Időutazó...

... lettem.

Ma reggel a szokásos módon keltem fel. Az ébresztőm 5:51-kor kezd el csörögni, és 9 percenként nyomok egy szundit, így pont 7:00-kor ki tudok kelni az ágyból, általában. Így is volt ma, felkeltem, gyorsan elkészültem, bepakoltam a reggelim, a jegyzetfüzetem, és már raktam volna el a telefonomat, amikor megnyomtaam, hogy megnézzem hány óra van, melyik villamost érem el. Mivel tényleg magamhoz képest gyorsabban felébredtem, gondoltam, tök jó, végre nem kell rohannom, elérem a korábbit is.

Na igenám, de az óra azt mutatta, hogy 8:08 van. WTF?!?!??! - gondoltam magamban, ez valami vicc. Újra megnéztem és tényleg 8:08. Ez nem lehet, hát tök korán felébredtem, és az előadás 8:00-kor kezdődik. ... Úgy érzem, hogy nem érzek semmit. Illetve de, teljesen átvertek érzésem van, illetve nem tudom hova tenni ezt az egészet. Olyan, mintha időutaztam volna, a racionális válaszok meg annyira irracionálisak...: átállítottam volna az ébresztőm? nem. Az utolsó csörgés után kereken 1:00 órát aludtam volna? Nem. ... nemtudom.

Végső elkeseredésemben átmentem Anitáék szobájába és ránéztem a faliórára, hátha csak engem tréfált meg valaki, de nem. Ott is 8:08 volt... :( Fenébe, pedig pénteken csak ez az egy előadásom van (Biomechanika), és még egy gyakorlat (Elektroterápia). A gyakorlatnak már nincs sok értelme, tényleg csak gyakorlunk, viszont az előadást szeretem, és jegyzetelni is kell általában, mert nincs minden benne a ppt-kben. Hát nagyon jó. Kíváncsi leszek mi jön még....

Adok...

... már egy kis életjelet.

Az Erdélyes beszámolómat nem hiszem, hogy folytatom ilyen részletesen, esetleg ha oda jutok és lesz kedvem, majd visszagondolok és írok róla, mert jó volt ám nagyon. :)

Elég régen írtam. Elkezdődött a suli, nyilván ez is egy ok. Elég húzós ez és a következő félévem. Kb minden tárgyam nagyon fontos, és kell az év végi szigorlathoz, ami ha nem sikerül, akkor máris csúszok egy évet az órákkal, és a nyári gyakorlatokkal is, szóval nagyon nem lenne jó.

Amúgy pedig elvagyok, megvagyok... Kicsit úgy érzem tűnök elfelé a világból, megint. Már azt érzem, mindent erőltetni kell (találkozó, ajándékátadás utólag, beszélgetés, bármi), hogy sikerüljön. A szociális kapcsolataim egyoldalúak lettek, úgy érzem én vagyok a hegy, és mindenki más Mohamed... :/ Elszomorít ez az egyoldalúság. Lassan a szavam súlyát sem érzem, bárkinek (bárkinek!) mondanék bármit. És a felszínes beszélgetésektől is frászt kapok. Lehet, hogy már nem lesz kedvem tovább erőlködni, de aztán meg félek, hogy egyedül maradok, amit még annyira se szeretnék. Hát mindegy. Igen, most ez a "hát mindegy" az, ami fent tart, és erőt ad. Majdcsak lesz máshogy is egyszer. És akkor majd én is leszek valaki mások szemében.

...

Egyre jobban várom már az ünnepeket egyébként. Már az ajándékok nagy részét kitaláltam, mármint azt a részét, amit saját kézzel csinálok. Csak legyen rá időm. Jó lenne :)
És várom már a kis jövevényt a családba (unokatesó pocaklakója). :)

A hangulatomat egy ideje ez a vers/dalszöveg írja le egyébként a legjobban. Ami egyébként valami mesében van, amiben vannak tehenek, ennyi rémlik :D

"Zuhog az eső, belefárad az égbolt,
Sötét a világ, árnyak futnak feléd,
Jókedv és öröm, boldog nevetés rég volt.
Lesz-e napsugár egyszer még?

Évek óta már csak a mennydörgést hallod,
Fellegek hadát semmi nem tépi szét,
Szomorú szemed fel az ég felé tartod,
Lesz-e napsugár egyszer még?

Hull az eső, meddig még?
Mikor áll már el?
Süvít a szél, meddig még?
Jajj, senki sem felel.

Talán a vihar belefárad, hogy zúgjon,
Talán kiderül ez a vak sötét ég,
Hogyan éljek így, nekem ma kéne tudnom,
Lesz-e napsugár még, úgy ahogy rég?

Kéne egy jel, egy kicsi fény,
Uram, ha hallasz, ezt kérdem én rég,
Lesz-e napsugár egyszer még?"

Eltelt...

... újabb 2 év...

Erdély2/6...

... akkor jöjjön a második nap, remélhetőleg minden eszembe fog jutni menet közben. ^^

A 2. napon ugye Marosvásárhelyen ébredtünk. Reggeli után már útnak is indultunk, hogy találkozzunk Alpár szüleivel a Transzfogarasi út előtt.
(Itt teszem hozzá, hogy indulás előtt még vettem itthon Daedalon-t, mert sokszor fáj a fejem utazás közben, és ez elvileg nem csak a hányingerre jó. Hát nálam úgy hat, mint egy lónyugtató. Olyan szinten kiütött, hogy a fejemet sem bírtam megtartani... rettenetes volt :D)

Oda megyünk fel :O

A szülőkkel egy benzinkútnál találkoztunk, itt volt egy kis pihi, kávézás, beszélgetés, ismerkedés, valamint szájtátás, ugyanis a távolban már látszottak a hatalmas hegyek, mi pedig tudtuk, hogy az lesz a célpont. Izgalmas volt belegondolni is, aztán egyszer csak elindultunk.
(Ja igen, Mikivel még az első napon kitaláltunk egy játékot. Ha magyar rendszámot látunk, mondani kell, hogy "enyém". Aki hamarabb mondja, az kapja a pontot. Volt több szabály is, de ezeket nem írom le. Lényeg mi lényeg, amilyen egyszerűnek és bugyutának látszik, annyira jó volt. :D Sokat nevettünk közben, mikor már a parkoló autókat is sasoltuk. :D)

Háttérben a sárgás folt a város :)

Elöl mentek Alpárék, utána mi Mikivel, és a 3. autóban a többiek. az elején még csak mentünk felfelé, sokszor a fáktól nem lehetett látni semmit oldalra. Aztán ahogy elpillantottam oldalra, egyszer csak egy hatalmas mélység fogadott, természetesen az "úristenek" és az "aztaaa"-k sorozata kezdődött, részemről. Miki ugyanis frászt kapott, ha ilyeneket mondtam :D Elég meredek és kanyargós volt az út, valamint a forgalom is egyre sűrűbb lett, így nyilván idegesítő lehetett a rémületem/csodálkozásom, pláne, hogy nem is láthatja :D Az meg mellékes, hogy baromira szédítő volt lenézni a kocsiból még úgyis, hogy nem én vezettem, hátmégha....! Szóval igen, az út első 1/3-ában már 200-on vert a szívünk.
Menet közben volt pár lehetőség megállni autóval az út szélén, és megnézni, honnan jöttünk, hová megyünk. Bár az előbbit már az út felénél se nagyon láttam, egyrészt, már elértük az 1000 méter magasságot bőven, másrészt a pára, és a felhők (*.*) is 'útban voltak', a városból már csak egy sárga folt látszódott. :)

A Transzfogarasi út :)

Felhőfelhőfelhő *.*

Itt ebédeltünk, festői :)

Már azt hittük, mindent láttunk, aztán jött az igazi Transzfogarasi út, szerpentinnel, úúúúú meg ááááá pillanatokkal. Lassan én is csak magamban csodálkoztam, és  rátapadtam a szemeimmel az útra, figyelve, vajon mikor zuhanunk le a végtelenségbe. Félelmetes és csodálatos volt egyszerre. Aztán jöttek a felhők, egyre közelebb értünk hozzájuk, és volt, ami a messzeségben ugyan, de már alattunk volt. Az utolsó szakaszt - ami a legkanyargósabb és talán legmeredekebb volt -, még nehezebbé tette, hogy hatalmas dugó alakult ki, szóval kézifékkel araszoltunk felfelé. De végül megérkeztünk 2000 méter fölé. :) Leparkoltunk, és próbáltunk visszarázódni a vízszintes terepre. :D

Hegylánc :)

Körben hegyek, felhők, és hegyibirkák. :) Felsétáltunk egy étterembe, megrendeltük az ebédet, azután Mikivel még egy kicsit körbenéztünk. Elég hideg volt, szinte vacogtam, pedig pulcsi is volt rajtam. Ebéd után lesétáltunk a Bilea tóhoz, ami egy tengerszem. Ez is nagyonnagyon szép volt, viszonylag tiszta és szép kék, tükröződtek benne a környező hegyek, és néha alig látszódott a felé kúszó felhős-párás légtömegtől. :) Volt hegyi patak is, ami nagyon szép vízeséssé alakult, amikor jöttünk fel autóval, ezt is láttuk. A tó szintjéről fel lehetett mászni egy nagyobb hegycsúcsra, de ezt kihagytuk sajnos, pedig nagyon jó lett volna felmászni, és abból kiindulva ki ment fel és ki jött le, simán ment volna… De így is nagyon nagy élmény volt! :)

A tengerszemnél 2034m magasan :)

Eltöltöttünk fent jó pár órát, a végére már nem is fáztam. Aztán elindultunk visszafelé. Hát, ez is nagy kaland volt, kicsit könnyebb, mint felfelé, de nem volt egy sétagalopp. De legalább azt is láthattuk, amit felfelé nem. :)

A Fogarasi Havasok után Csíkverebes felé vettük az irányt, itt laknak Alpár szülei, és itt töltöttük a 2. éjszakánkat. Sötétedésre értünk csak haza, mert útközben még megálltunk egy kicsit. Nagyon finom pálinkákat ittunk (és ez érvényes az út többi estéjére is :)), utána kimentünk kicsit segédkezni a vacsikészítésben. Tárcsán sült mics, pácolt husi, és burgonya. :) Jól belakmároztunk, utána sokáig folyt a beszélgetés, végül elkezdtünk szállingózni a tus alá, és az ágyba. A fürdés egyébként hangulatosra sikerült, ugyanis fával fűtött vízmelegítő volt a fürdőben. :)) Én már ágyba kerültem, de még az ablakon keresztül hallottam, hogy a beszélgetés dalokba ment át, majd végül elcsendesedett a ház. :)

Erdély1/6...

Királyhágó

... úgy döntöttem, külön bejegyzést kapnak az Erdélyben eltöltött napok. Így lehet, hogy egy-egy poszt nem lesz hosszú, de mégiscsak jobb, mint ömlesztve leírni mindent. :)

Szóval, az első nap szombat volt. Én még pénteken elmentem Mikiékhez, hiszen onnan indultunk. Segítettem bepakolni Mikinek, plusz csináltunk szendvicseket az útra. Amúgy 6-an mentünk. Az egyik autóban voltak Miki szülei, plusz 2 rokon (Miki apukájának unokatestvére, ill. az ő lánya), a másikban pedig Miki és én.

Szombat reggel 7-kor indultunk, Méhkeréknél mentünk át a határon. Senki nem volt se előttünk, se utánunk, szóval gyorsan ment minden. 
Nagyvárad-Kolozsvár útvonalon
mentünk Marosvásárhely felé, útközben megálltunk a Királyhágón, és elfogyasztottuk a már szinte hagyománnyá vált mics adagunkat. Marosvásárhelyre érve találkoztunk Alpárral, akiről annyit kell tudni, hogy 21 éves, orvostanhallgató, és a család pártfogoltja, jóbarátja, Erdélyben. Alpár az albérletébe vezetett minket, hol mind a 6-an elhelyezkedtünk, 2 fős szobákban, plusz ugye Alpár is ott volt a saját szobájában.
Miután kipakoltunk, és felfrissültünk picit elindultunk várost nézni.

Tordai hasadék, autópálya, maszatos ablak :D

Először megnéztük azt az egyetemet, ahová Alpár is jár, ez a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem. (UMF). Itt magyarul vannak az előadások, de a gyakorlatok román nyelven folynak. Az egyetem hatalmas területen fekszik, rengeteg fa van az épületek között. Ráadásul az egyetemi épületek egyúttal kórházi épületek is, vagy épp fordítva. Tehát vannak különböző osztályok, ahol betegek vannak (gyermekosztály, pszichiátria stb), egy-egy előadás és gyakorlat ezekben az épületekben van. A fogorvosi részt is megnéztük. Egy hatalmas épület, falak helyett ablakokkal, amiken ha benéztünk, fogorvosi székeket láttunk. Tulajdonképpen az udvarról lehet nézni egy-egy gyakorlati órát. ^^
Izgalmasabb sztorikat is mesélt Alpár. Van ugye hullaház is az egyetem épületén, sok-sok halott emberrel, akiken évek óta dolgoznak. Ők (=a testek) formalinban áznak, és újból előkerülnek, ha épp erek feltárásáról van szó, illetve bármilyen anatómiai gyakorlatról. Azt is mesélte Alpár, hogy sokszor nekik, diákoknak kell megvenni bizonyos csontokat (pl koponya), de egy-egy vizsga előtt a tanulás miatt szerveket is, mint például az emberi agy! :O Nem mű, hanem igazi agyról beszélek. Alpárnak is van, a kamrában egy üvegben. Nagyondurva :D

Ezután elmentünk a marosvásárhelyi Vártemplomba, amit jól körbe is jártunk, figyelmen kívül hagyva a belépni tilos táblákat, rendes turistákhoz híven. :D

Megnéztük még a Nemzeti Színházat, egy főtérszerűséget, a Prefektusi Hivatalt a Romulust és Remust szoptató nőstényfarkas szoborral. :)

Romulus és Remus

Vártemplom

A belvárosban is sétáltunk egy nagyon szép utcán. Két oldalt volt a széles járda, középen pedig szinte minden színben voltak virágok ültetve, különböző motívumokat alkotva. Illetve ezen a sétányon volt még egy világóra is, melynek a számai és számlapja szintén a virágokból voltak kirakva. És természetesen narancssárga fényű villanyoszlopok voltak felállítva végig a soron *.* Mire visszaértünk a Vártemplomnál hagyott autókhoz, már egészen besötétedett és későre járt, de még végigmentünk a Szerelmesek Sétányán is. :) Ezután visszamentünk a lakásba, még volt egy kis beszélgetés sör és pálinka mellett, majd ágyba kerültünk. :)

Sétány

:D

Ez az 1. nap útvonala. Balról indultunk, és a legjobboldalibb volt a cél :)

Gyors...

... helyzetjelentés, mielőtt megint eltűnök, szokásomhoz híven :D

Hm-hm, mi is történt eddig a nyáron.

Júliusban 2,5 hetet sikerült végigdolgozni, aminek a gyümölcse már itt virít a bankszámlámon. Majd augusztusban felhívtak egy 3 napos munka miatt, elmentem arra is. Kicsit több melót szerettem volna, de ezek jöttek össze csak, mindenesetre ez is jó, nem panaszkodom. :)

A "kedvenc" antiszoc lakótársunk kiköltözött (természetesen nem szól előtte), így indult a casting az új lakótárs szerepért. Sikerült is, már tuti nem lesz üres hely a lakásban ^^

Az augusztusom viszonylag unalmasan telt eddig. Ezen a héten volt pörgés úgy igazán. Kétszer megjártam Szegedet, tegnap pedig Gyulán voltam. Kan a K&H-nak ez a Gyógyvarázs programja, aminek keretében önként lehet jelentkezni különböző kórházakba, mesét olvasni a gyerekeknek. Megragadtam az alkalmat, s mivel a gyulai kórház volt a legközelebb, ahol fogadnak meseolvasókat, így oda jelentkeztem, s tegnap meg is tettem a látogatást.
Kicsit döcögősen indult, ugyanis a megadott kórházat felkeresve kiderült, hogy a gyermekkórház a város másik végén van, így picit késve, és pár forinttal szegényebben taxival érkeztem meg a gyermekkórházba. Találkoztam a dokival, aki tulajdonképpen szabad kezet adott, így hát az első kórterembe be is léptem, ahol már várták a meséket a gyerekek. Olvasás közben kiderült, hogy épp aznap készít felvételeket a gyógyvarázs programról a GyulaTV, így még egy riportot is kaptak, a mesén kívül :D Később a játszószobában folytattam a mesélést, s bár alapvetően nem időztem ott sokat (2 óra), de így is annyira kiszáradt a torkom, hogy csak na. ^^
Összességében nagyon jó volt, új élmény, az biztos. :) Jelentkezzetek. :)

Most pedig pakolok, mert 1 óra múlva elindulok Mikihez, holnap hajnalban pedig megyünk Erdélybe, egy hétre. Végre egy kis levegőváltozás. :) Ha minden jól alakul, felmegyünk a Madarasi Hargitára, és a Transzfogarasi úton is végigkocsikázunk, a többi rengeteg programon kívül ^^  Remélem jó lesz, de majd be is számolok róla itt, mint 2 éve is. :)

Egyébként meg már várom a sulit (úúúúúúúúúúúúúúúúú, kövezzetek meg :D), de tényleg. Szeretek Szegeden lenni, és ott legalább mindig van valami, ha tanulás akkor az, ha buli akkor az, de unatkozni nem nagyon szoktam. :)

Nos...

... úgy döntöttem írok pár szót, mert már rég jelentkeztem.

Kezdem a sulival. (nyugi, csak 2 mondat :) ) Az első évemnek vége, a vizsgaidőszakot még az előző héten befejeztem, újfent meglett minden tárgyam, és az átlagom is jobb lett kemény 1 tizeddel a tavalyinál, de jobb lett, ez a lényeg. :) Semmiből sem kellett 2x mennem, minden meglett elsőre, ez plusz öröm. Persze nagyon jól indult, az első 8 jegyem 5-ös lett, de mivel a nehezebbek maradtak hátra, így csökkent a tendencia a nagyon jó indulás után, sebaj, kész, vége, remélemkapokösztöndíjatmegint.

Folytatom a legutóbbi hétvégével. Csütörtökön V.I.Z.I.T. Elő-n (VizsgaIdőszak Záró Iszonyatos Tivornya) voltam a csajokkal. Elég jól sikeredett, bár picit korán hazajöttem, fáradt voltam, és másnap pedig jött értem Miki.
Pénteken először túléltem, utána filmet néztem és aludtam, aztán felkeltem (megint :D ) és vártam Mikit. Amikor megérkezett, feljött kb 10 percre, míg összekészülődtem, és mentünk is. Először kerestünk CBA-kat, mert kaptam egy fülest, hogy lehet Mountain Dew-t kapni, de nem. :/ Viszont, miközben kerestünk egy cipőboltot a bevásárlóközpontban, útközben megláttunk egy cipőt egy másik bolt kirakatában, Miki felvette, jó volt, hát megvette. Profi vásárló, én mondom. :D Ezután őőő... igen, elindultunk Szőregre, ahol Rózsafesztivál volt, és Republic koncert. Kb 1 órába és egy vitába telt a 20 perces út, de nembaj, odaértünk, megintboldogságvan. :) Valamint, mivel a koncert is csúszott, így még körbejárni is volt időnk. (egyrózsátsemláttam. :D)
Tartottam az egész koncerttől, milyen lesz Cipő nélkül? Milyen lesz egy másik énekessel? ... Nem volt rossz, bár személy szerint nekem azok a dalok tetszettek jobban, amit az egyik eddigi tag énekelt, de azért Sípos F. Tamás is igen jó volt. :) A koncert végét nem vártuk meg sajnos, mert már nagyon  késő volt, mi pedig Szőregen voltunk, az pedig ~60km-re onnan, ahol aludtunk. Hazafelé még bementünk egy Tesco-ba, hogy vegyünk másnap reggelre szendvicsnek valót.
Éjfélre hazaértünk, míg Miki fürdött, összeraktam 9 szenyát az útra, utána fürdés, és ágy.

Szombaton 6-kor keltünk (igen, nagggyon álmosan), és fél7-kor már robogtunk is Pest felé, ahol a Múzeumok Éjszakája keretében a Vajdahunyad Várnál volt a Falu a városban rendezvény, amit az Agrya (Fiatal Gazdák) szervezett. Miki az Agrya felügyelőbizottsági tagja, szombaton ő volt az egyik a 3 kisfőnök közül, aki a hátán cipelte az egész programot. Amikor megérkeztünk, leparkoltunk, be se csekkoltunk a hotelbe, hanem rögtön mentünk a Városligethez, ahol el is kezdődött a szervezkedés. Miki a csapatát irányította, én egy másik kisfőnökhöz kerültem, Miki vezetéknevével, amin mindketten meglepődtünk, de így tudtak azonosítani. :D A nap további része baromi melegben izzadással, szervezkedéssel, rohangálással telt, s mire elkezdődött a program du. 4-kor, addigra már mindenki hulla fáradt volt a szervezők közül. Miki a traktoros részlegért felelt, és szerintem az is volt a legforgalmasabb, több ezren nézték, próbálták, bámulták a bemutatót, és a gyerkőcök este 11-ig (!!) traktorozhattak egy nemtudomhányszáz (3 vagy 6?) lóerős traktorban. Szóval volt munka rendesen. Hajnali kettőig maradtunk kb, utána visszamentünk a parkolóba a cuccainkárt, onnan a hotelbe, a fürdőbe és az ágyba. :D

Vasárnap 7 után már reggeliztünk (igen, megint alig volt alvás), utána visszamentünk a várhoz összepakolni a cuccokat, meg hasonlók. 9-10 között indultunk haza, utána megebédeltünk, és Mikivel meglátogattuk a Húgát, volt névnapköszöntés, meg beszélgetés. Hazafelé megint Tesco, utána kimagoztunk 10 kg meggyet, aztán fürdés, egy filmből 10 perc, és alvás. :D

Hétfőn Miki elment dolgozni 6-kor, én csináltam neki reggelit előtte, kikísértem, utána lementem a kertbe, és felszedtem 1,5 vödör zöldbabot, a nap további része pedig takarítással, mosogatással telt, és épp mikor befejeztem, hazaért Miki. Kaptam egy szál rózsát, meg nasikat is vett az esti újrafilmezéshez, de közbejött a lavórnyi zöldségdarabolás, meg családi vacsora, így ismét későn értünk haza, ágyba, és most is elaludtunk a filmen... :D

Kedden, azaz ma, szintén koránkelés, Miki ment dolgozni, én pedig Szegedre. 1-kor volt egy betanulásom leltáros témában, majd július elsején lesz a munka, este 6-tól reggel 7-ig. (megfogokhalni) A betanulás után még elugrottam az irodába szerződést írni, utána a könyvtárba visszavinni egy könyvet, onnan a postára feladni egy levelet - itt már nagyon éreztem a tegnapi kertészkedéses izomlázamat -, onnan az albiba, összepakoltam, és mentem a vonathoz. Most itthon vagyok. Vasárnap megyek vissza szegedre, azt hiszem. :)

...

Szóval, mióta vége a vizsgáimnak, egyfolytában pörgés van, meg kevesetalvás, meg koránkelés, és kevés idő másra, egymásra.
Ezt egyensúlyozásképp, holnap remélhetőleg ki tudom aludni magam és találok itthon egy könyvet, ami nem tananyag, és elkezdem olvasni. :) Pénteken pedig jön Miki (remélem), szombaton családi ebéd. Hát ezek a tervek egyenlőre. Meg a munkakeresés. Már hívtak 2x egy helyre, mostmár aktuális is lesz, hiszen a leltározás is csak egy éjszaka. Remélem összejön valami.

Na ez jól jönne!

Nem...

... is gondoltam volna, hogy ilyen jóra sikeredik a hétvégém.

Vagyis de, vártam, hogy jó lesz, és készültem is, bizakodtam, s végül bár kicsit máshogy alakultak a dolgok, még sincs bennem (VÉGRE!) hiányérzet.

Most Miki jött el hozzám Szegedre, az albérletbe, mert a hétvégén itt maradtam/ok tanulni.

Pénteken érkezett délután. Elhozta a megrendelt, s megérkezett darts nyíl alkatrészeket, az övéit és az enyémeket is, és segített összerakni őket. Az előző hétvégén nagyon belelendültünk a darts-ozásba, még izomlázam is lett a sok játéktól. :) Az összerakás közben derült ki, hogy kivételesen én felejtettem el valamit, illetve csak nem jutott eszembe, de mindegy hogyan fogalmazok, a lényeg, hogy tegnap volt a 2. évfordulónk második, hivatalos része.
(2 évvel ezelőtt volt ugyanis a mezőhegyesi Trvtko-s meglepetéses-szülinapiajándékos-leszervezős napunk, amikor is hivatalossá lettünk, bár már az első találkozásunk óta azok voltunk, csak nem mondtuk ki. Ezért ez a part 2. :) )

Késő délután felsétáltunk a városba (kiderült, hogy könyves-olvasós nap volt), kiültünk az A Capella cukrászda teraszára, fagyiztunk, és söröztünk. :) Közben anya felhívott, hogy felhőszakadás van otthon. Szegeden sütött a nap. :)

Az A Capella után elindultunk egy szerb étterembe, a Classic Café-ba, ahol szintén a sátorral fedett teraszra ültünk ki, nagyon hangulatos volt. Ittunk egy Panyolai-t (már a pálinkafesztiválon is finom volt), és nem sokkal később meghozták a vacsoránkat is. Nagyon finom volt. :) Vacsora közben konkrétan rán kszakadt az ég. Dörgött, villámlott és ömlött az eső. A pincérek összeszedték a sátor alól kilógó székek párnáit, és elég sokat derültek azon, hogy a vihar ellenére mindenki nagyon jól érzi magát a teraszon. Bár kicsit lehűlt a levegő, és néha a szél miatt kaptunk pár cseppet az arcunkba, de nem volt vészes egyáltalán. Nagyon jót beszélgettünk. :)

Vacsora után Miki már épp szólt a pincérnek, hogy hívjon nekünk taxit, de lassacskán elállt az eső, és épp csak cseperészett, így úgy gondoltuk, elindulunk a legközelebbi villamosmegállóba, és ha megint elkezdene esni, majd akkor hívunk taxit. Ennek a feltétele csupán annyi volt, hogy köteles voltam Miki pulcsiját is felvenni. ^^ Szóval, sétáltunk egy darabig, utána mentünk villamossal, végül megint sétáltunk egy keveset, és hazaértünk.

Itthon folytattuk a beszélgetést, sok minden szóba jött, örültem. :) Kicsivel később jött egy telefon, egy örömhír, ami igazából még a szűk családi körbe tartozik, s bár igazából közel 2 ember olvashatja a blogomat, de egyelőre még nem publikálom. :) Az este további részében az örömhír volt taglalva, egészen elkanyarodtunk ide-oda a beszélgetésben, s már elmúlt éjfél is. Az este nagyon kellemes volt. :)

Ma pedig, a meglepetés reggeli után, elmentünk vásárolni, szerintem kb 4 órát lehettünk oda, a fel és hazasétálással együtt. Mikinek vásároltunk nagyrészt, igen tetemes összeget hagytunk ott, de néha be kell ruházni dolgokra, szó szerint. :)
Kb hullafáradtan értünk haza, melegünk is volt, szomjasak is voltunk, de nem maradtunk sokáig, mert majd éhen haltunk. :) Megvettük az ebédet, majd elmentünk egy tóhoz, amit már régebben kinéztem, sétálós helynek. A tó partján egy fa árnyékában megebédeltünk, majd sétáltunk még egy nagyot, végül hazajöttünk, Miki pedig lassacskán már indult is haza. Holnap mennek önkéntesként a Dunához, immár jól összeszokott csapattal, hiszen 3-4 éve is voltak már, én pedig a patobiokémia fogságában fogom tengetni a vasárnapom és a hétfőm. :/

Kellett már egy ilyen hétvége. :) Bár, az előző hétvégénk is nyugisan telt, a folyamatos eső miatt, de ez más volt. :)

Mostanában...

... egyre többször érzem azt, hogy csinálnom kell valamit. VALAMIT.

Még nem jöttem rá, hogy mi lesz, de érzem, hogy fontos, és új. Valami lappang, ami jó, és bátorság kell hozzá, de még nem tudom mi lesz.
ÉRZEM, hogy bele kell vágnom valamibe, amit IGAZÁN szeretnék.
Alig várom, hogy jöjjön, vagy meglássak, vagy rájöjjek a lehetőségre, és két kézzel fogok kapni utána.

Történnie kell valaminek, tudom. :)

Ezer...

... éve nem írtam, de el voltam havazva, amikor meg volt időm, akkor meg azzal voltam elfoglalva :D

Igazából most is csak úgy eszembe jutott feljönni. Készülök a vizsgaidőszakra, egyre több tanulnivaló jön össze, de nembaj... Ez a dolgom most, tanulni. Meg jól érezni magam :D Ami meg is van.

Ma du. az idei utolsó zh-m után lementünk a Tiszapartra sörözni, aztán elindultunk haza, de útközben elmentünk a Cario club előtt, ahol vízipipáztak, így visszafordultunk, beültünk, kértünk egy tömést és lecsúszott egy Long island, plusz egy Cosmopolitan, így jó hangulat kerekedett. Hazaértem, és Anita is alapozott itthon egy sráccal, így a kedvéért megittam az itókájának a felét, és most itt vagyok.

Amúgy minden rendben, döccenők vannak, de túlélem, mint mindig. :)

Értekezés...

... az új lakótársról.

Mert van. (már jó ideje)
Mert unatkozom.
És mert FURA.
:D

Szóval, az úúúgy volt, hogy ugye Nórival és Anitával laktam együtt, ők egy szobában, én külön, az ő szobájukból nyíló kisebben. Minden szép és jó volt, teltek a napok stb stb, aztán Nóri szólt, hogy nemsokára át fog költözni egy másik albérletbe. Talán 3x kaptunk szívinfarktust Anitával, hogy most akkor mi meg hogy lesz, átköltözzek hozzá vagy ne, fogunk-e találni rendes lakótársat, vagy egyáltalán bármilyet vagy nem.

Kiraktuk hát a hirdetést, és még aznap érdeklődtek, meg másnap is. Aztán, az egyik csoporttársam mondta, hogy a barátnőjét (aki mellesleg a szaktársam) érdekelné. Írtam neki, megbeszéltük, hogy eljön megnézni. El is jött, meg is nézte, beköltözik, oké.

A beköltözés napjáig a kommunikáció kb 0 volt, max annyi, hogy mikor jön, mert nyilván valakinek maradnia kell akkor az albérletben, de úgy alakult, hogy pont aznap este volt a pálinkafeszt, így maradtam. :]

Itt megjegyzem, hogy hiába szaktárs, hiába találkozunk majdnem minden nap előadásokon, egy árva szóval se jött oda hozzám, soha. Volt egy délután, amikor 2 órán keresztül vártunk az aulában, és egész jó kis beszélgetés alakult ki a társasággal, na mondom, majd akkor most nyit egy kicsit, de nem. Hát jó, akkor majd ha tényleg beköltözik.

Szóval jött péntek délután. Mivel Nóri vitte magával az ágyát és az íróasztalát, így a tárolóban lévő ágyat kellett kihozni. A szülőkkel megnézték az ágyat, megemlítették, hogy koszos a rugó (!! ... ezen kívül porszívózást és egy plédet igényelt), aztán sutymorogtak, és elmentek ágyat venni. Hát jó. Pedig már adtam vegyszereket is, amivel letakaríthatják azt a koszos rugót...... Mivel közben nekem is indulnom kellett, így adtam Petrának (így hívják ^^) kulcsot, majd egy kis cetlire felírtam néhány tudnivalót, amire nem jutott időm, hogy elmondjam, plusz bejelölgettem post it-tel a szekrényeit, ahová pakolhat és két mozdulattal csináltam helyet a fürdőben, meg a konyhában a dolgainak.

Mire visszaértem a lakásba, ott volt az új ágy, de Petra sehol, gondolom hazament. (Pestre) Kicsit furcsa volt, hogy bár mindent leírtam, és megjelöltem, sehova se pakolt ki, hanem minden (szalvéta, konzervkaja, zacskósleves, wc-papír, szemeteszsák, ruhák, szóval minden) az ágya mellett voltak egy nagy szatyorban. Hát jó, majd kipakol, gondoltam.

És innen kezdve csak simán leírom a tapasztalatokat. :D
- Bármiféle kérdésre válaszol tőmondatban, magától eddig egyetlen egyszer szólt hozzám: "Hogy működik a mikró?"
- 1 hónapig nem pakolt ki semmilyen cuccát sehova.- Ha hazaér, az ölébe veszi a laptopot, bedugja a fülébe a fülest, és youtube-os videókat néz. MINDIG. -> Nem tudsz vele beszélni.
- Szerintem nem is akar beszélni, soha, semmiről.
- Kb 2 napja lakott velünk, amikor azt állította, hogy reggel volt egy csótány a konyha közepén, és amikor hazaért, volt egy másik a szék alatt. ... aznap reggel én mentem ki először a konyhába és nem volt ott semmi, mint ahogy soha máskor sem, se előtte, se azóta. Ráadásul előtte takarította fel Anita az egész lakást. KÉPTELENSÉG:
- Az elmúlt két hétben, talán 5x aludt az albérletben, amúgy nem tudjuk mit csinál. (pasija nincs)
- Ha otthon is alszik, nem meglepő, ha este 10-11 körül ér haza, amikor mi már alszunk, illetve próbálunk, de ő pakol, mindent, mindenhová.
- Nem hajlandó venni magának egy lámpát, így zseblámpával világít.... Én felajánlottam neki több lámpát is, tele van a szobám, de nem kell neki.
- Ha felöltözik, parfümözi magát, kb 5 puffantás. 10 perc múlva elindul akárhová, újabb 5 puffantás. Ha hazaér, megint parfüm. o.O Nyakra, hónalja, nadrágra..... WTF?!?!
- Sosem mondja meg hova megy, kihez, és hogy haza jön-e egyáltalán aznap.
- Ha megérkezik a lakásba, az esetek 5%-ában köszön, amúgy vagy megvárja, hogy mi kiabáljunk ki a szobából, vagy csak simán nem köszön. Tegnap kisétált az ajtón, köszönés nélkül, pedig Anita és én is otthon voltunk. ...
AMÚÚGY SZIIAA PETRAAAA!!! -.-"
- Meglepődik, ha jóreggelt kívánnak neki.
- Valamelyik reggel felkeltem (7:00), és ő felöltözve, katonásan rendbe tett ágyon, vigyázzülésben (szinte mint egy szobor) egy 1000 oldalas könyvet fogott a kezében, és olvasott. Csak pislogtam.
- Fura, és néha büdös dolgokat eszik.
- Van, amikor 1,5 órát van a fürdőben, néma csendben.
- Mindenféle szánalmas próbálkozás ellenére sem akar párbeszédbe elegyedni velünk. Tényleg próbálkoztunk!
- Hiába lettünk lakótársak, sosem megyünk együtt órára, és a suliban is max egy sziát nyög ki.
- 100%-osan antiszociális.

Hát ennyi jut eszembe így hirtelen (!). Szerintem nyáron ki fog költözni. Már amennyire beköltözött eddig.

Ajj...

.... öcsém... Káromkódós poszt jön, nem érdekel...

Néha annyira fel tudják baszni az agyamat.... Csalódottság, harag, és idegesség vegyül ilyenkor bennem. Mint pl most. Nem elég, hogy 16 embert próbáltam rávenni arra, hogy végre csináljuk azt, amiért összeültünk, és írjuk össze a kicseszett gyakorlatsorokat a beszámolóra, és ők kurvára nem akartak figyelni, mert fontosabb a pizzarendelés, meg a sörözés, mikor bazdmeg TANULNI ültünk össze, nem ezért..... Szóval ez még nem elég, de már júliusig minden hetem be van táblázva, ZH-kkal meg vizsgákkal, és ehhez kell igazítanom a hétvégéimet, ami tök jól sikerül, de.... Mi a szart csináljak, ha két hete arról beszélünk, hogy fog kinézni a tavaszi szünetem, mikor leszek otthon és segítek anyának, mikor tanulok, és mikor fogok elmenni Mikihez festeni, meg veteményezni ha arról van szó, meg csak úgy simán együtt lenni, na és ezt persze VELE beszélem meg, nem a szomszéddal... és öcsém?!?!? mintha soha a büdös életben nem beszéltünk volna erről, csak úgy lazán PONT arra az időszakra megbeszélt egy haveri összejövetelt meg iszogatást. Faszom. Kivel beszéltem én erről 2 hétig???? ........ Örülök, hogy Miki régi ismerősökkel beszél, találkozik, meg lazul, iszogat, mert tudom, hogy szüksége is van rá. De mivel éppenséggel 3 hónapja oly mindegy mikor csinálja ezt, miért pont akkorra kell megbeszélni, amikor végre együtt lehetnénk pár napot, na és ezt persze MÁR MEGBESZÉLTÜK!!! És erre a megoldás miért az, hogy majd akkor megoldom? Én, igen, nekem kell megoldani bazdmeg. Majd úgy csinálom a tanulást, meg majd máshogy megyek, mintha nekem nem kerülne 2 éve semmibe az, hogy egész nyáron utazgattam oda vissza, és suli közben is hétvégéken. Mintha nekem semmi erőfeszítésem ne lenne benne. Miért nem az volt az első megoldási opció, hogy mivel jelenleg nemsok kötelessége van, majd megoldja, átteszi, megbeszéli. Megteheti. De nem. Először nekem kéne átvariálni azt, amit két hete próbálok egyeztetni, és tudatosítani, hogy mindkettőnknek jó legyen. KURVÁRA nem számít, hogy én nem járok haza csak 2 hetente, vagy ritkábban, hogy legalább 2x szeretnék egymás után otthon aludni, hogy lehessen egy olyan hétvégém, ami nem arról szól, hogy összeírom, meg egyeztetem a buszokat, vonatokat, különböző lehetőségeket írok fel, ami a legjobb és leggyorsabb, és ÉN, ÉN foglalkozok ezzel az egésszel, mégsem panaszkodok SOHA azért, mert rengeteg pénzem (anya pénze) elmegy a buszra, vonatra, tulajdonképpen minden odautazáskor dupla annyi, mintha hazamennék... DE SOSEM hoztam fel, SOHA. .... És ez van, hiába a megbeszélés, a tervek, az előre lebeszélt időpont (ami már eleve fura, és kényszeres, és satöbbi), de ki nem szarja le, nem igaz? .... Különben is, mit szerencsétlenkedek én ezzel a sok egyeztetéssel, meg írogatással, meg észbentartással...? Miért csak én...?

Az...

... érzés, amikor lazán megdörzsölöd a szemed, elfelejtve, hogy tegnap reggel összeestél a fürdőben és a szemöldököd alatti csonttal (margo supraorbitalis) "kapaszkodtál meg" a kilincsben.... FELBECSÜLHETETLEN.

Bárcsak...

... egyszer én mondhatnám azt, hogy nem.
Bárcsak nekem kellene időt kérnem.
Bár ne kellene várni, s közben érezni, hogy elvesznek dolgok.
Bárcsak visszatekerhetném az időt, hogy tudjam hol rontottam el.

Bár ne érezném így....

29...

... toll (sima, 4színű, tűfilc, rotring, zselés...) van a tolltartómban. Plusz 2 szövegkiemelő (egy nagy neonsárga, meg egy mini neonsárga), valamint 1 vonalzó, 1 radír, 1 cellux, és 2 csomag rotringhegy.

És hjajj, belesajdul a szívem, de ezennel teljesen megtelt. :'( Alig tudom bezipzárazni. Maximum még egy radír beleférne, vagy mondjuk 2 dobókocka, úgy nézem, annak még lenne hely. :/

Az élet legnagyobb problémái....

"Miért...

...van hogy lelkemben más él mint testemben?
Tükrömből nem az néz rám, ki bennem él!
Jöjj lelkem tárulj fel, kit rejtesz áruld el!
Bár mindenki láthatná szívemben ki él!"

15...

... percet feküdtem ma az MRI berendezésben, 'a végtelenbe és tovább' - igen kényelmetlen pozitúrában.

16:00-ra volt időpontom, biztos ami biztos, Mikivel odamentünk 20 perccel hamarabb, majd vártunk az ajtó mellett. Pontosan 16:00-kor elment az áram (áh, csak a szokásos, előre tudott havi áramszünet... ?!?!?!?!??!), így sötétben, majd félhomályban ültünk tovább. Az élet kb megállt 10 percre, egy nővérke ment ideoda zseblámpával, a többiek meg örültek a kényszerpihenőnek. Uzána visszajött az áram, de ugye az MRI-nek idő kell, míg életre kel, így máris egy 1,5 órás csúszás alakult ki, sebaj. Voltak tévék a váróteremben, meg néha szólt valami relax zene, így be is tunyultunk hamar, de közben járt a szánk végig. Behívtak 17:10 körül, mert fél 6-ra már  végeztem is.

A bal csuklómat vizsgálták, így hason kellett feküdnöm a gépezetben, bal kezemet végtelenbeéstovábbpózban tartva. Mivel igen kényelmetlen volt, így előre körbepárnáztak mindenhol, de még be sem emelt az ágy a gépezet belsejébe, már baromira elzsibbadt a vállam, és úgy kb az egész karom. Hosszú 15 perc lesz, gondoltam... hát az is volt. Cserébe mindig másféle zúgást-dübögést hallgattam ^^"

5 éve Békéscsabán kaptam egy fejhallgatót, és zenét hallgattam, most csak egy először steril, majd az ápoló által összefogdosott és összenyomkodott füldugót kaptam -.-"

Az eredmény holnap este lesz meg, de majd csak hétfőn megyek be érte, holnap go home. :)