Elég...

... volt. Komolyan elegem van most már.


Én nem tudom, ki fejében hogyan zajlanak le ezek a dolgok, biztos én vagyok a bunkó, vagy az érzelmileg 0 ember.


Ha valaki segítségért fordul hozzám próbálok segíteni, meghallgatom, és odafigyelek rá. De basszuskulcs, ez visszafelé nem működik?! Alig van pár ember akivel meg tudom beszélni a gondjaimat, de egyszerűen nem hiszem el, hogy akitől a leginkább várnám...


Nekem el lehet panaszolni mindent, szidhat mindenestül mindent, nem fogok belekötni, mert tudom, hogy arra van szüksége, hogy elmondja és kész. De könyörgöm, egyszer én nem érdemlem meg hogy elmeséljem mi a bajom és kész?? Nem vele, semmi köze hozzá. Belém köt, még én vagyok a hibás. Had haragudjak már a nyomdásokra, hogy szarul nyomtatták ki MEGINT a papírjaimat. És igen, nem, kurvára nem néztem át az összes lapot hogy patentul el lehet-e olvasni minden betűt, és igen basszus így van. De nincs annyi együttérzés, hogy ne lenézően kérdezze meg hogy miért nem néztem át...? 


Igen, siettem. Siettem haza, hogy elkezdhessek tanulni. Így is vagy másfél órával tovább maradtam a suliban két osztálytársammal, hogy kivágjuk mindenki részére azt a hülye piros anyagot. Neeem, nem számít ez se, csak csinálja meg VALAKI. 


A munkatárs lehet hülye, az egyetem lehet hülye, minden lehet igazságtalan és értelmetlen. Jah.


Csak annyit vártam hogy: "Az, kapja be az scopy hogy már megint elcseszték amit nem kéne!" De neeeeem.


Picsába. :'(