... elmentem A-hoz, és 8 órán keresztül megállás nélkül beszélgettünk! :D Így ahogy mondom, egyszer álltunk meg enni, de tulajdonképpen közben is végig járt a szánk :) Hajnali fél kettőkor aztán elaludtunk, majd reggel kilenckor épphogy kinyílt a szemünk és folytattuk a rizsázást, aztán megállapítottuk, hogy tényleg rég beszélgettünk már :) Szóval jó kis este volt.
Mindenről volt szó, de leginkább panaszkodtunk mindenféle gondjainkról (van bőven), aztán jót nevettünk azon, hogy már egymás gondjain is felidegeljük magunkat :D Filmet is akartunk nézni, de arra nem volt idő :D
Aztán ahogy hazajöttem, mind a ketten felmentünk MSN-re és elpanaszoltuk egymásnak, hogyan lehet 1 órával a hazaértem után hihetetlenül idegesnek lenni, ki-ki a saját baján. Szóval folytattuk a beszélgetést, aztán feladtuk és elmerültünk a gondolatainkban.
Elég elképesztő, hogy mennyire könnyű csalódni valakiben, akiről sosem képzelted volna el. És iszonyúan bosszantó és fájdalmas érzés.
Egyébként itthon se valami jó a helyzet, mert anya is folyton tukmálja rám a kaját, mert lassan tényleg elérem egy anorexiás ember szintjét, pedig tudom, hogy nem megoldás az, hogy nem eszek, de ha nem tudok...!
...na mindegy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése