Eltelt...

... újabb 2 év...

Erdély2/6...

... akkor jöjjön a második nap, remélhetőleg minden eszembe fog jutni menet közben. ^^

A 2. napon ugye Marosvásárhelyen ébredtünk. Reggeli után már útnak is indultunk, hogy találkozzunk Alpár szüleivel a Transzfogarasi út előtt.
(Itt teszem hozzá, hogy indulás előtt még vettem itthon Daedalon-t, mert sokszor fáj a fejem utazás közben, és ez elvileg nem csak a hányingerre jó. Hát nálam úgy hat, mint egy lónyugtató. Olyan szinten kiütött, hogy a fejemet sem bírtam megtartani... rettenetes volt :D)

Oda megyünk fel :O

A szülőkkel egy benzinkútnál találkoztunk, itt volt egy kis pihi, kávézás, beszélgetés, ismerkedés, valamint szájtátás, ugyanis a távolban már látszottak a hatalmas hegyek, mi pedig tudtuk, hogy az lesz a célpont. Izgalmas volt belegondolni is, aztán egyszer csak elindultunk.
(Ja igen, Mikivel még az első napon kitaláltunk egy játékot. Ha magyar rendszámot látunk, mondani kell, hogy "enyém". Aki hamarabb mondja, az kapja a pontot. Volt több szabály is, de ezeket nem írom le. Lényeg mi lényeg, amilyen egyszerűnek és bugyutának látszik, annyira jó volt. :D Sokat nevettünk közben, mikor már a parkoló autókat is sasoltuk. :D)

Háttérben a sárgás folt a város :)

Elöl mentek Alpárék, utána mi Mikivel, és a 3. autóban a többiek. az elején még csak mentünk felfelé, sokszor a fáktól nem lehetett látni semmit oldalra. Aztán ahogy elpillantottam oldalra, egyszer csak egy hatalmas mélység fogadott, természetesen az "úristenek" és az "aztaaa"-k sorozata kezdődött, részemről. Miki ugyanis frászt kapott, ha ilyeneket mondtam :D Elég meredek és kanyargós volt az út, valamint a forgalom is egyre sűrűbb lett, így nyilván idegesítő lehetett a rémületem/csodálkozásom, pláne, hogy nem is láthatja :D Az meg mellékes, hogy baromira szédítő volt lenézni a kocsiból még úgyis, hogy nem én vezettem, hátmégha....! Szóval igen, az út első 1/3-ában már 200-on vert a szívünk.
Menet közben volt pár lehetőség megállni autóval az út szélén, és megnézni, honnan jöttünk, hová megyünk. Bár az előbbit már az út felénél se nagyon láttam, egyrészt, már elértük az 1000 méter magasságot bőven, másrészt a pára, és a felhők (*.*) is 'útban voltak', a városból már csak egy sárga folt látszódott. :)

A Transzfogarasi út :)

Felhőfelhőfelhő *.*

Itt ebédeltünk, festői :)

Már azt hittük, mindent láttunk, aztán jött az igazi Transzfogarasi út, szerpentinnel, úúúúú meg ááááá pillanatokkal. Lassan én is csak magamban csodálkoztam, és  rátapadtam a szemeimmel az útra, figyelve, vajon mikor zuhanunk le a végtelenségbe. Félelmetes és csodálatos volt egyszerre. Aztán jöttek a felhők, egyre közelebb értünk hozzájuk, és volt, ami a messzeségben ugyan, de már alattunk volt. Az utolsó szakaszt - ami a legkanyargósabb és talán legmeredekebb volt -, még nehezebbé tette, hogy hatalmas dugó alakult ki, szóval kézifékkel araszoltunk felfelé. De végül megérkeztünk 2000 méter fölé. :) Leparkoltunk, és próbáltunk visszarázódni a vízszintes terepre. :D

Hegylánc :)

Körben hegyek, felhők, és hegyibirkák. :) Felsétáltunk egy étterembe, megrendeltük az ebédet, azután Mikivel még egy kicsit körbenéztünk. Elég hideg volt, szinte vacogtam, pedig pulcsi is volt rajtam. Ebéd után lesétáltunk a Bilea tóhoz, ami egy tengerszem. Ez is nagyonnagyon szép volt, viszonylag tiszta és szép kék, tükröződtek benne a környező hegyek, és néha alig látszódott a felé kúszó felhős-párás légtömegtől. :) Volt hegyi patak is, ami nagyon szép vízeséssé alakult, amikor jöttünk fel autóval, ezt is láttuk. A tó szintjéről fel lehetett mászni egy nagyobb hegycsúcsra, de ezt kihagytuk sajnos, pedig nagyon jó lett volna felmászni, és abból kiindulva ki ment fel és ki jött le, simán ment volna… De így is nagyon nagy élmény volt! :)

A tengerszemnél 2034m magasan :)

Eltöltöttünk fent jó pár órát, a végére már nem is fáztam. Aztán elindultunk visszafelé. Hát, ez is nagy kaland volt, kicsit könnyebb, mint felfelé, de nem volt egy sétagalopp. De legalább azt is láthattuk, amit felfelé nem. :)

A Fogarasi Havasok után Csíkverebes felé vettük az irányt, itt laknak Alpár szülei, és itt töltöttük a 2. éjszakánkat. Sötétedésre értünk csak haza, mert útközben még megálltunk egy kicsit. Nagyon finom pálinkákat ittunk (és ez érvényes az út többi estéjére is :)), utána kimentünk kicsit segédkezni a vacsikészítésben. Tárcsán sült mics, pácolt husi, és burgonya. :) Jól belakmároztunk, utána sokáig folyt a beszélgetés, végül elkezdtünk szállingózni a tus alá, és az ágyba. A fürdés egyébként hangulatosra sikerült, ugyanis fával fűtött vízmelegítő volt a fürdőben. :)) Én már ágyba kerültem, de még az ablakon keresztül hallottam, hogy a beszélgetés dalokba ment át, majd végül elcsendesedett a ház. :)

Erdély1/6...

Királyhágó

... úgy döntöttem, külön bejegyzést kapnak az Erdélyben eltöltött napok. Így lehet, hogy egy-egy poszt nem lesz hosszú, de mégiscsak jobb, mint ömlesztve leírni mindent. :)

Szóval, az első nap szombat volt. Én még pénteken elmentem Mikiékhez, hiszen onnan indultunk. Segítettem bepakolni Mikinek, plusz csináltunk szendvicseket az útra. Amúgy 6-an mentünk. Az egyik autóban voltak Miki szülei, plusz 2 rokon (Miki apukájának unokatestvére, ill. az ő lánya), a másikban pedig Miki és én.

Szombat reggel 7-kor indultunk, Méhkeréknél mentünk át a határon. Senki nem volt se előttünk, se utánunk, szóval gyorsan ment minden. 
Nagyvárad-Kolozsvár útvonalon
mentünk Marosvásárhely felé, útközben megálltunk a Királyhágón, és elfogyasztottuk a már szinte hagyománnyá vált mics adagunkat. Marosvásárhelyre érve találkoztunk Alpárral, akiről annyit kell tudni, hogy 21 éves, orvostanhallgató, és a család pártfogoltja, jóbarátja, Erdélyben. Alpár az albérletébe vezetett minket, hol mind a 6-an elhelyezkedtünk, 2 fős szobákban, plusz ugye Alpár is ott volt a saját szobájában.
Miután kipakoltunk, és felfrissültünk picit elindultunk várost nézni.

Tordai hasadék, autópálya, maszatos ablak :D

Először megnéztük azt az egyetemet, ahová Alpár is jár, ez a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem. (UMF). Itt magyarul vannak az előadások, de a gyakorlatok román nyelven folynak. Az egyetem hatalmas területen fekszik, rengeteg fa van az épületek között. Ráadásul az egyetemi épületek egyúttal kórházi épületek is, vagy épp fordítva. Tehát vannak különböző osztályok, ahol betegek vannak (gyermekosztály, pszichiátria stb), egy-egy előadás és gyakorlat ezekben az épületekben van. A fogorvosi részt is megnéztük. Egy hatalmas épület, falak helyett ablakokkal, amiken ha benéztünk, fogorvosi székeket láttunk. Tulajdonképpen az udvarról lehet nézni egy-egy gyakorlati órát. ^^
Izgalmasabb sztorikat is mesélt Alpár. Van ugye hullaház is az egyetem épületén, sok-sok halott emberrel, akiken évek óta dolgoznak. Ők (=a testek) formalinban áznak, és újból előkerülnek, ha épp erek feltárásáról van szó, illetve bármilyen anatómiai gyakorlatról. Azt is mesélte Alpár, hogy sokszor nekik, diákoknak kell megvenni bizonyos csontokat (pl koponya), de egy-egy vizsga előtt a tanulás miatt szerveket is, mint például az emberi agy! :O Nem mű, hanem igazi agyról beszélek. Alpárnak is van, a kamrában egy üvegben. Nagyondurva :D

Ezután elmentünk a marosvásárhelyi Vártemplomba, amit jól körbe is jártunk, figyelmen kívül hagyva a belépni tilos táblákat, rendes turistákhoz híven. :D

Megnéztük még a Nemzeti Színházat, egy főtérszerűséget, a Prefektusi Hivatalt a Romulust és Remust szoptató nőstényfarkas szoborral. :)

Romulus és Remus

Vártemplom

A belvárosban is sétáltunk egy nagyon szép utcán. Két oldalt volt a széles járda, középen pedig szinte minden színben voltak virágok ültetve, különböző motívumokat alkotva. Illetve ezen a sétányon volt még egy világóra is, melynek a számai és számlapja szintén a virágokból voltak kirakva. És természetesen narancssárga fényű villanyoszlopok voltak felállítva végig a soron *.* Mire visszaértünk a Vártemplomnál hagyott autókhoz, már egészen besötétedett és későre járt, de még végigmentünk a Szerelmesek Sétányán is. :) Ezután visszamentünk a lakásba, még volt egy kis beszélgetés sör és pálinka mellett, majd ágyba kerültünk. :)

Sétány

:D

Ez az 1. nap útvonala. Balról indultunk, és a legjobboldalibb volt a cél :)

Gyors...

... helyzetjelentés, mielőtt megint eltűnök, szokásomhoz híven :D

Hm-hm, mi is történt eddig a nyáron.

Júliusban 2,5 hetet sikerült végigdolgozni, aminek a gyümölcse már itt virít a bankszámlámon. Majd augusztusban felhívtak egy 3 napos munka miatt, elmentem arra is. Kicsit több melót szerettem volna, de ezek jöttek össze csak, mindenesetre ez is jó, nem panaszkodom. :)

A "kedvenc" antiszoc lakótársunk kiköltözött (természetesen nem szól előtte), így indult a casting az új lakótárs szerepért. Sikerült is, már tuti nem lesz üres hely a lakásban ^^

Az augusztusom viszonylag unalmasan telt eddig. Ezen a héten volt pörgés úgy igazán. Kétszer megjártam Szegedet, tegnap pedig Gyulán voltam. Kan a K&H-nak ez a Gyógyvarázs programja, aminek keretében önként lehet jelentkezni különböző kórházakba, mesét olvasni a gyerekeknek. Megragadtam az alkalmat, s mivel a gyulai kórház volt a legközelebb, ahol fogadnak meseolvasókat, így oda jelentkeztem, s tegnap meg is tettem a látogatást.
Kicsit döcögősen indult, ugyanis a megadott kórházat felkeresve kiderült, hogy a gyermekkórház a város másik végén van, így picit késve, és pár forinttal szegényebben taxival érkeztem meg a gyermekkórházba. Találkoztam a dokival, aki tulajdonképpen szabad kezet adott, így hát az első kórterembe be is léptem, ahol már várták a meséket a gyerekek. Olvasás közben kiderült, hogy épp aznap készít felvételeket a gyógyvarázs programról a GyulaTV, így még egy riportot is kaptak, a mesén kívül :D Később a játszószobában folytattam a mesélést, s bár alapvetően nem időztem ott sokat (2 óra), de így is annyira kiszáradt a torkom, hogy csak na. ^^
Összességében nagyon jó volt, új élmény, az biztos. :) Jelentkezzetek. :)

Most pedig pakolok, mert 1 óra múlva elindulok Mikihez, holnap hajnalban pedig megyünk Erdélybe, egy hétre. Végre egy kis levegőváltozás. :) Ha minden jól alakul, felmegyünk a Madarasi Hargitára, és a Transzfogarasi úton is végigkocsikázunk, a többi rengeteg programon kívül ^^  Remélem jó lesz, de majd be is számolok róla itt, mint 2 éve is. :)

Egyébként meg már várom a sulit (úúúúúúúúúúúúúúúúú, kövezzetek meg :D), de tényleg. Szeretek Szegeden lenni, és ott legalább mindig van valami, ha tanulás akkor az, ha buli akkor az, de unatkozni nem nagyon szoktam. :)