Elballagtam...

... bizony. :)

Május 5-én 11 órakor kezdődött a ballagásom. :) Persze már reggel korán fent voltam, segítettem anyának, és meg is mostam a hajam. Nem vagyok annak a híve, hogy teljesen átalakítva a fejszerkezetemet sétáljak végig a sulin. Jó, a szalagavató előtt voltam fodrásznál, de azt a hajat magam is meg tudtam volna, na meg meg is szoktam csinálni. Szóval 2 fuvarral, és felesleges időtöltéssel kevesebb volt szombat reggel. :) Miki is megérkezett időben, majd miután felöltöztünk szépen, bevitt a suliba, hogy tudjam fogadni a rokonokat. Kaptam gyönyörű szép csokrokat, ajándékokat, és csend zenésze is eljött. :)) Na meg volt sok fotózkodás is.

Az ominózus tarisznyaátadás.... :D

Megkaptuk a tarisznyát, nekem konkrétan a nyakamba dobta egy 10-es srác, még annyit se mondott, hogy nesze, és amíg kibogoztam a hajamból és a gimis sálamból a tarisznya madzagát, már el is húzta a csíkot. Természetesen erről fénykép is készült. Röhej. :D Egyébként a tarisznyában egy zsemle nagyságú.... zsemle volt :D Végigvonultunk a sulin, majd ki a suli előtti történelmi emlékparkban foglaltunk helyet. A beszédek nem voltak unalmasak, és volt ének is. Az egyik végzős az Úgy szeretném meghálálni című dalt énekelte, és mivel pont ráláttam anyára, és ő is rám, odafordultam és végig neki énekeltem. Aminek persze sírás lett a vége (nem mintha anya nem könnyezett volna már kb 4-5 napja, amikor csak feljött a ballagásom témája:) ). A második éneklős szám az egyik osztálytársam előadása volt, ő a Búcsúdalt énekelte, amivel sikerült megríkatnia az egész osztályt. Szép volt. :)

Jucus, Lacika (bátyus), anya, apa, én, Miki :)

Itthon már várt a nagycsalád, és annak ellenére, hogy folyt rólam a víz, azért csináltunk jó sok csoport és családi képet is, hogy gyarapodjon a kis fotógyűjteményünk. :) A reggel felfújt, és kiakasztott lufik 90%-a már kipukkadt a melegtől és a széltől, sebaj. :D Miután átöltöztünk kényelmesebb ruhába, leültünk az asztalhoz, és "félve" vártam anya ballagási beszédét. De mivel anya is nagyon meg volt hatódva, nem gyártott strófákat (mint tesóm ballagásán), én prózát kaptam. :) Aztán gyorsan megkaptam a nemtudomhanyadik ballagási ajándékomat tőle (a lassan 20 évnyi törődés na meg persze a laptop mellé), egy fehérarany gyűrűt. Mondanom se kell, kezet mosni is félek benne. De anya azt mondta, hogy mivel kézmosásmániás vagyok (tényleg.), így naponta legalább tízszer eszembe fog jutni. :) Kaptam még pár apróságot, például tesóm barátnőjétől és tesómtól egy kötényt és két kesztyűt*, sütéshez, amik mellesleg levendulásak, valamint némi préselt fát is. :D

Így hallgattam anyát :)

Ebéd után küzdöttem az ébren maradással, ez valószínű a koránkelés, az izgulás, a meleg és a teli pocak hatása volt, de hősiesen kibírtam. Délután Mikivel Family frost vadászatot is tartottunk, de végül csak messziről megnéztük az autó hátulját (fail), valamint sétáltunk is és ettünk akácfavirágot. :) Este Miki, tesóm és Jucus (tesóm barátnője) még elkezdtek Rizikózni, de én be se szálltam inkább, olyannyira álmos voltam már. Csak akkor hagyták abba, amikor látványosan befeküdtem az ágyamba (a kis számító), és Miki rögtön feladta a világ meghódítását. :D :P *olvad*






* Tadaaa, ilyen nagyon szépet kaptam. :) Ami az extra benne, hogy a nyakba akasztó része ugyan az a madzag, amit hátul meg kell kötni. Hogy ez miért extra? Mert állítható a mérete, huhúúú *.* Imádom! És biztos sokat fogom használni. :))

Egyébként anyától a 20. szülinapomra kértem egy ilyen szettet, de anya megsúgta Jucusnak, aki mindenáron szeretett volna venni valamit. És kaptam, és levendulás, és imádom!! :D