem szerűt és megebédeltünk. Ezután pedig mentünk a kijárat felé lassan. 

Természetesen az árnyékfotó itt sem maradt el. :)

A hazaút kicsit fárasztó volt, mert fáradt voltam, de aludni nem nagyon tudtunk. A végén már a busz többi tagja is megtapasztalta, hogy milyen amikor a fáradtságtól túlpörgünk Mikivel, bár inkább Miki produkálta magát, én meg nevettem :))

Közös kép <3

Itthon gyorsan összepakoltam a hétre, és indultunk is Mikihez Szegvárra. Ágybadőlés. Másnap pedig korán keltünk, hogy Miki be tudjon hozni Szegedre. Ledobtam az albiban a cuccaimat, és rohantunk a suliba. Épp beértem az órára. ^^

Nagyon jó volt ez a hétvége, sokat sétáltunk és beszélgettünk Mikivel, már hiányzott. :)

Random képek:

Gorilla :)

Pingvin :)

Elvileg alszik... 

Zsiráfgrimasz, épp dinnyét majszol :))

Félelmetes-támadós-agresszív maci.

...

Cápali :)

Amit...

... pedig az előbb nem írtam, hogy Miki ma este, vagyis inkább szombat nagyonhajnalban érkezik meg hozzánk Hortobágyról, ugyanis holnap korán reggel indulunk Nyíregyházára, juhúúú! :)

Szombaton lesz a Gasztroifesztivál, vasárnap pedig elmegyünk az Állatparkba, és életemben először fogok látni zsiráfot élőben! *.* Annyira várom már, hogy együtt legyünk, és sétálgassunk Nyíregyházán. :)

Erről pedig eszembe jut az egyik kedvenc jelenetem az Elfen Lied-ból, na persze ez egy kivételesen aranyos és vidám rész. :))

Jövök...

... már egy hosszabb beszámolóval, mert még az első egyetemi hetemről sem írtam, és azóta eltelt még egy. Na igen, elég gyorsan telik az idő.

Nem megyek nagyon a részletekbe, mert nem emlékszem, és összekavarok mindent.

No, a közlekedést hihetetlenül gyorsan megszoktam, még nem szálltam fel rossz buszra, trolira vagy villamosra, és gyalog is csak kétszer indultam rossz irányba, de hamar megtaláltam a helyes utat.

Az óráim sokfélék. Egészen pontosan 19 kötelező órám van, plusz van egy választható. Elég sok óra összetartozik, így kb 90%-ban fogalmam sincs mit melyik órán tanultunk, kivéve az angol és a latin szaknyelv, azokat meg tudom különböztetni a többitől. :D Ebből kifolyólag egy tanárom nevét se tudom, kivéve Cukinéniét (Gyöngyi), mert ő olyan édes, mint egy nagymami. Egy órán (90 perc) 32-szer mondta ki azt hogy "Édesem" "Édeseim", mindenkit így hív. Ha valaki hapcizik ezt mondja: "Egészségedre Édes" és így tovább. Haláli :))) Múltkor már nevetőgörcsöt kapott, mert mi sem (200 hallgató) nem bírtuk abbahagyni a nevetést, a sok "Édesem", "Lovag" - fiúknak, "Száguldoznak", "Boldogan", "Röpködünk" kifejezése után. Igen, húztuk többen is a strigulákat mit hányszor említ 90 perc alatt :D
Szóval visszatérve az órákhoz, egyenlőre minden tetszik, még a funkcionális anatómia is, ami eléggé nehéz/nehéz lesz. Na jó, a filozófia óra nagyonnagyon rossz volt, egyrészt halkan beszélt a tanár, másrészt nem tartott fegyelmet, így mindenki hangoskodott, szó szerint hangosan felnevetett az órán. Semmit se lehetett érteni, figyelni meg pláne. Meg unalmas is volt. Szóval ez nem jött be, a többi igen. :)
Órarend látható lentebb. :)

Miki amikor csak tud, eljön hozzám, de tényleg! Voltunk moziban, volt, hogy csak úgy beugrott és elvitt a suliba/TIK-be, volt hogy eljött értem a sulihoz, aztán felmentünk a szobámba és együtt ebédeltünk, vagy a suliból elvitt vásárolni aztán hazahozott. Tegnap előtt pedig nálam aludt, bár még megszokós ez a rész, de mindennél többet ér. <3 Nagyon figyelmes, én pedig annyira örülök, hogy ha "csak" 10 percet is, de együtt vagyunk. :) Emellett pedig minden reggel Ő ébreszt, és mindig telefonálunk, de tényleg. Két naponta töltöm a telefonom az összességében sokórás beszélgetések miatt. :D


Anya pedig elég nehezen viseli a dolgot, de ma már nem sírt az állomáson, amikor hazaértem, szóval alakul a helyzet. :) Ettől függetlenül suliba menet mindig felhívom, meg este is beszélünk legtöbbször.

Mielőtt...

... elkezdeném elmesélni, hogyan telik az első egyetemes hetem, leírok egy aranyköpetet.

Épp most kérdeztem meg a lányokat, hogy merre van Szegeden dm, mire ez a válasz érkezett:

 "Hát, mész a Kárász utcán csak úgy, van egy párásító kapu, aztán megint mész, és suddenly a wild dm appears."

Hát köszönöm :D

Felköltöztem...

... Szegedre. Igaz, hogy térképen lentebb van, mint a szülővárosom, de valamiért ez a "felköltözés" áll a számra mindig. :)

Szóval itt vagyok. 3 napja cuccoltunk fel, nem is saját autóval, mert a miénkbe nem fértünk volna el (vagyis a cuccaim), pláne, hogy útközben még venni akartunk egy éjjeli szekrényt, amiből végül egy 3 fiókos nagyobbacska szekrény lett. :D Egyébként kb 3 óra alatt kitakarítottuk a szobámat anyával, meg átrendeztük teljesen (egyértelmű), de így már egész otthonos. Viszont az előbb amikor a szomszéd szobában lévő lányokkal (Nóri, Anita, gimis osztálytársak) kommunikáltam, még visszhangzott. Kell az ágy mellett falakra valami.

Csinálok mindjárt pár képet, fel is teszem rögtön, amolyan életkép, a jelenlegi helyzetről, ami persze azért változni fog. :D

Ez a kis zugom, nem pakoltam el, így ott a térkép,
meg a szekrényen gyertya, kontaktlencse stb... :)

Ma jöttem reggel, és elsőre jó buszra szálltam, és elsőre jó helyen szálltam le róla, ráadásul csak 50 métert kellett megtenni a lakásig. (Második emelet, 16-os :)) Van most már saját kulcsom is. ^^
Miután leraktam a táskám, még pihiztem kb egy órát, aztán jött Miki, elhozta az órát amit vett nekem, de sajna érintkezési hibája van, így nem világít a kijelzője és a plafonra kivetítős része se jó. :/ Miki elvitt a TIK-hez (Szegedi Tudományegyetem, József Attila Tanulmányi és Információs Központ), amin belül van a HSZI (Hallgatói Szolgáltató Iroda), ahol sorba álltam aláírni a hallgatói szerződést. Ezután bementem az SZTE Ajándékboltba (szintén a TIK-en belül van, meg a könyvtár is amúgy... elég nagy az az épület!), ahol vettem egy SZTE-s papucsot, meg egy pólót, plusz egy térképet, hogy azért ne tévedjek el nagyon... Bementem egy üzletbe fénymásoltatni, megkaptam ingyen ^^ Aztán a papírboltban egy naptárat (amiért mentem) szintén ajándékba kaptam, ma egy ilyen nap volt. :)
Persze el is tévedtem egyszer, vagyis inkább elindultam megkeresni egy teret, csak épp az volt a baj, hogy ott voltam, amit kerestem. Tehát fél óra séta után visszamentem a kiindulópontra, és jéééé, megtaláltam. :D
Voltam még kisteszkóban (tényleg kicsi, csak enni-inni lehet venni), meg a nagyáruházban, de ott csak elemet vettem.

Holnap hosszú napom lesz. 7-kor indulok reggel, hogy fél 8-ra odaérjek biztos az ETSZK-hoz (Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar), találkozok egy leendő csoporttársammal, aztán beiratkozás. Egészen délután 3-ig, merthogy lesznek 45 perces tájékoztató előadások is. Délután 4-kor a Népligetben lesz egy összegyetemi piknik, ahol lehet ismerkedni, ha lesz lélekerőm, az egész napos kosztümben ülés és hallgatás után, akkor ott a helyem. Bár, nincs citromsárga pólóm, ami jelezné, hogy ETSZK-s vagyok, de hátha lesz addigra. :D Csütörtökön pedig ugyan így, egész napos regisztrációs-kurzusfelvételes nap lesz. Aztán hazamegyek, péntek este vissza, szombaton tanévnyitó, onnan Szegvárra, vasárnap vissza Szegedre, és hétfőn lesz az első tanítási napom. Megoldjuk! :D

Hát, ennyi lenne most, még gyors fényképezek, aztán elmegyünk a teszkóextrába, és este pedig lakásavatásszerű valamicsoda lesz. :)

Így néz ki a szoba az ágyamról ülve, laptoppal az ölemben. Balra duplaszárnyas ajtó, fotel, szekrény; jobbra íróasztal nagyszekrény, kisszekrény. :) 

Hosszú...

... bejegyzés következik, egy hosszú hétvége után. :)

Középen Leopold, alias Szatory Dávid *.* :D

16-án (csütörtökön) kezdődött. 19:00-ra értem Vásárhelyre, ahol már várt Miki, és mentünk is tovább Szegedre. Az volt a terv, hogy jobban összeismertetjük az anyukáinkat, de végül csak ketten mentünk (a késői hazaérkezés, és a hétvégi programok miatt), de így is jó volt. :) A Szabadtéri Színház színpada a Dóm téren van felállítva, és eléggé nagy! :D A Mágnás Miskát néztük meg, jó volt nagyon, sokat nevettem, és talán még a végét is jobban élveztem volna, ha nem lett volna éjfél, és egyre hűvösebb. ^^ Egyébként ez egy főpróba volt, de úgy mint tavaly a Valahol Európában főpróbáján, ezen sem érződött semmi, egy komplex kétszer másfél órás előadás volt, mindenféle megakadás, vagy közbeszólás nélkül. :)) A színház után hihetetlen sebességgel még bevásároltunk a Tesco-ban, aztán indultunk haza Szegvárra. Én még csináltam egy uborkás-paradicsomos-paprikás-salátás-kukoricás salit Mikinek, amit kiporcióztam kis tálakba másnap reggelre, aztán letusoltam, és hajnali fél 4-kor én is ágyba kerültem Miki mellé. :)

17-én délelőtt volt időm kipihenni magam, utána még egy picit takarítottam, meg pakolásztam, és Miki is hazaért 2 óra fele a munkából. Összeszedtük a következő pár napra a holmikat, és még egy kis pihi is belefért (bár ez nem 100%, de így rémlik :D). Lassan készen álltunk a hétvégére, már csak A Többieknek kellett szólni. Szentesig 5-en utaztunk egy kocsiban, 5 ember ruháival, sátraival, pokrócokkal, kajával. Tehát úgy nézett ki, hogy a hátsó ülésen voltunk 3-an, és az ölünkben volt 2 utazótáska, meg 1 nagy hátizsák, és az apróságok. Nekem pl a nyakamig ért, csak a két karomat tudtam a csomagok tetejére kioperálni. :D
Szentesen már két kocsiban oszthattuk el a dolgokat. Ezen kívül a Tesco-ban bevásároltuk még az enni- és innivalók jó részét, plusz egykét dolgot. :) Egy órán belül megérkeztünk a nyaralónkba, ami a Körös egyik holtágánál van.
A nap hátralévő része a kipakolással, a sátorállítással, egy kis fürdőzéssel, szalonnasütéssel és beszélgetéssel telt, na meg horgászott akinek épp kedve volt hozzá. :)

Szombat reggel Mikivel csináltunk reggelit a társaságnak. 6-an voltunk akkor. 25 tojásos rántotta volt a menü, hagymával és paprikával. :) A nap forgatókönyve hasonló volt a pénteki napéhoz, fürdés, lazulás, egyebek. :) Napközben még jött két fő, így már 8-an voltunk. Délután 3-4-5 (nemtudom :D) óra fele kezdtünk neki a főétkezésnek. Csináltunk krumpli, és zöldségsalátát, valamint be lett pácolva két lavórnyi csirkehús, padlizsán és hal, amit tárcsán sütöttünk meg. Jó sokáig tartott, a végén már zseblámpával világítottunk a tárcsára, hogy lássuk, hogy pirul a husi, meg a zöldségek. :) Sötétben lámpafénynél vacsoráztunk már. Vacsi után lementünk a partra, volt horgászás, iszogatás, vízipipázás. Feljött a 'fújjuk a füstöt buborékba'-ötlet, amit először szívószállal kezdtünk, de perceken belül megjelent, apa haletető műanyag csöve (:'D), egy horgászbottartó, és egy 2 literes palack kettévágva, hogy minél nagyobb füsttel teli buborékokat gyártsunk. :D Aztán sikerült a sima buborékba pici füstbuborék gyártása is, jól elvoltunk. :D 2 adag szén és dohány után már csak az asztal beterítése buborékokkal volt a cél, ami sikerült is, hiszen minden ragadt a mosogatószertől (ami később el is fogyott teljesen). Az esete végén a függőágy, a napozóágy vagy simán a föld volt a beszélgetés helyszíne, utána kidőltünk. :)

Naplemente

Kajcsi

Felirat hozzáadása

Csónak... volt 

Vasárnap lassabban indult be a nap, de csodák csodájára egyáltalán nem éreztem az előző este utóhatását se a hasamban, se a fejemben. Csak a nagy levegővételeket éreztem meg, de az meg a pipa miatt volt. Miki még délelőtt elvitt csónakázni, átmentünk a híd alatt is, megnéztük a szomszédos nyaralókat, nagyon hangulatos volt. :)) Visszaérve patyolat tisztaság fogadott minket, páran elmosogattak, és feltakarították az előző este maradványait, ez jól esett. :) Megreggeliztünk, utána én pihiztem a fa árnyékában, a többiek horgásztak, kártyáztak, pihiztek. :) Ebéd után még fürdött egyet a társaság, utána elkezdtünk összeszedelőzködni. Hazafelé még megálltunk fagyizni egyet. :)

Mi olyan 7 óra fele értünk haza Mikivel, én be lettem parancsolva az ágyra. Egyrészt, az összepakolás közben sikerült lendületből lefejelnem egy polcot a lakókocsiban, minek következtében hanyatt estem, vagyis még annyit tudtam tenni, hogy ne a szekrénybe essek bele, hanem az ágyra féloldalasan, de így is kiesett 1-2 másodperc (jól meg is ijedtem :/), ezután pedig fáztam, fájt a fejem, és teljesen kiment belőlem az erő. Szóval Miki ágyba parancsolt, kaptam egy algopyrint, és el is aludtam hamar. Miki közben ki- és elpakolt mindent, közben többször bejött megnézni, minden rendben-e velem. Felébredtem olyan 22:00 óra körül, kaptam inni (nem kelhettem fel ^^), meg soksok gyógypuszit, aztán lassan Miki is bebújt mellém az ágyba. :)

Hétfőn reggelre már jól voltam, csak a fejem fájt ott, ahol beütöttem. Délelőtt inkább pihiztünk, délután pedig felnéztünk a pályára, hol a 20-ai programok voltak. Természetesen vissza kellett fordulni miattam, mert egy repedésbe léptem a járdán, és jóól lement a bőr a sarkamról, amit le kellett kezelni. ^^"" Elég meleg volt, és kicsit untam az ácsorgást, szóval nyűgös voltam. :/ Ökörsütés volt, amit úgy kell elképzelni, hogy egy állványra fel van szúrva az egész állat, és azt forgatják egy hatalmas gödörben megrakott tűz felett. Előtted vágták le róla a húsdarabokat, és azt kaptad meg egy tálon, sültkrumplival, és koviubival. Háááát, félretéve minden ellenszenvemet, ettem belőle. Finom volt egyébként, de rágás közben azért nem néztem az állatra. Vagyis a maradványaira... Voltak erdélyiek és lengyelek is, valamint újabb 5 erdélyi lett magyar állampolgár. :) Néztünk kutyabemutatót, néptáncosokat is. :) Jött a vacsi (ökör :D), és vártuk a tűzijátékot. Szép volt nagyon. :)) Aztán hazasétáltunk.

Ma nagyon nehezen keltem fel, sőt, fel sem ébredtem Miki mozgolódására, pedig mindig felszoktam. Nyomott a fejem az ágyba. ^^ 10 óra után kicsivel hazahozott Miki, azóta meg  csak tenglengek, írogatom mit kell még megcsinálnom a héten, az albérletbe költözés előtt, képeket nézek-mutatok, meg ilyesmi. :)

Nagyon jól éreztem magam a hétvégén, és A Többiek is, azt hiszem. Nagyon jó volt Mikivel sátorozni, csónakázni, fürdeni, pihenni, tűzijátékot nézni, és mindenminden nagyon csodás volt. :)))

<3