Nem...

... is gondoltam volna, hogy ilyen jóra sikeredik a hétvégém.

Vagyis de, vártam, hogy jó lesz, és készültem is, bizakodtam, s végül bár kicsit máshogy alakultak a dolgok, még sincs bennem (VÉGRE!) hiányérzet.

Most Miki jött el hozzám Szegedre, az albérletbe, mert a hétvégén itt maradtam/ok tanulni.

Pénteken érkezett délután. Elhozta a megrendelt, s megérkezett darts nyíl alkatrészeket, az övéit és az enyémeket is, és segített összerakni őket. Az előző hétvégén nagyon belelendültünk a darts-ozásba, még izomlázam is lett a sok játéktól. :) Az összerakás közben derült ki, hogy kivételesen én felejtettem el valamit, illetve csak nem jutott eszembe, de mindegy hogyan fogalmazok, a lényeg, hogy tegnap volt a 2. évfordulónk második, hivatalos része.
(2 évvel ezelőtt volt ugyanis a mezőhegyesi Trvtko-s meglepetéses-szülinapiajándékos-leszervezős napunk, amikor is hivatalossá lettünk, bár már az első találkozásunk óta azok voltunk, csak nem mondtuk ki. Ezért ez a part 2. :) )

Késő délután felsétáltunk a városba (kiderült, hogy könyves-olvasós nap volt), kiültünk az A Capella cukrászda teraszára, fagyiztunk, és söröztünk. :) Közben anya felhívott, hogy felhőszakadás van otthon. Szegeden sütött a nap. :)

Az A Capella után elindultunk egy szerb étterembe, a Classic Café-ba, ahol szintén a sátorral fedett teraszra ültünk ki, nagyon hangulatos volt. Ittunk egy Panyolai-t (már a pálinkafesztiválon is finom volt), és nem sokkal később meghozták a vacsoránkat is. Nagyon finom volt. :) Vacsora közben konkrétan rán kszakadt az ég. Dörgött, villámlott és ömlött az eső. A pincérek összeszedték a sátor alól kilógó székek párnáit, és elég sokat derültek azon, hogy a vihar ellenére mindenki nagyon jól érzi magát a teraszon. Bár kicsit lehűlt a levegő, és néha a szél miatt kaptunk pár cseppet az arcunkba, de nem volt vészes egyáltalán. Nagyon jót beszélgettünk. :)

Vacsora után Miki már épp szólt a pincérnek, hogy hívjon nekünk taxit, de lassacskán elállt az eső, és épp csak cseperészett, így úgy gondoltuk, elindulunk a legközelebbi villamosmegállóba, és ha megint elkezdene esni, majd akkor hívunk taxit. Ennek a feltétele csupán annyi volt, hogy köteles voltam Miki pulcsiját is felvenni. ^^ Szóval, sétáltunk egy darabig, utána mentünk villamossal, végül megint sétáltunk egy keveset, és hazaértünk.

Itthon folytattuk a beszélgetést, sok minden szóba jött, örültem. :) Kicsivel később jött egy telefon, egy örömhír, ami igazából még a szűk családi körbe tartozik, s bár igazából közel 2 ember olvashatja a blogomat, de egyelőre még nem publikálom. :) Az este további részében az örömhír volt taglalva, egészen elkanyarodtunk ide-oda a beszélgetésben, s már elmúlt éjfél is. Az este nagyon kellemes volt. :)

Ma pedig, a meglepetés reggeli után, elmentünk vásárolni, szerintem kb 4 órát lehettünk oda, a fel és hazasétálással együtt. Mikinek vásároltunk nagyrészt, igen tetemes összeget hagytunk ott, de néha be kell ruházni dolgokra, szó szerint. :)
Kb hullafáradtan értünk haza, melegünk is volt, szomjasak is voltunk, de nem maradtunk sokáig, mert majd éhen haltunk. :) Megvettük az ebédet, majd elmentünk egy tóhoz, amit már régebben kinéztem, sétálós helynek. A tó partján egy fa árnyékában megebédeltünk, majd sétáltunk még egy nagyot, végül hazajöttünk, Miki pedig lassacskán már indult is haza. Holnap mennek önkéntesként a Dunához, immár jól összeszokott csapattal, hiszen 3-4 éve is voltak már, én pedig a patobiokémia fogságában fogom tengetni a vasárnapom és a hétfőm. :/

Kellett már egy ilyen hétvége. :) Bár, az előző hétvégénk is nyugisan telt, a folyamatos eső miatt, de ez más volt. :)