... pillanat. Egy olyan pillanat amilyen még sosem volt az életemben. Először boldog, aztán hihetetlenül szomorú és rossz.... :(
Etikán a felnőtt kor volt a téma, és már a reklámokról beszéltünk, meg az átalakítós sorozatokról amikkel tele van a tévé.
... elkezdte mesélni az egyik részt, és én folytattam, és a végén már együtt mondtuk (... igen, mert együtt néztük meg :( ), kiegészítve a másik gondolatait , boldogan, önfeledten beszéltünk együtt, de nem egymásnak hanem a tanárnak, és az osztálynak. .. úgy mint régen... :( Mosolygott közben, én is. Ezalatt Őt néztem, mert hátrébb ültem, és a végén rám nézett, mosolyogva. Visszamosolyogtam, de akkor bekattant... És láttam hogy Neki is... :( Rögtön visszafordult és én is lenéztem a padra. Majd megint hátranézett, azzal a fájdalmas-mosolygós-sajnálós arccal, legalábbis én így láttam, vagy így akartam látni, de nekem már tele voltak könnyekkel a szemeim, de nem sírtam... előtte.
Ma volt egy olyan pillanat, ami annyira boldog és még annál is szomorúbb volt... :(
http://www.youtube.com/watch?v=V3dtfFG-5QQ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése