Megszűntem...

... létezni. Itt a blogon is, se időm se energiám nem volt írni, de úgy fest egy szóval elintéztem, hogy ne vegyenek fel sehová.

Az egyik irodalom óra végén VI tanácsot kért, többször megkérdezte, hogy jó-e az a mód ahogy tanít, és kérte, hogy ha van ötletünk, akkor mondjuk, segítsünk neki. Többen is mondták, hogy jó stb stb. Aztán jelentkeztem, és mondtam, hogy szerintem jó ötlet lenne, hogyha írnánk egy listát minden költőről, íróról akit veszünk, hogy tudjuk, hogy mi mindent kell átnéznünk az érettségi előtt. Ez az a pont, ahol abba kellett volna hagynom. VI felcsillanó szemekkel mondta, hogy ez egy építő kritika, jó ötlet szerinte is. Mire helyeseltem, és hozzátettem azt, hogy "Mert, nem tudom, nekem néha kicsit zavaros az hogy melyik vázlat hol ........" Eddig jutottam. A zavaros szó kicsapta a biztosítékot. Vegyítve ezeket vágta a fejemhez: "Ha nem tetszik a módszerem, akkor nem kell titeket felkészítenem az érettségire, engem el lehet felejteni, tiszteletlenül beszélsz velem, akinek valami zavaros amit leadok, az nem képes letenni az érettségit...." Nem volt lehetőségem befejezni a mondatomat, többször is belekezdtem így hogy "befejezve a mondatot" "Tanárnő nem fejeztem be a gondolatomat" "Ha Tanárnő meghallgatna és befejezhetném..." De semmi, csak mondta és mondta és mondta... Hiába mondták a többiek is, hogy nem arról kezdtem el beszélni, hogy VI zavarosan adja le az anyagot, vagy bármi ilyesmi. Azt akartam mondani, hogy nekem zavaros az, hogy van amit átveszünk órán, van amit el kell olvasni a könyvből, van amit a 2 évvel ezelőtti füzetből kell átnézni, ezért, jó ötletnek tartanám a lista írását, hogy otthon érettségi előtt össze tudjunk szedni  mindent ami kell.... A lista írásának felvetésével még semmi baja sem volt, sőt, meg is dicsérte az ötletet, de kimondtam a zavaros szót és bumm. A fenti három "megmagyarázós" próbálkozás után meg se szólaltam. Egy csepp tiszteletlenség se volt bennem, normális hangsúllyal, egyáltalán nem számon kérve mondtam amit mondtam. Miután kiment a teremből érthetetlenül ültem.

Ennek persze meg is van a böjtje. Másnap filozófia órán, páran lementek a laptopért, projektorért stb, mert minden órán le kell menni érte. De most azt mondta VI, hogy nem kell. Már tudtuk, hogy baj van. Feljött, és minden szó nélkül elkezdte diktálni Szókratész és Platón életét, egy másodperc szünetet sem hagyva. Egy osztálytársam kérte meg, hogy lehetne-e kicsit lassabban, mire azt mondta VI, hogy egyetemen még rosszabb lesz, és folytatta tovább. Fel se nézett, teljesen kifejezéstelen arccal diktált. Óra végén megkérdezte mennyi idő van még kicsengetésig, mondta valaki, hogy 2 perc, mire VI annyit mondott, hogy akkor ő megy, mi meg azt csinálunk amit akarunk (szó szerint így), és bevágta az ajtót.

Ebből következik, hogy mostantól egyetlen egy tételt sem fogunk kidolgozni se törin, se irodalmon. Így volt tegnap is, mert a tételóra helyett kőkemény diktálás volt, semmi felnézés, semmi kommunikáció, csak diktálás, és ajtóbecsapás.

Ma a töri óra (ami irodalom lett volna elvileg, de mivel az irodalom órákon csak tételkidolgozás volt, így az is töri lett) feleléssel kezdődött. Ez mindig szóban volt, de ma egy ember felelt írásban (nem én). Elkezdtük az órát, azt az anyagot dolgoztuk fel, aminek a felét otthon kellett elolvasni és vázlatot írni belőle. VI kérdezett, és aki tudta bemondta az évszámot, vagy amit éppen kellett. Volt amit tudtam, bemondtam, felém se fordult. Igazából egész órán csak a jobb oldali padsor felé volt fordulva, esetleg szembe fordult a középső padsorral, de balra (ahol ülök én is) arra sosem. Kétszer is felszólaltam, és meg se hallotta, amint meghallotta a hangom, felszólított valakit a másik padsorból. A harmadik felszólalásom egy békének a helyszíne volt. Megkérdezte, mire senki se válaszolt. Bemondtam hogy Saint Germain, semmi, még egyszer bemondtam, mire felszólította az egyik osztálytársamat a túlsó padsorból. Ezután már jelentkeztem, jelezve, hogy akkor is tudom, ha nem szólít fel, vagy nem hall meg. Ezt gondolom nem is látta, merthogy felénk se nézett egyszer sem.

Könyörgöm...

Fel tudtam volna robbanni, de csendben tűrtem. Sozó is csak pislogott rám, hogy most tényleg nem hallja amit mondok, vagy direkt, vagy most mi van. Sikerült elérnie VI-nek 45 perc alatt, hogy megint belázasodtam mire hazaértem.

Nem értem. Mondtam az osztálynak, hogy ha akarják bocsánatot kérek, de azt mondták ne, mert nem csináltam semmit. (bár a mai nap után már lehet, hogy nem ezt mondják majd).

Legalább már az osztállyal normálisabb. A gond az, hogy VI-nél fogok érettségizni magyarból és töriből is.

:(