Kirándulni...

...voltam.

Azt hiszem, most kihasználom az 1 órás szabadidőmet**, és összehozok valami beszámoló-félét. Egészen biztos, hogy valamit ki fogok felejteni, és utólag beleszerkesztem, valamint a képeket is utólag fogom beilleszteni, ugyanis van olyan kép, amit nem én készítettem, vagy én készítettem, csak nem az én gépemmel, és azokat is meg szeretném mutatni. Szóval most lesz jó sok szöveg, később pedig (augusztus végén, mivel máskor nem lesz időm) jönnek a képek is.

** Én kis naiv, azt hittem egy óra alatt meg lehet írni egy beszámolót. Hát nem. 3 órámba telt ^^"

WARNING: hosszú bejegyzés lett o.O

1. nap
Augusztus 14-én reggel fél 9 fele értek ide Mikiék (már nincs M, Miki van :)) a kisbusszal, mivel 8-an mentünk összesen. Én voltam az utolsó, akit felvettek, így egyenes út vezetett a határig. Ártándon mentünk át Romániába. Ez volt az első legális határátkelésem. (Egyszer általánosban a sulitáborban egy fotó kedvéért ráálltunk a Magyarország-Ausztria határra, nem túl szabályosan :P)
Az első nagyobb emelkedő a Királyhágóra vezetett fel, ahol elfogyasztottuk az első ebédünket. A kilátás nagyon szép volt, a fülem többször be is dugult, mire felértünk. ^^ Az út felfelé és lefelé is félelmetes volt néhol, de a következő napok során igazából egészen megszoktam :)
A szállás elfoglalása után, az első nagyobb megálló Kolozsváron volt. (Innentől kezdve, minden áldott nap valaki elkezdte énekelni a "Szép város Kolozsvár" című dalt, áááá :D) Szerintem az egész utazás során Kolozsvár volt a legcsúnyább rész, ha lehet ilyet mondani. A külváros eszembe juttatta Csernobilt, habár ott nem voltam, de aránylag sokat olvastam róla, és láttam róla filmeket meg képeket is. Rengeteg bérház van, és a felében nem laknak, vagy nem látszódik semmi élet. Elég lepusztult, néhol hasonlít Pestre is kicsit.
Bementünk a Házsongárdi Temetőbe, ahol ugye nagyon sok magyar sírja megtalálható. Nem bóklásztunk sokat igazából, nekem talán kicsi morbid is volt. Dsida Jenő sírboltjára fűztünk egy piros-fehér-zöld szalagot és lassan fordultunk is vissza. Igazából eléggé lehangolt ez a rész. Kifelé jövet eljöttünk egy síremlék mellett, ami az Ambrus család síremléke volt. Nem tudom, fűz-e valamilyen szál hozzájuk, 1940 körül emelték fel.
Kolozsváron még elmentünk Mátyás szülőházához, valamint rövid ideig bementünk a Szent Mihály templomba, utána az előtte lévő téren pihiztünk kicsit, a Mátyás-szobor előtt. Volt egy szökőkút, vagyis sok szökőkút. Kisgyerekek szaladgáltak a feltörő vízoszlopok között. Hangulatos volt nagyon. Aztán 1-2 méterrel előttünk egy galamb elkezdett cibálni egy sós puki-t, de úgy körülbelül, mint egy kutya. Fura volt, és meg is tört az idilli hangulat. :D Még üldögéltünk kicsit, meg fotózgattunk, aztán indultunk vissza a befogadó családhoz. Nem tudom pontosan melyik faluban volt, de azt hiszem Magyarlónán. Itt finom vacsorával vártak bennünket. A szobánk egész modern volt, az ágyba kétszer belerúgtam, csakhogy legyen egy kis emlékeztető a további napokra. ^^ Volt tévénk is (magyar csatornákkal), bár csak addig volt bekapcsolva, amíg fürödtünk, aztán hamar el is aludtunk.
Másnap reggel megreggeliztünk, összepakoltunk (mivel csak egy éjszakát töltöttünk itt) majd útnak indultunk a következő szálláshely felé.

2. nap
Autópályán haladtunk épp, amikor megpillantottuk az első nagyobb hegyeket-dombokat, és a Tordai szorost is. Sokat fényképeztem, sok nem is sikerült, mivel hol elmosódott, hol belelógott a GPS vagy az ablakon lévő apró foltok. ^^ De lett kép, majd felteszem. Nagyon szép volt a kilátás a szorosra végig.
Nem tudom pontosan hol, de két falucska között lehúzódtunk az út szélére, mert láttuk, hogy a közelben van egy nagyobb patak. Ahogy kiszálltunk már hallottuk a csobogást is. Sajnos le volt zárva az oda vezető út, de ez persze nem nagyon akadályozott meg minket. :] Követtük a lefelé vezető ösvényt, aztán át kellett mászni egy kisebb betonfalon (itt szereztem egy rakás karcolást valamilyen növénytől, ami ráadásul csípett és égett is még 2 napig, de nem baj, megérte.), ahonnan meg lehetett nézni a már még nagyobb patakot, és a "vízesést" is. Régebben ebben a patakban aranyat lehetett találni, ezért is van a nevében benne az arany szó, de ezt elfelejtettem sajnos. Láttunk hatalmas hangyákat, valamint 3-4 kutyut is. Nagyon sok volt a kóbor kutya minden faluban/városban, ahol voltunk, de szerencsére egyikkel se kerültünk konfliktusba, nem nagyon zavartatták magukat. Miután mindenki lemosta kezéről lábáról a nem kívánatos dolgokat (remélhetőleg minden állati eredetű volt!), visszaszálltunk az autóba és mentünk Torockó felé.
Gyönyörű szép hely :) Hatalmasak voltak a sziklák. Elindultunk kicsit felfelé a domboldalon, közben láttunk pár kisebb vízimalmot is, és végig csordogált mellettünk a víz. Amíg mi Mikivel meg-megálltunk fotózni, addigra Miki apukája mindig szóba elegyedett valakivel. Most egy idős néni ház előtt álltunk meg, és beszélgettünk. Nagyon aranyos volt, végig mosolygott és kacagott. Szegény, biztos be is görcsölt az arcizma. :D Majd miután kellő ideig feltartottuk a nénit, elindultunk lefelé, a kúthoz. Lépcsősen van megoldva az egész. Az első részéből lehet inni, mivel ott tiszta, majd jött 3-4 kisebb medence, ahol már kezet lehet mosni stb-stb. a legvégén pedig volt két nagy medenceszerűség, ahol asszonyos mosták a szőnyegeiket. Hangulatos volt nézni őket, bizonyára ők nem így gondolták. Azt viszont észrevettem, hogy amíg mi a palackok feltöltése közben csurom vizesek lettünk, addig rajtuk egy csepp víz sem volt, pedig a medence felé voltak hajolva, úgy sikálták a szőnyeget. Tudnak valamit. ^^
Torockó után még elmentünk Szovátára is, megnézni a Medve tavat, mennyire lehet parkolni, meg ilyesmi, mert tervbe volt véve egy későbbi fürdőzés is. Ki is szálltunk, ettünk kürtős kalácsot, meg főtt kukoricát. Kicsit fáradtak voltunk, meg nyűgösek és hisztisek (én legalábbis), szóval itt volt egy rossz rész, de sikerült túllépni rajta :)
Szovátától nem messzire van Felsősófalva, itt volt a szállásunk. Miki két húga és az ő barátaik voltak egy házban, mi pedig a szülőkkel, egy kb 2 km-rel messzebb lévő házban. Mindkét helyen kedvesek voltak a befogadók (testvérek voltak egyébként). Reggelit és vacsorát minden reggel és este kaptunk az első szálláshelyen, ahol a lányok voltak. Vacsi után mentünk át 4-en a másik szálláshelyre. Ez a szálláshely is jó volt nagyon, itt is volt tévénk is, de csak egyszer kapcsoltuk be, majd kiderült, hogy csak lefelé lehet léptetni, ebből kifolyólag a hangerő már ki tudja mióta nullán van, így be se kapcsoltuk többször, de nem is hiányzott igazából. Külön fürdőszobánk volt, ahol a víznyomás néha megtréfált minket. De minden jó volt. Az ablakból reggel, és este is nagyon szép volt a kilátás, majd lesz róla kép is. Ezen az estén se kellett elringatni bennünket.
Általában minden reggel 7 fele keltünk, mert 8-kor várt a reggeli a lányok szálláshelyén, az első nap csak 45 percet késtünk :D

3. nap
Reggeli után Parajd felé vettük az irányt, ahol lementünk a parajdi sóbányába. Maga a bánya közel 1200 mély, de a busz, "csak" kb 500 méter mélyre vitt le minket. Innen volt jó sok lépcső még lefelé. Leérve, hatalmas termek fogadtak minket. Nagyon sokan voltak lent, sokan tollasoztak, de le volt vezetve az internet is, és nagyon sok ember előtt volt laptop. Ezen kívül sok család társasozott, vagy épp uzsonnázott. Valószínűleg sokan járnak le kezelésre a levegő miatt. Volt lent játszótér is, hintákkal, csúszdákkal, ugrálóvárakkal. Olvastam, hogy van lent sózó is (homokozó, csak homok helyett sóval), de ezt nem láttam, biztos eltakarta a sok gyerkőc. Benéztünk egy kápolnába is lent a bányában, utána egy múzeumszerűségbe, ahol el lehetett olvasni, hogyan alakították ki a bányát, meg ilyesmi. Eközben sípolásra lettünk figyelmesek. Egy nagy csoport indult meg dinamikusan. Edzés volt. Az edző hangosan kiabálta mit kell csinálni, és szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy közel százan tornáztak egyszerre. Légzőgyakorlatokkal egybekötött mozgásos feladatokat csináltak. Sőt, láttunk pár embert, aki lent futott a bányában. Kipróbáltam volna, ha olyan ruhába mentem volna, vagy konkrét edzésre készültem volna.
Felfelé is elég sok lépcsőt kellett megmászni, majd várni kellett a buszra is. Elég sokan összetömörültünk egy apró ajtócska előtt, buszra várva. Amikor megindult a tömeg, Miki és az apukája hangosan elkezdtek bőgni, mint a tehenek, hát mondani se kell, elkezdett nevetni az egész társaság :D Mert tényleg, úgy indult meg a tömeg mint egy csorda. 5 perc se kellett, és megtelt a két busz, annyira, hogy állni is alig lehetett, mi például Mikivel az ajtó alsó lépcsőjén kaptunk helyet. Kevés volt a levegő, és meleg is volt, de szerencsére hamar felértünk.
Parajd után Korondra mentünk, ahol a főút mentén mindkét oldalt rengeteg árus volt. Leginkább korondi porcelánt lehetett venni, és nagyon sok fehér/törtfehér női felsőt, valamint ajándéktárgyakat. Korondon ebédeltünk meg, utána kicsit szétszéledtünk, és mindenki vásárolgatott kedve szerint. Én is bezsebeltem pár apróságot, hoztam anyának, apának és tesómnak is ajándékot. Később, amikor erre jártunk, kaptam Mikitől egy plüssbárányt és egy felsőt, Ő pedig kapott kalapot, amiben cowboynak és farmernek néz ki vegyítve, jóóó :D
Korond után hazamentünk, kicsit pihiztünk, és összepakoltunk a szovátai fürdőzésre. A lányok nem jöttek, csak a szülők, a lányok barátai, Miki, és én. A Medve tóról azt kell tudni, hogy sós, és ezért könnyebb úszni, sőt, lebegni is simán lehet, bár én a sima vízben is fent maradok mindenféle mozgás nélkül, szóval csak úszás közben éreztem különbséget, ugyanis folyton feljött  lábam a felszínre és csapkodtam a vizet. :D Egyébként meg szörnyű volt. Még ha nem lettem volna tele eleve égő karcolásokkal, amik sós vízben... hááát, fájnak nagyon, még akkor is szörnyű lett volna. A fiúk előtte borotválkoztak pár nappal, el lehet képzelni a fájdalmat. De nekem is csípte az arcomat és az orromat a víz. Ezen egyfolytában nevettünk, aminek az lett a végeredménye, hogy mindenki nyelte lefelé a vizet, és akkor meg azon nevettünk. Ez volt az egyik kedvenc programom, akármennyire is szörnyű volt. :D Ja, és a víz, már a parttól 2 méterre 7 méter mély volt, de tényleg nem lehet benne elmerülni, szóval nem volt halálfélelmem, inkább a többieknek kellett egy kis idő, mire megszokták, vagy fel mertek feküdni a víz felszínére. ^^ Hat óra fele elkezdtek csengetni a parton, mire az összes fürdőző óbégatni kezdett. Gondolom ez azt jelentette, hogy nem akarnak kijönni. Mert csak 6-ig lehetett fürdeni. Aztán mégiscsak elindultak kifelé, amikor elég nagy szél kerekedett. A parton eldőlt pár nagy napernyő, ami alatt székek és asztalok is voltak pakolva, azt hiszem. Mi is kikecmeregtünk, és lemostuk a sót magunkról.
Strandolás után hazamentünk vacsizni, majd a csapat fele lefeküdt, mi pedig még benéztünk egy ismerős családhoz beszélgetni kicsit. A család udvarán volt egy tó, ami egy patakból táplálkozott. A tó felett volt síneken bevezetve egy asztal és székek körülötte, nagyon hangulatos volt. Ráadásul, a tó tele volt pisztrángokkal, és amikor a házigazda bedobott nekik ételt, rögtön ugrándozni kezdtek, mint a filmekben. Nagyon tetszett :) Itt elég sokáig elhúzódott a beszélgetés, kicsit fáradt voltam már a végére, de még épp időben indultunk haza. Gyors tusolás, és alvás következett.

4. nap
A negyedik nap szintén korán indult. Reggeli után a Békás szoros és a Gyilkos tó felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Borzonton, ami a Gyergyó-medencében található. Itt volt egy falumúzeum, amit végignéztünk. Igazából nem láttam olyan sok újdonságot, voltam már jó pár hasonló múzeumban, de azért érdekes volt persze :) Volt lehetőség arra is, hogy falapokba faragjunk, én faragtam egy görbe vonalat, ennyire tellett, viszont Miki faragott nekem egy rózsát, nagyon szép lett, majd lesz kép erről is. A múzeum előtt volt egy hatalmas kés, és egy villa. Nem tudom, biztos ez is valami jelkép, mindenesetre beültem alájuk egy fotóért :D A múzeumból kifelé jövet az egyik lány barátja rálépett egy kicsi viperának a farkára, mire jól megijedt mindenki. De nem harapott meg senkit, szerencsére. :)
Borzont előtt, még megálltunk egyszer az út szélén, merthogy amúgy végig az egész utazás során voltak az út szélén árusok. Volt, aki gyümölcsöket árult, hihetetlenül szépen fel voltak díszítve az asztalok, meg is álltunk szőlőt venni egyszer. De volt, aki gombát, vagy áfonyát árul. Vagy havasi mézet. Sokan meg szoktak állni ilyen helyeken... Szóval egyszer megálltunk, és felmentünk az út széli domboldalra málnát, epret, és áfonyát szedegetni. Finom volt :)
Borzont után Pongrác tetőn álltunk meg. Ahol Mikivel gondoltunk egyet, és felmásztunk az egyik hegydombra. Jó meredek volt, volt ahol négykézláb lett volna a legkönnyebb felmászni. Felfelé úton Miki lemaradt a fotózás miatt, én pedig már felértem a hegytetőre. Annyira nagy volt a csend, hogy elkezdtem félni a medvéktől meg kóbor kutyáktól, meg mindentől. Lekiabáltam Mikinek és válasz se jött, nem is láttam. Épp leguggolt egy valamit (bogarat, gombát, nem emlékszem) lefényképezni. Jól megijedtem, de hamar felért. Nagyon szép volt a kilátás fentről. Láttuk a medencét, ahonnan felkapaszkodtunk a kisbusszal. kimerülten kattogtattunk a fényképezőkkel, majd csináltunk a csúcsot jelölő kövön állva egy-egy képet és el is indultunk lefelé.
Egyre nagyobb sziklák voltak körülöttünk. Elértünk a Békás-szoroshoz. Leparkoltunk, és gyalog indultunk el befelé a hegyek közé. Hatalmasak voltak a sziklák mellettünk, és tényleg el lehetett szédülni, ha az ember felnézett. Valamint rá kellett jönnöm, hogy a fényképezőm túl kicsi. Sosem fért bele egy szikla egyben, minden túl nagy volt, és a szorosban nem volt hely hátrébb állni, hogy beleférjenek a dolgok egy képbe, de azért egyfolytában kattintgattam. Végig folyt mellettünk egy patak, ami már néhol az utat is kimosta. Nem tudom meddig lesz még járható autóval a szoros, szóval siessetek. :)
A szoros után mentünk le a Gyilkos tóhoz, előtte persze megebédeltünk. Nem is tudtam, hogy a tóban lehet csónakázni. Rögtön vettünk is jegyet, és Mikivel kettesben elmentünk csónakázni. Miki evezett, én pedig néztem, hogy merről kerüljük ki a víz fogságába esett fenyvesek tetejét. (csak egyszer nem sikerült (A)) Még éneket is kaptam hozzá, nagyon jó volt :)))
Már sötét volt, mire megérkeztünk a vacsihoz, természetesen késve, de azt hiszem, a házigazdák megszokták már addigra. :)

5. nap
Erre a napra úgy tudom, hogy Tusnádfürdő, a Szent Anna tó, és a környéke volt betervezve, de a társaság fele már nagyon megunta az egész napos autózást a kanyargós utakon, így miután a szülők elindultak kettesben a tó felé, mi fiatalok elindultunk túrázni a környéken. Lesétáltunk Alsósófalvára, onnan a sószorosba. Ez is szép volt, ahogy mentünk a kijelölt útvonalakon, elcsordogált alattunk a sós víz, és kicsapódott a só a köveken. Itt is volt egy-egy meredekebb rész, de annyira nem volt vészes. És végre mentünk egy kicsit erdős részen is :) Volt egy szakasz, ahol át kellett kelni egy patakon, de nem volt híd, csak nagy kövek voltak egymás után. Kicsit féltem, hogy beleesem a vízbe minden elektronikai kütyümmel, iratommal és pénzemmel együtt, de megúsztam szárazon. A sószorosban volt több iszap medence is, amiben meg lehetett mártózni, és az ember tetőtől talpig iszapos, fekete lett, amit le lehetett mosni a sós vizű patakban. Mivel nem vittünk fürdőruhát, ezt nem próbáltuk ki, de elég volt nézni is azt hiszem. :D Az iszapmedencéktől újból felfele vitt az út, ki a sószorosból egy szekérútra. Itt nagyon szép mezős táj fogadott minket. És persze a hőség. Besétáltunk Parajdra, ahol ebédre pizzát ettünk. Kicsit túl is számítottuk a dolgot, mert két pizza megmaradt, de hazavittük. Elindultunk gyalog Felsősófalvára, de félúton már stoppolni kezdtünk. Az utolsó 2-3 km-nél megállt egy autó, egy magyar srác vezette, és felvett minket lányokat. A fiút gyalogoltak tovább, mert nem volt hely a kocsiban. Mire hazaértek, hideg üdítővel fogadtuk őket. :) Megnéztünk egy filmet laptopon, később pedig Activity-ztünk is. Sokat nevettünk, és elég viccesre sikeredett a játék, ami többek között a Ciuc sörnek köszönhető, azt hiszem. :D Mikivel gyalog indultunk haza olyan 10 óra fele, zseblámpával. És egésze addig nem is féltünk, ameddig fel nem emlegettem a medvéket.. Innentől ment a hátrafelé forgolódás, de szerencsére még kutyával se találkoztunk. ^^

6. nap
A nap egyetlen úti célja Csíksomlyó volt. Az út nem volt annyira hosszú, csak ugye a hegyek és a kanyargós utak lelassítják a közlekedést. Habár a románoknál nem számít sem a dupla záró vonal, se a tiltótáblák. Szerencsére biztonságosan felértünk a templomhoz. Hatalmas kegyhely fogadott minket. Az egésznek a hangulata teljesen magába szívta az embert. Sorban álltunk, hogy megérinthessük Szűz Mária majdnem 2.5 méteres kegyszobrát, majd leültünk a sorok közé. Nem tudom mennyit ülhettünk ott, de egyszer csak elkezdődött egy keresztelő. Tanúi voltunk egy Erdélyben élő magyar kisbaba keresztelőjének. :) Nem volt hosszú, így hát végigvártuk, majd kimentünk. Felvetődött az ötlet, hogy i lenne, ha megmásznánk a Kis-Somlyó-hegyet. Hát elindultunk. Mi fiatalok a rövidebb, de sokkal nehezebb utat választottuk. talán nem is volt olyan jó ötlet. Rendesen megizzadtunk felfelé, mondjuk 13.00 óra lehetett, szóval ez nem is csoda. Felértünk a hármasoltárhoz, majd kis pihenés jött. A kilátás nagyon szép volt, mindenütt zöld terülteteket lehetett látni. Egy közeli erdőben is bóklásztunk keveset, aztán elindultunk lefelé, már a hosszabb, de könnyebb úton. Lefelé jövet ittunk egy forrásból, de túl vas ízű volt. Valahogy nem jöttek be a helyi forrás és borvizek.
Visszamentünk a templom előtti térre, itt találkoztunk a többiekkel. Volt egy kis boltszerűség a közelben, ahol kegytárgyakat lehetett venni. Kaptam Mikitől egy rózsafüzért, amire áldást is kértünk egy ferences baráttól. :) Ezután elindultunk hazafelé. Még megálltunk egy kicsit Korondon vásárolgatni, de így is korábban vacsoráztunk a szokásosnál, és hamar haza is értünk. Miki szülei még elmentek meglátogatni egy ismerős családot, de mi ezúttal otthon maradtunk. Végre egy kis pihenés :)

7. nap
Korábban kellett kelni a szokásosnál, minden össze kellett szedni, és rendbe tenni a szállást. Nem is húztuk sokáig a reggelit, elindultunk haza haza. :) Útközben nem álltunk meg olyan sok helyen, csak ha valakinek szükségletei voltak. Így is 9-10 óra volt az út. Királyhágón ebédeltünk meg, onnan egyenes út vezetett Magyarországra. Hiányoznak a hegyek az utak széléről itthon, már egészen megszoktam. ^^
Itthon kipakoltam, meséltem jósokat és bezuhantam az ágyba. :)

Mindent összevéve, nagyon jól éreztem magam, minden jó volt, a társaság, a szállás, az ételek, a programok, a táj... minden :) Láttam rengetek Székely kaput, és még sok helyi érdekességet/látványosságot, na meg a hegyek...! Máris hiányzik ^^