Hát...

... megvolt a tegnap esti nyárzáró osztálybuli a Bűnbarlangban. Mit mondjak? Érdekes volt. Egyrészt nagyon nagyon nagyon sokat nevettem, másrészt meg voltak érdekes részek. A tűz körül sokat beszélgettünk, aránylag komolyabb témákról, és ez jó volt nagyon. :) Utána jött egy kis játék, és begörcsölt hátul a fejem a sok nevetéstől :D Utána jött az érdekes rész.

Azt hiszem aludtam körülbelül 2-3 órát, és 11-12 fele értem haza ma. ^^ Letusoltam, ettem, és lefeküdtem aludni, amiből nem lett sok, talán ha egy órát aludtam. Utána menni kellett a tanévnyitóra.

Igen, bejött amit sejtettem. Nagyon meleg, semmit sem látok, percenként ájuló emberek, mentőből ki be pakolgatott elsősök. De szerencsére csak szűk háromnegyed óra volt. Utána elmentünk fagyizni, és hazabattyogtam.

Új termet kaptunk idén. Ez több okból sem jó. Első, és legfontosabb, hogy messze leszünk a büfétől és az automatától, valamint lépcsőzni kell korán reggel. Másrészt az a terem még kisebb annál ami eddig volt, pedig azt se szerették a tanárok, mi igen, de most, hogy még szűkösebb lett a hely, nekünk se tetszik. Délután kettőig sütni fog be a nap 3 ablakon keresztül, az egyik legmelegebb terem. De legalább télen nem kell nagykabátban ülni, mint tavaly meg azelőtt meg azelőtt. Az eddigi termünket kifesttettük, volt a falon angol, spanyol, és magyar zászló is, valamint két pártválasztásos zászló, és az avatós zászlónk is, meg egy tábla. Ebben a teremben semmi sincs, teljesen fehér az egész, és a zászlókat is bele kéne verni a falba, ami nem nagyon tetszene a vezetőségnek. Teljesen elveszíti az otthonosságát az egész, de szerintem hamar lelakjuk majd. :D
DE annyi jó pont jár neki, hogy közel van a mosdó. Merthogy az eddigi termünk a földszinten volt, a mosdó mellet, ami nem volt nyitva (!!!), és a folyosón csak egy tanári vécé volt, meg még egy tanári a menzánál, amibe mindig besurrantunk, de az utóbbi évben azt is bezárták, AZAZ fel kellett menni az emeletre. -.- De most lesz vécénk, jupíííí :DDD

Holnap 8-kor kezdődik a suli. Én igazából már várom. Meg az őszt is, sárgulnak a levelek, és végre fel kell venni egy pulcsit reggel a biciklin, imádom. *.*

Újra...

... itthon. :)

A nyaralás egész jó volt, iszonyatosan meleg volt, így minden nap pancsoltam a tóban (Körös holtág), és csak így lehetett kibírni. Szereztem egy kis barnaságot is, de nem vittem túlzásba azért :). Menet közben jutott időm az angolozásra is. Ezen kívül rettenetesen vártam a pénteket, amikor eljött Miki is :) Este grilleztünk, és sátoroztunk. :)

A szombati tervek meghiúsultak. Reggel hatkor keltünk, hogy időben odaérjünk a mindszenti piacra, már be is pakoltunk a kocsiba és indulásra készek voltunk, amikor jött a bibi, a kocsi lopásgátlója megmakacsolta magát, és nem engedte beindítani az autót. Nem volt más választás, autómentővel mentünk Nagylapostól Békéscsabáig, az 50°C-ban, ott lerakták a kocsit a Peugeot szervizben, mert csak hétfőn (azaz ma) tudták megcsinálni. Innen taxival jutottunk el a csabai autóbusz pályaudvarra ahonnan busszal Hódmezővásárhelyre mentünk, majd másik busszal Szegvárra. Meleg volt, rosszul voltam a buszon, ráadásul én barom még két dög nehéz szótárat is beleraktam az utazótáskámba :@ Igaz, Miki vitte végig, de akkor is nehéz volt... Nem is tudom, talán délután 4-5 fele értünk haza végre, az egész nap tönkrement tulajdonképpen, legalábbis nagyon nem így terveztük. Ennek ellenére azért sikerült segítenem pakolászni a házban, mert ilyen átköltözés fázisban van most minden. :) Este nem kellett elringatni minket :)

A szombati nap azért már sokkalta jobb volt. :) Ágyba kaptam a reggelit ^^ :$ (...)
Délután még angoloztam is, mert muszáj, és sajnos estefelé volt egy mélypontom is, a szokásos hülye-vagyok-nem-vesznek-fel-sehová-nem-sikerül-semmi-nincs-jövőm fajta mélypont... De Miki megvigasztalt, és lelket öntött belém :) Meg kell erősödjek, azt hiszem :/

Ma reggel megint korán keltünk, Vásárhelyre kocsival vittek el minket, ahonnan én Orosháza felé vettem az irányt, míg Miki dolgozni ment. Fél 8 fele ért be a buszom, tesóm kijött elém, hogy segítsen hazavinni a tatyómat, kicsit pihentem, aztán 10-re mentem Cs-hez, onnan vele együtt csend zenészéhez. Én fél 3 fele eljöttem, mert Miki bejött Orosházára (megcsinálták az autót ^^), és 4-re mentem angolozni. Csend zenészétől egyébként kaptam 4 vaskos biosz könyvecskét :)

Most pedig itthon vagyok, és melegem van kicsit :D Valamint puffogok magamban kicsiny városkám okos vezetői miatt, akik kitalálták, hogy csináljunk egy több mint 2000 fős tanévnyitó ünnepséget a város közepén, hőségben. De áhh, nem is írom le, mert csak felmérgel még jobban. :/

Két...

... napos "pihenés" után, holnap megyek nyaralni a családdal. Vagyis csak anyával és apával, mert tesóm itthon marad az edzések miatt.

Igazából nincs sok kedvem menni.... Voltam angolon tegnap is és ma is, kaptam egy rakás "leckét", de jobb lenne, ha angolórákra járnék, mint hogy unatkozzak a hőségben a vízparton. De sebaj, jó lesz az...! *biztatja magát* :/

Ha hazaérek, újra angolozás. Aztán 30-án osztálybuli lesz a Bűnbarlangban. Így nevezte el az ofőnk Andzse nyaralóját, miután megtanítottam tequilát inni. No comment. :D Szóval ott lesz egy kis nyárbúcsúztató bulicska, ott alvással meg ilyesmi. Másnap pedig tanévnyitó, amire életemben először, nem biztos, hogy el fogok menni. Nem azért mert előre belegondolva olyan fáradt leszek, hogy csak na, hanem mert valami összevont évnyitó lesz. Eleve a gimi 1000 fője alig fér el a történelmi emlékparkban a suli előtt, de hogy meghívtak még vagy 5 iskolát!!! Hát persze. 35°C-ban kellemes lesz az a tömegnyomor. Arra meg nem is gondoltak, hogy ilyen melegben minket beterelnek az osztálytermekbe és rádión meghallgatjuk a műsort, de mi lesz azzal a több 100 emberrel akiknek a szomszédos faluban van az iskolájuk, vagy a város másik végén?!?! Mindegy, nem idegeskedem előre... És mi van ha elkezd szakadni az eső, hová megy az a sok ember?!?! Oké, tényleg abbahagytam.

Szóval volt kaptatok egy kis olvasmányt, lesz időtök elolvasni. ^^ Ennyit tudok adni, érdekeltséget és kedvet nem :P

Byebye :)

Kirándulni...

...voltam.

Azt hiszem, most kihasználom az 1 órás szabadidőmet**, és összehozok valami beszámoló-félét. Egészen biztos, hogy valamit ki fogok felejteni, és utólag beleszerkesztem, valamint a képeket is utólag fogom beilleszteni, ugyanis van olyan kép, amit nem én készítettem, vagy én készítettem, csak nem az én gépemmel, és azokat is meg szeretném mutatni. Szóval most lesz jó sok szöveg, később pedig (augusztus végén, mivel máskor nem lesz időm) jönnek a képek is.

** Én kis naiv, azt hittem egy óra alatt meg lehet írni egy beszámolót. Hát nem. 3 órámba telt ^^"

WARNING: hosszú bejegyzés lett o.O

1. nap
Augusztus 14-én reggel fél 9 fele értek ide Mikiék (már nincs M, Miki van :)) a kisbusszal, mivel 8-an mentünk összesen. Én voltam az utolsó, akit felvettek, így egyenes út vezetett a határig. Ártándon mentünk át Romániába. Ez volt az első legális határátkelésem. (Egyszer általánosban a sulitáborban egy fotó kedvéért ráálltunk a Magyarország-Ausztria határra, nem túl szabályosan :P)
Az első nagyobb emelkedő a Királyhágóra vezetett fel, ahol elfogyasztottuk az első ebédünket. A kilátás nagyon szép volt, a fülem többször be is dugult, mire felértünk. ^^ Az út felfelé és lefelé is félelmetes volt néhol, de a következő napok során igazából egészen megszoktam :)
A szállás elfoglalása után, az első nagyobb megálló Kolozsváron volt. (Innentől kezdve, minden áldott nap valaki elkezdte énekelni a "Szép város Kolozsvár" című dalt, áááá :D) Szerintem az egész utazás során Kolozsvár volt a legcsúnyább rész, ha lehet ilyet mondani. A külváros eszembe juttatta Csernobilt, habár ott nem voltam, de aránylag sokat olvastam róla, és láttam róla filmeket meg képeket is. Rengeteg bérház van, és a felében nem laknak, vagy nem látszódik semmi élet. Elég lepusztult, néhol hasonlít Pestre is kicsit.
Bementünk a Házsongárdi Temetőbe, ahol ugye nagyon sok magyar sírja megtalálható. Nem bóklásztunk sokat igazából, nekem talán kicsi morbid is volt. Dsida Jenő sírboltjára fűztünk egy piros-fehér-zöld szalagot és lassan fordultunk is vissza. Igazából eléggé lehangolt ez a rész. Kifelé jövet eljöttünk egy síremlék mellett, ami az Ambrus család síremléke volt. Nem tudom, fűz-e valamilyen szál hozzájuk, 1940 körül emelték fel.
Kolozsváron még elmentünk Mátyás szülőházához, valamint rövid ideig bementünk a Szent Mihály templomba, utána az előtte lévő téren pihiztünk kicsit, a Mátyás-szobor előtt. Volt egy szökőkút, vagyis sok szökőkút. Kisgyerekek szaladgáltak a feltörő vízoszlopok között. Hangulatos volt nagyon. Aztán 1-2 méterrel előttünk egy galamb elkezdett cibálni egy sós puki-t, de úgy körülbelül, mint egy kutya. Fura volt, és meg is tört az idilli hangulat. :D Még üldögéltünk kicsit, meg fotózgattunk, aztán indultunk vissza a befogadó családhoz. Nem tudom pontosan melyik faluban volt, de azt hiszem Magyarlónán. Itt finom vacsorával vártak bennünket. A szobánk egész modern volt, az ágyba kétszer belerúgtam, csakhogy legyen egy kis emlékeztető a további napokra. ^^ Volt tévénk is (magyar csatornákkal), bár csak addig volt bekapcsolva, amíg fürödtünk, aztán hamar el is aludtunk.
Másnap reggel megreggeliztünk, összepakoltunk (mivel csak egy éjszakát töltöttünk itt) majd útnak indultunk a következő szálláshely felé.

2. nap
Autópályán haladtunk épp, amikor megpillantottuk az első nagyobb hegyeket-dombokat, és a Tordai szorost is. Sokat fényképeztem, sok nem is sikerült, mivel hol elmosódott, hol belelógott a GPS vagy az ablakon lévő apró foltok. ^^ De lett kép, majd felteszem. Nagyon szép volt a kilátás a szorosra végig.
Nem tudom pontosan hol, de két falucska között lehúzódtunk az út szélére, mert láttuk, hogy a közelben van egy nagyobb patak. Ahogy kiszálltunk már hallottuk a csobogást is. Sajnos le volt zárva az oda vezető út, de ez persze nem nagyon akadályozott meg minket. :] Követtük a lefelé vezető ösvényt, aztán át kellett mászni egy kisebb betonfalon (itt szereztem egy rakás karcolást valamilyen növénytől, ami ráadásul csípett és égett is még 2 napig, de nem baj, megérte.), ahonnan meg lehetett nézni a már még nagyobb patakot, és a "vízesést" is. Régebben ebben a patakban aranyat lehetett találni, ezért is van a nevében benne az arany szó, de ezt elfelejtettem sajnos. Láttunk hatalmas hangyákat, valamint 3-4 kutyut is. Nagyon sok volt a kóbor kutya minden faluban/városban, ahol voltunk, de szerencsére egyikkel se kerültünk konfliktusba, nem nagyon zavartatták magukat. Miután mindenki lemosta kezéről lábáról a nem kívánatos dolgokat (remélhetőleg minden állati eredetű volt!), visszaszálltunk az autóba és mentünk Torockó felé.
Gyönyörű szép hely :) Hatalmasak voltak a sziklák. Elindultunk kicsit felfelé a domboldalon, közben láttunk pár kisebb vízimalmot is, és végig csordogált mellettünk a víz. Amíg mi Mikivel meg-megálltunk fotózni, addigra Miki apukája mindig szóba elegyedett valakivel. Most egy idős néni ház előtt álltunk meg, és beszélgettünk. Nagyon aranyos volt, végig mosolygott és kacagott. Szegény, biztos be is görcsölt az arcizma. :D Majd miután kellő ideig feltartottuk a nénit, elindultunk lefelé, a kúthoz. Lépcsősen van megoldva az egész. Az első részéből lehet inni, mivel ott tiszta, majd jött 3-4 kisebb medence, ahol már kezet lehet mosni stb-stb. a legvégén pedig volt két nagy medenceszerűség, ahol asszonyos mosták a szőnyegeiket. Hangulatos volt nézni őket, bizonyára ők nem így gondolták. Azt viszont észrevettem, hogy amíg mi a palackok feltöltése közben csurom vizesek lettünk, addig rajtuk egy csepp víz sem volt, pedig a medence felé voltak hajolva, úgy sikálták a szőnyeget. Tudnak valamit. ^^
Torockó után még elmentünk Szovátára is, megnézni a Medve tavat, mennyire lehet parkolni, meg ilyesmi, mert tervbe volt véve egy későbbi fürdőzés is. Ki is szálltunk, ettünk kürtős kalácsot, meg főtt kukoricát. Kicsit fáradtak voltunk, meg nyűgösek és hisztisek (én legalábbis), szóval itt volt egy rossz rész, de sikerült túllépni rajta :)
Szovátától nem messzire van Felsősófalva, itt volt a szállásunk. Miki két húga és az ő barátaik voltak egy házban, mi pedig a szülőkkel, egy kb 2 km-rel messzebb lévő házban. Mindkét helyen kedvesek voltak a befogadók (testvérek voltak egyébként). Reggelit és vacsorát minden reggel és este kaptunk az első szálláshelyen, ahol a lányok voltak. Vacsi után mentünk át 4-en a másik szálláshelyre. Ez a szálláshely is jó volt nagyon, itt is volt tévénk is, de csak egyszer kapcsoltuk be, majd kiderült, hogy csak lefelé lehet léptetni, ebből kifolyólag a hangerő már ki tudja mióta nullán van, így be se kapcsoltuk többször, de nem is hiányzott igazából. Külön fürdőszobánk volt, ahol a víznyomás néha megtréfált minket. De minden jó volt. Az ablakból reggel, és este is nagyon szép volt a kilátás, majd lesz róla kép is. Ezen az estén se kellett elringatni bennünket.
Általában minden reggel 7 fele keltünk, mert 8-kor várt a reggeli a lányok szálláshelyén, az első nap csak 45 percet késtünk :D

3. nap
Reggeli után Parajd felé vettük az irányt, ahol lementünk a parajdi sóbányába. Maga a bánya közel 1200 mély, de a busz, "csak" kb 500 méter mélyre vitt le minket. Innen volt jó sok lépcső még lefelé. Leérve, hatalmas termek fogadtak minket. Nagyon sokan voltak lent, sokan tollasoztak, de le volt vezetve az internet is, és nagyon sok ember előtt volt laptop. Ezen kívül sok család társasozott, vagy épp uzsonnázott. Valószínűleg sokan járnak le kezelésre a levegő miatt. Volt lent játszótér is, hintákkal, csúszdákkal, ugrálóvárakkal. Olvastam, hogy van lent sózó is (homokozó, csak homok helyett sóval), de ezt nem láttam, biztos eltakarta a sok gyerkőc. Benéztünk egy kápolnába is lent a bányában, utána egy múzeumszerűségbe, ahol el lehetett olvasni, hogyan alakították ki a bányát, meg ilyesmi. Eközben sípolásra lettünk figyelmesek. Egy nagy csoport indult meg dinamikusan. Edzés volt. Az edző hangosan kiabálta mit kell csinálni, és szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy közel százan tornáztak egyszerre. Légzőgyakorlatokkal egybekötött mozgásos feladatokat csináltak. Sőt, láttunk pár embert, aki lent futott a bányában. Kipróbáltam volna, ha olyan ruhába mentem volna, vagy konkrét edzésre készültem volna.
Felfelé is elég sok lépcsőt kellett megmászni, majd várni kellett a buszra is. Elég sokan összetömörültünk egy apró ajtócska előtt, buszra várva. Amikor megindult a tömeg, Miki és az apukája hangosan elkezdtek bőgni, mint a tehenek, hát mondani se kell, elkezdett nevetni az egész társaság :D Mert tényleg, úgy indult meg a tömeg mint egy csorda. 5 perc se kellett, és megtelt a két busz, annyira, hogy állni is alig lehetett, mi például Mikivel az ajtó alsó lépcsőjén kaptunk helyet. Kevés volt a levegő, és meleg is volt, de szerencsére hamar felértünk.
Parajd után Korondra mentünk, ahol a főút mentén mindkét oldalt rengeteg árus volt. Leginkább korondi porcelánt lehetett venni, és nagyon sok fehér/törtfehér női felsőt, valamint ajándéktárgyakat. Korondon ebédeltünk meg, utána kicsit szétszéledtünk, és mindenki vásárolgatott kedve szerint. Én is bezsebeltem pár apróságot, hoztam anyának, apának és tesómnak is ajándékot. Később, amikor erre jártunk, kaptam Mikitől egy plüssbárányt és egy felsőt, Ő pedig kapott kalapot, amiben cowboynak és farmernek néz ki vegyítve, jóóó :D
Korond után hazamentünk, kicsit pihiztünk, és összepakoltunk a szovátai fürdőzésre. A lányok nem jöttek, csak a szülők, a lányok barátai, Miki, és én. A Medve tóról azt kell tudni, hogy sós, és ezért könnyebb úszni, sőt, lebegni is simán lehet, bár én a sima vízben is fent maradok mindenféle mozgás nélkül, szóval csak úszás közben éreztem különbséget, ugyanis folyton feljött  lábam a felszínre és csapkodtam a vizet. :D Egyébként meg szörnyű volt. Még ha nem lettem volna tele eleve égő karcolásokkal, amik sós vízben... hááát, fájnak nagyon, még akkor is szörnyű lett volna. A fiúk előtte borotválkoztak pár nappal, el lehet képzelni a fájdalmat. De nekem is csípte az arcomat és az orromat a víz. Ezen egyfolytában nevettünk, aminek az lett a végeredménye, hogy mindenki nyelte lefelé a vizet, és akkor meg azon nevettünk. Ez volt az egyik kedvenc programom, akármennyire is szörnyű volt. :D Ja, és a víz, már a parttól 2 méterre 7 méter mély volt, de tényleg nem lehet benne elmerülni, szóval nem volt halálfélelmem, inkább a többieknek kellett egy kis idő, mire megszokták, vagy fel mertek feküdni a víz felszínére. ^^ Hat óra fele elkezdtek csengetni a parton, mire az összes fürdőző óbégatni kezdett. Gondolom ez azt jelentette, hogy nem akarnak kijönni. Mert csak 6-ig lehetett fürdeni. Aztán mégiscsak elindultak kifelé, amikor elég nagy szél kerekedett. A parton eldőlt pár nagy napernyő, ami alatt székek és asztalok is voltak pakolva, azt hiszem. Mi is kikecmeregtünk, és lemostuk a sót magunkról.
Strandolás után hazamentünk vacsizni, majd a csapat fele lefeküdt, mi pedig még benéztünk egy ismerős családhoz beszélgetni kicsit. A család udvarán volt egy tó, ami egy patakból táplálkozott. A tó felett volt síneken bevezetve egy asztal és székek körülötte, nagyon hangulatos volt. Ráadásul, a tó tele volt pisztrángokkal, és amikor a házigazda bedobott nekik ételt, rögtön ugrándozni kezdtek, mint a filmekben. Nagyon tetszett :) Itt elég sokáig elhúzódott a beszélgetés, kicsit fáradt voltam már a végére, de még épp időben indultunk haza. Gyors tusolás, és alvás következett.

4. nap
A negyedik nap szintén korán indult. Reggeli után a Békás szoros és a Gyilkos tó felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Borzonton, ami a Gyergyó-medencében található. Itt volt egy falumúzeum, amit végignéztünk. Igazából nem láttam olyan sok újdonságot, voltam már jó pár hasonló múzeumban, de azért érdekes volt persze :) Volt lehetőség arra is, hogy falapokba faragjunk, én faragtam egy görbe vonalat, ennyire tellett, viszont Miki faragott nekem egy rózsát, nagyon szép lett, majd lesz kép erről is. A múzeum előtt volt egy hatalmas kés, és egy villa. Nem tudom, biztos ez is valami jelkép, mindenesetre beültem alájuk egy fotóért :D A múzeumból kifelé jövet az egyik lány barátja rálépett egy kicsi viperának a farkára, mire jól megijedt mindenki. De nem harapott meg senkit, szerencsére. :)
Borzont előtt, még megálltunk egyszer az út szélén, merthogy amúgy végig az egész utazás során voltak az út szélén árusok. Volt, aki gyümölcsöket árult, hihetetlenül szépen fel voltak díszítve az asztalok, meg is álltunk szőlőt venni egyszer. De volt, aki gombát, vagy áfonyát árul. Vagy havasi mézet. Sokan meg szoktak állni ilyen helyeken... Szóval egyszer megálltunk, és felmentünk az út széli domboldalra málnát, epret, és áfonyát szedegetni. Finom volt :)
Borzont után Pongrác tetőn álltunk meg. Ahol Mikivel gondoltunk egyet, és felmásztunk az egyik hegydombra. Jó meredek volt, volt ahol négykézláb lett volna a legkönnyebb felmászni. Felfelé úton Miki lemaradt a fotózás miatt, én pedig már felértem a hegytetőre. Annyira nagy volt a csend, hogy elkezdtem félni a medvéktől meg kóbor kutyáktól, meg mindentől. Lekiabáltam Mikinek és válasz se jött, nem is láttam. Épp leguggolt egy valamit (bogarat, gombát, nem emlékszem) lefényképezni. Jól megijedtem, de hamar felért. Nagyon szép volt a kilátás fentről. Láttuk a medencét, ahonnan felkapaszkodtunk a kisbusszal. kimerülten kattogtattunk a fényképezőkkel, majd csináltunk a csúcsot jelölő kövön állva egy-egy képet és el is indultunk lefelé.
Egyre nagyobb sziklák voltak körülöttünk. Elértünk a Békás-szoroshoz. Leparkoltunk, és gyalog indultunk el befelé a hegyek közé. Hatalmasak voltak a sziklák mellettünk, és tényleg el lehetett szédülni, ha az ember felnézett. Valamint rá kellett jönnöm, hogy a fényképezőm túl kicsi. Sosem fért bele egy szikla egyben, minden túl nagy volt, és a szorosban nem volt hely hátrébb állni, hogy beleférjenek a dolgok egy képbe, de azért egyfolytában kattintgattam. Végig folyt mellettünk egy patak, ami már néhol az utat is kimosta. Nem tudom meddig lesz még járható autóval a szoros, szóval siessetek. :)
A szoros után mentünk le a Gyilkos tóhoz, előtte persze megebédeltünk. Nem is tudtam, hogy a tóban lehet csónakázni. Rögtön vettünk is jegyet, és Mikivel kettesben elmentünk csónakázni. Miki evezett, én pedig néztem, hogy merről kerüljük ki a víz fogságába esett fenyvesek tetejét. (csak egyszer nem sikerült (A)) Még éneket is kaptam hozzá, nagyon jó volt :)))
Már sötét volt, mire megérkeztünk a vacsihoz, természetesen késve, de azt hiszem, a házigazdák megszokták már addigra. :)

5. nap
Erre a napra úgy tudom, hogy Tusnádfürdő, a Szent Anna tó, és a környéke volt betervezve, de a társaság fele már nagyon megunta az egész napos autózást a kanyargós utakon, így miután a szülők elindultak kettesben a tó felé, mi fiatalok elindultunk túrázni a környéken. Lesétáltunk Alsósófalvára, onnan a sószorosba. Ez is szép volt, ahogy mentünk a kijelölt útvonalakon, elcsordogált alattunk a sós víz, és kicsapódott a só a köveken. Itt is volt egy-egy meredekebb rész, de annyira nem volt vészes. És végre mentünk egy kicsit erdős részen is :) Volt egy szakasz, ahol át kellett kelni egy patakon, de nem volt híd, csak nagy kövek voltak egymás után. Kicsit féltem, hogy beleesem a vízbe minden elektronikai kütyümmel, iratommal és pénzemmel együtt, de megúsztam szárazon. A sószorosban volt több iszap medence is, amiben meg lehetett mártózni, és az ember tetőtől talpig iszapos, fekete lett, amit le lehetett mosni a sós vizű patakban. Mivel nem vittünk fürdőruhát, ezt nem próbáltuk ki, de elég volt nézni is azt hiszem. :D Az iszapmedencéktől újból felfele vitt az út, ki a sószorosból egy szekérútra. Itt nagyon szép mezős táj fogadott minket. És persze a hőség. Besétáltunk Parajdra, ahol ebédre pizzát ettünk. Kicsit túl is számítottuk a dolgot, mert két pizza megmaradt, de hazavittük. Elindultunk gyalog Felsősófalvára, de félúton már stoppolni kezdtünk. Az utolsó 2-3 km-nél megállt egy autó, egy magyar srác vezette, és felvett minket lányokat. A fiút gyalogoltak tovább, mert nem volt hely a kocsiban. Mire hazaértek, hideg üdítővel fogadtuk őket. :) Megnéztünk egy filmet laptopon, később pedig Activity-ztünk is. Sokat nevettünk, és elég viccesre sikeredett a játék, ami többek között a Ciuc sörnek köszönhető, azt hiszem. :D Mikivel gyalog indultunk haza olyan 10 óra fele, zseblámpával. És egésze addig nem is féltünk, ameddig fel nem emlegettem a medvéket.. Innentől ment a hátrafelé forgolódás, de szerencsére még kutyával se találkoztunk. ^^

6. nap
A nap egyetlen úti célja Csíksomlyó volt. Az út nem volt annyira hosszú, csak ugye a hegyek és a kanyargós utak lelassítják a közlekedést. Habár a románoknál nem számít sem a dupla záró vonal, se a tiltótáblák. Szerencsére biztonságosan felértünk a templomhoz. Hatalmas kegyhely fogadott minket. Az egésznek a hangulata teljesen magába szívta az embert. Sorban álltunk, hogy megérinthessük Szűz Mária majdnem 2.5 méteres kegyszobrát, majd leültünk a sorok közé. Nem tudom mennyit ülhettünk ott, de egyszer csak elkezdődött egy keresztelő. Tanúi voltunk egy Erdélyben élő magyar kisbaba keresztelőjének. :) Nem volt hosszú, így hát végigvártuk, majd kimentünk. Felvetődött az ötlet, hogy i lenne, ha megmásznánk a Kis-Somlyó-hegyet. Hát elindultunk. Mi fiatalok a rövidebb, de sokkal nehezebb utat választottuk. talán nem is volt olyan jó ötlet. Rendesen megizzadtunk felfelé, mondjuk 13.00 óra lehetett, szóval ez nem is csoda. Felértünk a hármasoltárhoz, majd kis pihenés jött. A kilátás nagyon szép volt, mindenütt zöld terülteteket lehetett látni. Egy közeli erdőben is bóklásztunk keveset, aztán elindultunk lefelé, már a hosszabb, de könnyebb úton. Lefelé jövet ittunk egy forrásból, de túl vas ízű volt. Valahogy nem jöttek be a helyi forrás és borvizek.
Visszamentünk a templom előtti térre, itt találkoztunk a többiekkel. Volt egy kis boltszerűség a közelben, ahol kegytárgyakat lehetett venni. Kaptam Mikitől egy rózsafüzért, amire áldást is kértünk egy ferences baráttól. :) Ezután elindultunk hazafelé. Még megálltunk egy kicsit Korondon vásárolgatni, de így is korábban vacsoráztunk a szokásosnál, és hamar haza is értünk. Miki szülei még elmentek meglátogatni egy ismerős családot, de mi ezúttal otthon maradtunk. Végre egy kis pihenés :)

7. nap
Korábban kellett kelni a szokásosnál, minden össze kellett szedni, és rendbe tenni a szállást. Nem is húztuk sokáig a reggelit, elindultunk haza haza. :) Útközben nem álltunk meg olyan sok helyen, csak ha valakinek szükségletei voltak. Így is 9-10 óra volt az út. Királyhágón ebédeltünk meg, onnan egyenes út vezetett Magyarországra. Hiányoznak a hegyek az utak széléről itthon, már egészen megszoktam. ^^
Itthon kipakoltam, meséltem jósokat és bezuhantam az ágyba. :)

Mindent összevéve, nagyon jól éreztem magam, minden jó volt, a társaság, a szállás, az ételek, a programok, a táj... minden :) Láttam rengetek Székely kaput, és még sok helyi érdekességet/látványosságot, na meg a hegyek...! Máris hiányzik ^^

Hahó...

... megjöttem Erdélyországból :D Hosszabb beszámoló később lesz, most két nap "pihi" jön, aztán 5 nap nyaralás úgy levezetésképp.

Nos...

... gyengének bizonyulok, de nem adom fel. ^^

Már nagyjából összepakoltam a cuccaimat, igaz meg megálltam lefeküdni kicsit, mert nem mozog a testem úgy, ahogy szeretném. A nappal eddigi részének 70%-át átaludtam, a többiben ettem, és pakoltam.

Gondoljatok rám holnap reggel, hogy frissen, egészségesen, és energiával telve ébredjek. :)

Ezután gondoljatok rám egészen 20-áig, hogy ne törjem össze magam, vagy ne egyenek meg a medvék. :D:D

Byebye ;)

P.S.: Ez volt a 100. bejegyzésem.

Szuper...

... kicsit nem jól vagyok most. Eleve elég fáradt vagyok, még akkor is, ha aludtam délután sokat. De ezóta fázom, lázasnak érzem magam. Hőemelkedésem van, amit okozhat az álmosság. De. Fáj a torkom, és tüszős a mandulám. Megint. És a gyomrom is furi.

Terv: Kialudni az egészet holnapig.

Anya tanácsa: "Keress valami gyógyszert a hűtőben, amit le tudsz nyelni." - Kössz anya :D:D:D

Végrehajtás: megágyazás, fürdés (jó sokáig), gyógyszer beszedése, alvás reggelig.

Jóéjt.

Mindjárt...

... elalszom :D

Tegnap délelőtt felugrottam a városba egy-két dologért, majd délután angoloztam, hazaértem, és rohanva készültem el a színházhoz. Ennek köszönhetően szinte minden lehetséges cuccomat itthon hagytam: kabát, pulcsi, fogkefe, plüssmaci (nemnevet!!! :D), ajándék, térdkenőcs.... Nem voltam ideges, áhh. Sebaj, átértem Hódmezővásárhelyre du. hétre, és már vártak M-ék, M, a húga és a barátja :) A kocsiban gyors cipőt cseréltem Szegeden, mert hát tűsarkúban fel és leszállni a vonatra macerás. Szinte láttam magam előtt, ahogy beleakad a sarkam a lépcső apró réseibe :D

Kicsit sétáltunk a belvárosban, fagyiztunk, vettünk kiszmackót, meg inni, meg mentost, aztán mentünk a Dóm térre, megkaptuk a jegyeket és bementünk. Londonban ültünk a 3. sorban, szóval a színpad előtt, mert London az első szektorok között volt ^^. Még sosem voltam szabadtéri színházban, de most azt hiszem elindultam a rászokás útján. Persze győzni kell anyagilag, mert biztos elég drágák a jegyek.

A Valahol Európában főpróbáját néztük meg. Igazából nem is lehetett észrevenni, hogy főpróba, nem volt semmi közbeszólás, egyedül annyit mondott a rendező a színdarab elején, hogy a második felvonás második felének nincsenek megtervezve a fényei, így csak simán meg lesz világítva a színpad. Hát én ebből nem vettem észre semmit, teljesen jó volt minden. Az első felvonás után elpusztítottuk a kiszmackókat, majd éhen haltam. :D Ez volt körülbelül fél 11 fele, azt hiszem. Ha nem volt megvilágítva a színpad lehetett látni a csillagokat. Nagyon jó volt, csak kicsit hideg. De M, kölcsönadta a kabátját, meg volt pokrócunk is, szóval jó volt :)

Nem tudom pontosan hány órakor lett vége az előadásnak, de elég későn, az biztos. A hazaút is jó volt, csak mindenki fáradt volt. M látott hullócsillagot, én sajna lemaradtam róla, vagy a fáradtság, vagy amiatt, hogy már kivettem a lencsém és szemüveg volt rajtam, amiben nemigen látok, vagy csak mert nem is néztem arra. :D A Hold nagyon fényes volt, volt egy szakasz, ahol lámpa nélkül autókáztunk, vagyis gurultunk, mert a kocsi is leállt, persze csak rövid ideig, hogy gyönyörködjünk a holdfényben. Nagyon szép volt *.* 1 fele érhettünk haza, de nem aludtunk el túl hamar, legalábbis én nem, túl sok volt az inger, példának okáért, reggel 6-ig ment a laptopon az Everwood, meg hasonlók :D

7-kor kikeltünk az ágyból, mert még reggeliztünk, és M fél 9-re ment egy partneréhez, mialatt én a kocsiban alukáltam, olyan 1 órát. Aztán bementünk Vásárhelyre az irodába, ahol hallgattam a titkárnők trécselését, míg M intézte az ügyeit, majd elmentünk ebédelni, tök finomat, csak kár, hogy megint feldagadt a szám, és csípte minden nyavaja. Ki kéne deríteni most már nagyon, hogy mi okozza, mert kezdek bepipulni. Mindegy.

M hazahozott, azóta itthon szenvedek. Mindjárt leesik a fejem. Ezt a bejegyzést is jó pár perce írom már, bekezdésenként lerakom a fejem az asztalra pihentetni. :D

A holnapi napom pakolással fog telni, vagyis inkább taktikázással, hogy hogy tudnék minél több cuccot, minél kisebb táskába bepakolni egy hétre :D Nagy harc lesz :D

Hjajj, asszem lencse ki, és Csicsi menni ágyba szundi.

Ééééééés...

... elment az összes vendég :D

Kicsit késve érkezett mindenki, már gyártottuk az elméleteket, hogy ki miért nem jön, vagy hogy mindenki elfelejtette az egészet, mi pedig 50 főre megterítve várjuk őket. :) De megjöttek, Először 5-en, utána elveszítettem a fonalat, volt hogy egyszerre 4 kocsi állt meg az utcán. Tele volt parkolva az egész utca (Van ilyen kifejezés? Ha nincs, akkor most megalkottam ^^), valahogy így, valamint a mellettünk lévő utcában is hasonlóan sok autó :D Aki szemfüles találhat köztük egy egészen jófélét is ^^"

Szóval megérkezett mindenki, elkezdtem számolni, és negyven felett elveszítettem a fonalat, vagyis nem tudtam, hogy pontosan hány ember is van bent a házban. Mindegy, a lényeg, hogy elég sokan voltunk. Sokan ettek halászlevet (én nem, mert nem szeretem). Később pedig jött a grillezés, rengeteg husi volt, hozott majdnem mindenki. Már sötét volt, mikor az utolsó szeleteket forgattam.

Ezen kívül volt nagyon sok süti. Az egyik néni, sütött egy majd 200 szeletes tortát. Hatalmas volt, majd rakok fel képet is róla utólag, még ebbe a posztba, meg lehet lesni. Anyával ketten vittük be a házba, jó nehéz is volt ^^.
Íme: ->
(egyébként mi zs-vel írjuk a nevünket, a régebbi generációkban még s-volt, de akad egy-kettő ma is :))

Kicsit elment a kedvem mindentől, amikor 3 gyerkőc akaszkodott rm, és erőszakosan rángattak mindenfelé, hogy most velük játszak. Eleinte aranyos voltam és kitaláltam egy csomó mindent, de a végén m,ár csak abból állt az egész, hogy húztak, de maguk se tudták hova. Ilyenkor menekültem ki anyához, és kértem munkát. Ez volt a grillezés. Sötétedésig ott bujdostam, majd mikor elfogyott a husi, hosszas telefonálásba kezdtem. Majd miután már nem telefonáltam, úgy tettem mintha, közben beszélgettem a közelebbi rokonokkal. Végül bemerészkedtem a tömegbe, és persze rögtön letámadtak a gyerkőcök. Azt hittem sikerült megértetni velük, hogy nem lóghatnak egész nap a nyakamon, és szeretnék beszélgetni a többiekkel. De nem. Így rákényszerültem egy borosüvegre. :D Ez már nyomós ok volt, hogy ne zargassanak, hiszen nem csak beszélgetek, de még iszok is, háhááá. Innentől jól ment minden. Anya ötpercenként rám szólt, hogy ne igyak, és követelte az Ő adagját, amiért mindig elfelejtett visszajönni, így az én részem lett :$. Vicces volt. És el is fogyott mind.

Aztán egyszer csak elkezdtek hazamenni a vendégek, és már csak páran voltunk, pakoltunk, meg pihiztünk a padokon, majdnem elaludtunk. Most pedig bejöttem összerámolni a szobámban, mert egy csatatér, a gyerkőcök szétpakoltak mindent, de próbáltak rendet tenni, ezt értékelem. :D

Most szólt apa, hogy mehetek tusolni. Nem is húzom tovább a szót. Szép estét, én pedig aludjak jól. :D Pápá :)

Kicsit...

... olyan "illatom" van, mint egy alkoholistának. Bár nem keveredik mással, csupán piaszag. Nem, nem ittam, csak svéd cseppel lett beborogatva a térdem. :D A szobában terjeng a hubertus-jager-kalinka szamovár illategyveleg :D

Egyébként semmi extra nem történik velem még mindig. Ma anyáék hozattak 6 asztalt és 12 padot a holnapi unokatestvér találkozóra, valamin délután felállítottunk két sörsátrat is. A konyhában két óriási lavórban csak hal van, amiből halászlé lesz hatalmas bográcsban... a benti hűtőben több kiló pácolt husi várja a holnapi grillezést. A süti elkészült, holnap megyünk érte, valamint a salikat is holnap rakom össze. Ja, és kint van 3 hűtő, ami vele van piával. És ez csak a a mi cuccunk. Jön még 50 ember, azaz az étel-ital mennyiség hatványozottan fog nőni holnap délutánig. Kíváncsi leszek hova rakjuk majd.

Legutóbb 2 éve tartottuk mi a találkozót, és utána még 1 hét múlva is találtunk valami maradékot valamelyik hűtőben. Már előre becsömörlöttem az egésztől. Aki meglátogat a következő hét folyamán, ingyen kóstolót kap mindenből :D

A jövőhetem elég sűrű. Ha sikerül, akkor hétfőn térdsebészet, onnan angol. Csütörtökön szintén angol, utána - ha jól emlékszem - Szeged, ahol megnézünk egy színházi darabot, vagyis annak az utolsó főpróbáját. Ha jól emlékszem. :) De majd utólag leírom mi is volt pontosan, mindenesetre várom. Ez egész későn fog véget érni, és nem lesz már vonatom valószínűleg, így vagy hazahoz M, vagy ott alszom náluk, ez szintén képlékeny még.

Vasárnaptól pedig 1 hétig nem leszek itthon, kirándulni megyek M-mel és családjával, Erdély környékére. Már várom.
Ha innen hazaérek azt hiszem a családdal is kimegyünk még a nyaralónkba, de azért ne szaladjunk ennyire előre :)

Más: a napokban befejeztem az Everwood 4. azaz utolsó évadját is, valamint megnéztem a Binchou-tan 12 részes animét is, ami szerintem 4-5 éves gyerekeknek készült. De azért aranyos volt, meg 12x 10 perc az nem sok :D Most azon gondolkozom, mit kéne nézni :/ Ráadásul a következő 2-3 estén nem lesz MSN-partnerem sem, már látom magam előtt a halálra unós arcomat. :/ Na de majdcsak lesz valahogy :)

Üdvözletem. :)

U.I.: Jaaaaaaa, juteszembe, észrevettem, hogy lett egy újabb követőm, szia Erika :) Azt hiszem még nem ismerjük egymást, de ami késik, nem múlik :)

Újra...

...itt. Bár nem voltam sehol.

A napjaim kicsit összefolynak. Hetente két napot tudok beazonosítani, a hétfőt és a csütörtököt, ekkor van angolom. De sokszor ezt a két napot is összekeverem... :D

Hétfőn unokahúgommal voltunk bevásárolni a suliba (igen, mááááár!), mert később nem lett volna rá idő, meg most együtt mentünk és kész. :)

Kedden Békéscsabán voltam vásárolni, vettem két felsőt, nem olyat amit akartam, mert ezek kicsit vékonyabbak, de pont jók, ilyenre (is) vágytam :) Szóval a Hétfői felsővel együtt, lett 3 szinte ugyan olyan, csak más színű felsőm. Nembaj, nekem így jó :D

Ma pedig M-mel töltöttem a napomat. 11-re mentem át Hódmezővásárhelyre, onnan Szegedre. Ott ebédeltünk, jól megvariálva, mert 3 étteremhez is elnavigált minket a GPS, de egyik sem tűnt elég jónak, így végül a plázában kötöttünk ki. :D Jóóól belaktunk, aztán sétáltunk még. Vettünk vízipipát, (vagyis M vette, de ha kifizetem a felét akkor közös lesz elvileg :)), hozzá szenet meg dohányt is, meg plusz 6 szipkát, ami nem passzol az eredetibe.... fail. Már a plázát elhagyva jutott eszembe (vagyis felhívott anya), hogy nem vettem kék szalvétát, ami egész Orosházán nincs, ami van az meg 1000 Ft, hát perszehogy! Szóval kerestünk boltot (M húga ajánlotta), és hűdemilyenjó üzlet volt, egy csomó minden volt ott, és aaaa, mindent megvettem volna legszívesebben. Végül vettünk anyának egy boszorkányt (nagy gyűjtő, azt hiszem ez a 67. vagy 68. :D) és nagyon örült neki, már rég vettünk újat, mert a környéken minden boltban ugyan azok vannak, és már mind megvan itthon. Ráadásul kinéztünk egy karácsonyi vagy szülinapi ajándékot is, (szintén boszi, csak 10 éves gyerek nagyságú kb :D), szóval szuper. :)
Voltunk még extraTESCO-ban Szeged-Rókuson, ez meg hatalmas volt, gondolom ezért is az extra szó előtte :D Megvolt az első vitánk is, a durci kb addig tartott amíg a pénztártól elértünk a kocsiig, túlélhető ^^
A vonat a szokásos, 2 óra múlva indult a következő. Így M hazahozott, amivel egy kis időt spóroltunk.
Nagyon jó nap volt, csak elfáradtam kicsit. Vagyis a térdem.

*nyafogós rész jön*

Holnap elintézem a háziorvosváltást, mert a gyerekorvos azt mondta hogy 19 éves kor felett már nem járhatok oda. Hüpp. Az első (haha ^^") pofon a Zélettől. :( Szóval holnap átiratkozom egy másikhoz, ami nem is rossz, mert a szomszédunkban lakik az asszisztens, így kicsit könnyebb ezazamaz. Ha ez megvan, akkor kérek is beutalót a térdsebészetre. Utálom leírni a szót is. Ez a szó egyenlő egy egész napnyi várakozással 50 emberrel együtt, egy nagyon kicsi helyen, melegben, és nyűgösen a fájdalomtól, valamint az igazságtalan betegbehívásról. :S Ja és persze a sokórás várakozás után kap az ember egy kezelési módot, amit már hónapok óta csinál. Hmmmm. Nembaj, elmegyünk, megnézetjük, felmérgeljük magunkat, beletörődünk, lenyugszunk. Azt hiszem ez a terv, csak tartani kéne magam hozzá. Ja, és persze azért remélem, hogy csak egy röntgen lesz, semmi újabb műtét. Nem hiányzik. HA meg pihentetni kell, hát azt nem fogom. Pihentetem egy hétig, és jobban fáj mint előtte. Épp akkor nem fáj, ha biciklizem. A séta az fáj. Na ezt rakják össze! ^^

*nyafogós rész vége*

További program: fürdés, jegelés, alvás. :)