Jövök...

... már egy hosszabb beszámolóval, mert még az első egyetemi hetemről sem írtam, és azóta eltelt még egy. Na igen, elég gyorsan telik az idő.

Nem megyek nagyon a részletekbe, mert nem emlékszem, és összekavarok mindent.

No, a közlekedést hihetetlenül gyorsan megszoktam, még nem szálltam fel rossz buszra, trolira vagy villamosra, és gyalog is csak kétszer indultam rossz irányba, de hamar megtaláltam a helyes utat.

Az óráim sokfélék. Egészen pontosan 19 kötelező órám van, plusz van egy választható. Elég sok óra összetartozik, így kb 90%-ban fogalmam sincs mit melyik órán tanultunk, kivéve az angol és a latin szaknyelv, azokat meg tudom különböztetni a többitől. :D Ebből kifolyólag egy tanárom nevét se tudom, kivéve Cukinéniét (Gyöngyi), mert ő olyan édes, mint egy nagymami. Egy órán (90 perc) 32-szer mondta ki azt hogy "Édesem" "Édeseim", mindenkit így hív. Ha valaki hapcizik ezt mondja: "Egészségedre Édes" és így tovább. Haláli :))) Múltkor már nevetőgörcsöt kapott, mert mi sem (200 hallgató) nem bírtuk abbahagyni a nevetést, a sok "Édesem", "Lovag" - fiúknak, "Száguldoznak", "Boldogan", "Röpködünk" kifejezése után. Igen, húztuk többen is a strigulákat mit hányszor említ 90 perc alatt :D
Szóval visszatérve az órákhoz, egyenlőre minden tetszik, még a funkcionális anatómia is, ami eléggé nehéz/nehéz lesz. Na jó, a filozófia óra nagyonnagyon rossz volt, egyrészt halkan beszélt a tanár, másrészt nem tartott fegyelmet, így mindenki hangoskodott, szó szerint hangosan felnevetett az órán. Semmit se lehetett érteni, figyelni meg pláne. Meg unalmas is volt. Szóval ez nem jött be, a többi igen. :)
Órarend látható lentebb. :)

Miki amikor csak tud, eljön hozzám, de tényleg! Voltunk moziban, volt, hogy csak úgy beugrott és elvitt a suliba/TIK-be, volt hogy eljött értem a sulihoz, aztán felmentünk a szobámba és együtt ebédeltünk, vagy a suliból elvitt vásárolni aztán hazahozott. Tegnap előtt pedig nálam aludt, bár még megszokós ez a rész, de mindennél többet ér. <3 Nagyon figyelmes, én pedig annyira örülök, hogy ha "csak" 10 percet is, de együtt vagyunk. :) Emellett pedig minden reggel Ő ébreszt, és mindig telefonálunk, de tényleg. Két naponta töltöm a telefonom az összességében sokórás beszélgetések miatt. :D


Anya pedig elég nehezen viseli a dolgot, de ma már nem sírt az állomáson, amikor hazaértem, szóval alakul a helyzet. :) Ettől függetlenül suliba menet mindig felhívom, meg este is beszélünk legtöbbször.