Éééés...

... végre megírtam az idei utolsó dolgozatomat is! Jeee :)

Nem mondom, hogy 5-ös lesz, de reménykedek, az eredményeim nagy része jó lett, de volt 3 feladat ahol a pontszámok felét kaphatom meg csak. Mondtam a tanárnőnek, hogy facebook-on írja meg hányas lett, mert meg fogok őrülni a hétvégén. Ja, és azt is így elejtettem az éterben, hogyha véletlenül 4-es lett, akkor legyen kedves beleszámítani a 2 órás felelésemet is, mert nagyon kéne az 5-ös matekból...

Egyébként nagyon nagyon örülök, hogy jön a szünet. Igaz, körülbelül végig fogom tanulni, mert ősszel nyelvvizsga, és úgy fest év végén bioszból is fogok érettségizni, de nem ezért. Hanem mert most már tényleg kicsit elég volt egykét emberből. Hihetetlen, hogy eddig úgy általában semmi bajom se volt senkivel, de 2 hete egyre csak jönnek a döfések a hátamba, pedig nem csinálok semmit. A másik meg,, hogy lassan tényleg cikinek érzem, amiért harcolok azért, hogy jó legyen a év végi eredményem. Komolyan mondom, nem értek sok embert. Engem eddig nagyon nem érdekelt az ilyesmi, és sose volt bajom senkivel ilyen téren. De tényleg nagyon szar érzés ha valakit azért nem kedvelnek mert próbálkozik minél jobb jegyeket szerezni, hogy felvegyék egy normális egyetemre vagy főiskolára. Sorry, de nekem fontos ez, és ha nem sikerül bejutnom oda ahová szeretnék, akkor legalább tudni fogom, hogy igenis megpróbáltam, és nem csak összekapartam a jegyeket. És ha majd Neki(k) nem sikerül, nem fogom szívből sajnálni. Kicsit kegyetlenül hangzik, de most haragszom. ...Persze biztos visszaüt majd a karma és a végén én maradok itthon és utálni fogom magam, de akkor újrakezdem.
Mindenesetre nem fogok a hátsó felemen ülve arra várni hogy felvegyenek oda, ahova semmi esélyem sincs. És nem hangoztatom nagyképűen se hogy én ide mag oda megyek. Igaz semmi közöm hozzá, mindenki úgy csinálja ahogy akarja, csak nem kéne így elbíznia magát senkinek. És még engem utálnak mert ... áhh, hagyom inkább.

Na, szóval ezért várom a nyarat, végre egyedül lehetek (fogjuk rá), és akkor találkozok valakivel amikor akarok.

Érdekes ez a képmutatás dolog. Egyik pillanatban röhögjük ki a másikat, a másikban meg térden állva könyörögjünk segítségért. Hát én itt most befejeztem. Nem vagyon senkinek a senkije, és ha elutasítónak kell lennem ahhoz, hogy ezt megértsék, akkor az leszek.

...ma még próbálok valami pozitívval is jelentkezni.