Öröm...

... és boldogság van mostanában. :)

Megvolt a szalagavatónk, mégpedig február 17-én. Úgy kezdődött, hogy reggel kigyulladt az autónk, igen, miért ne. A benzincső a hidegben megrepedt, a benzin kispriccelt majd begyulladt, félelmetes volt kicsit, poroltó is kellett. Biciklivel indultam el a főpróbára reggel, beérve bőgtem egy sort, aztán csináltam a dolgom tovább. Elrobogtam a fodrászhoz, ahol megcsinálták a hajam, ide már kocsival jött értem apa, addigra megjavította.

Balról a második vagyok :))) A harmadik, Andzse barátosném ;)

Aztán úgy folytatódott, hogy délután elkezdett szakadni a hó. (Igen azért lett csúsztatva 2 héttel, hogy ne essen a hó, haha.), szóval egészen izgalmas volt eljutni a sportcsarnokba. Kocsiból kiszállva a sima séta is nehézkes volt, mert a hó bevizezte a harisnyám a magassarkúban, ráadásul járda sem volt normális. Miki felkapott és a karjában vitt át a hóakadályokon. :))))

A műsor szép volt, szerintem. A beszédek után minden osztály (/8, /5, A, B, C, D, E, F) megkapta a szalagot, utána volt egy angolkeringő (én nem keringőztem), majd minden osztálynak lement a bemutatkozó kisfilmje, ezek után volt még egy keringő, de ez már bécsi, majd kezdődtek az osztályprodukciók. Mi kalózosat táncoltunk, a Karib-tenger kalózai című film zenéire. A visszajelzések alapján, eléggé jól sikerült a produkciónk, volt aki azt mondta, hogy évekre visszamenőleg is megkockáztatja, hogy ez volt a legkreatívabb, legötletesebb tánc. Elég is ennyi fényezés magunknak (:P), majd teszek fel képet, videóm még nincs sajna. Miután lement az összes tánc, jött a finálé (azt hiszem kihagyok részleteket, mint pl még egy filmvetítés az eredményekről stb. stb.).

Az egyik nagy emelés, jobb oldalon vagyok, fekvőtámasz pózban :D

A finálé alatt azt kell érteni, hogy a 8 osztály bevonul a színpadra és énekel. Mi egy Bonbon számot énekeltünk, nem is olyan rég linkeltem videóstul dalszövegestül. Ezen kívül volt még egy énekes produkció, valamint egy videó az elmúlt évek momentumairól. Na igen, a videó, amiből teljes mértékben kifelejtették az osztályunkat. Mit ne mondjak, baromi jól esett mindenkinek, és páran könnyes szemmel fejeztük be a szalagavatónkat. Ugyanis mi vagyunk a 13/5, akik nem 2008-ban, hanem 2007-ben kezdték el a gimit, a videó meg 2008-tól volt, ami azt jelentette, hogy se a Pártválasztásról, se a Gólyaavatóról, se a Táncsics-napról egy darab, egy másodpercnyi, egy apró leheletnyi kis képkockán se voltunk ott. Minden osztály tapsolt/sikított/kiabált amikor meglátták magukat a kivetítőn, mi meg szépen lassan leamortizálódtunk, és elszomorodtunk; ezek után mentünk fel a közös énekre. Mondanom se kell, hogy az éneklés mellett, magamban dühöngtem, aztán átváltottam majdnemsírásra, aztán megint énekeltem. Szóval kicsit frenetikus volt a hangulatom. Amikor végeztünk, jöttünk le a színpadról és pár osztálytársammal jószerivel letámadtuk a videókészítő tanárt, hogy miért hagyott ki minket a fináléból, erre megkérdezte, hogy a miből? Hát, itt konkrétan kiakadtam, de mire visszafordíthatatlanul és indulatosan megszólaltam volna, Andzse ennyivel elintézte: "Azért köszönjük, Tanárúr", és elvonultunk, könnyes szemekkel, legalábbis én. Azt hiszem ez hatásosabbra is sikerült mint amiket a fejemben elgondoltam. :D

Gyors átöltözés következett, hazarohant Miki velem kocsival, 10 percem volt felölteni a koktélruhácskám és robogtunk is vissza a gimibe, a bankettvacsira. Úgy örültem, hogy Miki is eljött, nem csak a vacsira hanem magára a szalagavatóra. :) A vacsora finom volt, és a kedvem is jó volt, bár ez köszönhető volt a szalagavató előtt-közben-után és a vacsi előtt-közben történő szomjúságoltásnak is, azt hiszem. :D Még táncra is perdültünk Andzséval, Mikivel és a többiekkel. :) A vacsora is finom volt, bár alig tudtam enni valamit, kellett nekik pezsgőt adni, és nekem még somersby-t is inni, a sok szénsavtól tele lettem. :D De nagyon jól éreztem magam! :) Fél1-1 fele már itthon voltunk, tesóm jött értünk.


Ja igen, a szalagavató napján tudtam meg a nyelvvizsga eredményem. Az ünnepség közben, 7 órakor felmentem anyáékhoz a lelátóra és mondtam, hogy már megvan az eredmény elvileg, de nem néztem meg. Tesóm megnézte, de nem mondta el, csak anyának. Én nem is tudtam, hogy megnézték. A vacsora közben jutott eszembe még egyszer, és akkor mondta Miki, hogy tesóm már tudja. Nem bírtam ki, beléptem, de féltem az eredménytől, végül ott volt: C, azaz komplex, azaz megvan a szóbeli és az írásbeli is, juhúúúúú :))) Még jó párszor megnéztem újra és újra a telefonom, hogy biztos jól néztem-e, de igen. (Azért szombaton még megnéztem számítógépen is :D) Egy sziklával kevesebb súly. :))))