... egy esküvőn voltam, de nem a sajátomon.
Egy színházi előadást néztünk, mellettem ült a vőlegény. Előtte lufikat engedtünk fel az égbe üzenetekkel. Vége lett az előadásnak és bemondták a hangosba hogy hamarosan kezdődik az eljegyzés (?). Elkeztdem sírni és a vőlegény megfogta a kezem, nyugtatott és hozzámbújt.
Elmentünk az eljegyzés helyére, minden szülő és felnőtt fotózkodott, de a vőlegény hátulról átölelt és táncoltunk, én meg egyre jobban sírtam. Észrevette, hogy valami bajom van. Azt mondta, hogy ha a mi eljegyzésünk lenne az is ilyen szép lenne. Aztán eltűnt én meg néztem a fotózást, meg a tökéletes mindent, és felébresztettem magam...
Úgy feküdtem az ágyamban mint Sheldon a TBBT-ból, bár ez lényegtelen.
Megviselő álom a személyek tudatában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése