Erdély2/6...

... akkor jöjjön a második nap, remélhetőleg minden eszembe fog jutni menet közben. ^^

A 2. napon ugye Marosvásárhelyen ébredtünk. Reggeli után már útnak is indultunk, hogy találkozzunk Alpár szüleivel a Transzfogarasi út előtt.
(Itt teszem hozzá, hogy indulás előtt még vettem itthon Daedalon-t, mert sokszor fáj a fejem utazás közben, és ez elvileg nem csak a hányingerre jó. Hát nálam úgy hat, mint egy lónyugtató. Olyan szinten kiütött, hogy a fejemet sem bírtam megtartani... rettenetes volt :D)

Oda megyünk fel :O

A szülőkkel egy benzinkútnál találkoztunk, itt volt egy kis pihi, kávézás, beszélgetés, ismerkedés, valamint szájtátás, ugyanis a távolban már látszottak a hatalmas hegyek, mi pedig tudtuk, hogy az lesz a célpont. Izgalmas volt belegondolni is, aztán egyszer csak elindultunk.
(Ja igen, Mikivel még az első napon kitaláltunk egy játékot. Ha magyar rendszámot látunk, mondani kell, hogy "enyém". Aki hamarabb mondja, az kapja a pontot. Volt több szabály is, de ezeket nem írom le. Lényeg mi lényeg, amilyen egyszerűnek és bugyutának látszik, annyira jó volt. :D Sokat nevettünk közben, mikor már a parkoló autókat is sasoltuk. :D)

Háttérben a sárgás folt a város :)

Elöl mentek Alpárék, utána mi Mikivel, és a 3. autóban a többiek. az elején még csak mentünk felfelé, sokszor a fáktól nem lehetett látni semmit oldalra. Aztán ahogy elpillantottam oldalra, egyszer csak egy hatalmas mélység fogadott, természetesen az "úristenek" és az "aztaaa"-k sorozata kezdődött, részemről. Miki ugyanis frászt kapott, ha ilyeneket mondtam :D Elég meredek és kanyargós volt az út, valamint a forgalom is egyre sűrűbb lett, így nyilván idegesítő lehetett a rémületem/csodálkozásom, pláne, hogy nem is láthatja :D Az meg mellékes, hogy baromira szédítő volt lenézni a kocsiból még úgyis, hogy nem én vezettem, hátmégha....! Szóval igen, az út első 1/3-ában már 200-on vert a szívünk.
Menet közben volt pár lehetőség megállni autóval az út szélén, és megnézni, honnan jöttünk, hová megyünk. Bár az előbbit már az út felénél se nagyon láttam, egyrészt, már elértük az 1000 méter magasságot bőven, másrészt a pára, és a felhők (*.*) is 'útban voltak', a városból már csak egy sárga folt látszódott. :)

A Transzfogarasi út :)

Felhőfelhőfelhő *.*

Itt ebédeltünk, festői :)

Már azt hittük, mindent láttunk, aztán jött az igazi Transzfogarasi út, szerpentinnel, úúúúú meg ááááá pillanatokkal. Lassan én is csak magamban csodálkoztam, és  rátapadtam a szemeimmel az útra, figyelve, vajon mikor zuhanunk le a végtelenségbe. Félelmetes és csodálatos volt egyszerre. Aztán jöttek a felhők, egyre közelebb értünk hozzájuk, és volt, ami a messzeségben ugyan, de már alattunk volt. Az utolsó szakaszt - ami a legkanyargósabb és talán legmeredekebb volt -, még nehezebbé tette, hogy hatalmas dugó alakult ki, szóval kézifékkel araszoltunk felfelé. De végül megérkeztünk 2000 méter fölé. :) Leparkoltunk, és próbáltunk visszarázódni a vízszintes terepre. :D

Hegylánc :)

Körben hegyek, felhők, és hegyibirkák. :) Felsétáltunk egy étterembe, megrendeltük az ebédet, azután Mikivel még egy kicsit körbenéztünk. Elég hideg volt, szinte vacogtam, pedig pulcsi is volt rajtam. Ebéd után lesétáltunk a Bilea tóhoz, ami egy tengerszem. Ez is nagyonnagyon szép volt, viszonylag tiszta és szép kék, tükröződtek benne a környező hegyek, és néha alig látszódott a felé kúszó felhős-párás légtömegtől. :) Volt hegyi patak is, ami nagyon szép vízeséssé alakult, amikor jöttünk fel autóval, ezt is láttuk. A tó szintjéről fel lehetett mászni egy nagyobb hegycsúcsra, de ezt kihagytuk sajnos, pedig nagyon jó lett volna felmászni, és abból kiindulva ki ment fel és ki jött le, simán ment volna… De így is nagyon nagy élmény volt! :)

A tengerszemnél 2034m magasan :)

Eltöltöttünk fent jó pár órát, a végére már nem is fáztam. Aztán elindultunk visszafelé. Hát, ez is nagy kaland volt, kicsit könnyebb, mint felfelé, de nem volt egy sétagalopp. De legalább azt is láthattuk, amit felfelé nem. :)

A Fogarasi Havasok után Csíkverebes felé vettük az irányt, itt laknak Alpár szülei, és itt töltöttük a 2. éjszakánkat. Sötétedésre értünk csak haza, mert útközben még megálltunk egy kicsit. Nagyon finom pálinkákat ittunk (és ez érvényes az út többi estéjére is :)), utána kimentünk kicsit segédkezni a vacsikészítésben. Tárcsán sült mics, pácolt husi, és burgonya. :) Jól belakmároztunk, utána sokáig folyt a beszélgetés, végül elkezdtünk szállingózni a tus alá, és az ágyba. A fürdés egyébként hangulatosra sikerült, ugyanis fával fűtött vízmelegítő volt a fürdőben. :)) Én már ágyba kerültem, de még az ablakon keresztül hallottam, hogy a beszélgetés dalokba ment át, majd végül elcsendesedett a ház. :)